Sok kérdést vet fel és sokféle érzést hagy maga után az HBO új, saját készítésű sorozata. Lassan kifutnak a sorozatai, úgyhogy ideje volt előrukkolni valamivel. Kevés spoiler, sok info!

Sorozat vagy film? Krimi vagy dráma? Dokumentarista vagy realista?

Mondhatjuk, hogy a film szembemegy az alapvető trendekkel – erről később még beszélek, de azért meg is lovagol néhányat rendesen. Például a műfajmeghatározhatatlanságot, de mivel szerintem ilyen szó nincs, legyen inkább a kategóriák közötti elmosódás. Én elkezdtem pénteken és vasárnap ki is végeztem, szóval az a szokásos hova lett a hétvége érzés mellett, megjelent az is, hogy nem is lett volna értelme másképp. Nincsenek jól elhatárolt részei, inkább csak az idő szab határt. Ez inkább egy hosszú film, csak Tarr Bélán kívül nem sokan merik bevállalni, hogy 8 órára kanapéra szegezzenek embereket. Lars van Trier is kettészedte legújabb alkotását, amit még mindig nem sikerült megnéznem.

Kriminek álcázzák, hisz az egész sorozatfilm egy nyomozósdi, egy ügy van, egy szertágazó, végeláthatatlan, mindenkit megőrjítő, sokszor zsákutcákba vezető eset, de ez az álca néhol szinte teljesen háttérbe szorul, és a jellemek megismerése kerül középpontba, ami a végére világossá válik, hogy valódi célja a sorozatnak. Több mint egy évtizedet játszanak el nekünk, hogy bőven legyen idejük bemutatni a miérteket. Már az első részben érezzük azt a kíváncsiságot, amely végigkíséri az egyes epizódokat: mi történhetett a két idősík között.

A dokumentarista jelleget azzal teremtik meg, hogy a megszokott és szinte már elvárt CSI pörgéssel szemben, a lassú, objektív elbeszélésmódot választották. A nyomozást azzal teszik realisztikussá a néző számára, hogy tényleg hagynak időt gondolkodni azon, ki lehetett a gyilkos. Gyárthatunk elméleteket, és a két epizód közötti pisi-cigiszünetben rágódhatunk azon, hogy ki ez a beteg állat, ahogy a redditen oly sokan tették.

Túlhypolt vagy menő? Lassú vagy unalmas? Elégedettség vagy hiányérzet?

Túlhypolt, de okkal. Úgy gondolom. Ahogy már említettem szembemegy az összes elvárásunkkal, amit egy nyomozós sorozattal szemben felállítunk, főleg a CSI-on nevelkedett nemzedékre gondolok. Már a Sherlock Holmes feldolgozásoknál is az az alapvető, hogy pörögjön a tempó, suhannak az események, kapkodjuk a fejünket.  Nem mondom, hogy nem jó ez, de jó, hogy van olyan, ami nem ez.

Az előbb kifejtettem, hogy itt van időnk gondolkodni azon, ki a gyilkos, szándékosan kapunk néhány félrevezető szálat, és a karakterek tökéletes kidolgozottsága miatt nem válik unalmassá a tempó, hisz minden tettüket megalapozott csomagként kapjuk, amit folyamatosan bontogatunk.

A finálé HBO rekordot döntött ugyan, mégis kis hiányérzettel álltam fel a kanapéról vasárnap, és nem csak a hétvégémet hiányoltam. Nyilván egy ilyen tempójú, ilyen mondanivalójú sorozatnál nem várhatunk a végén egy katarzis szerű tömeggyilkolászást mint a Kill Billben, de mégis olyan elvarratlan lett a vége.

 SPOILER

Szerintem egy 8 órás sorozatfilm végére valami nagyobb durranás kellett volna, hisz annyira összekuszálódtak a szálak, annyira összetetté vált az egész, hogy szinte beleőrültek, rámentek emberi kapcsolatok, és komolyan a „kertész-festő-mindenes”? Ennél nekem több kell… Hisz nő vagyok.

De annak kifejezetten örülök, hogy nem dobták be az évad közepénél felmerült skizofrén vagy egyéb pszichopata gyilkosos sztorit Rusttal. Jó az, de túl kiszámítható lett volna, és elegen csinálták már.

Egyébként a 444 találgatása is érdekes, ők épp ezért zárták ki a feljebb említettet.

SPOILER VÉGE

 Hannibal vagy Twin Peaks?

Tagadhatatlan a Hannibal-os ihlet, és nem vagyok egyedül az észrevétellel, ahogy olvastam. Meggyilkolt lány agancsokkal meg bibliai utalásokkal... Meg ugye a karakterfejlődések és az emberi kapcsolatok változásai.  Mondjuk, a Hannibál részenként meghökkentőbbnél undorítóbb gyilkosságok prezentálására törekszik (ezért imádom, és álmodom azt, hogy hullákon mászok a margitszigeten, komolyan valami freuddal elbeszélgetnék), itt meg alapvetően ezzel az eggyel kapcsolatban nyomoznak, és derülnek ki dolgok az összes epizódon átívelve.

Twin Peaksről csak olvastam, mármint az összehasonlításról, aki lát hasonlóságot mondja már el, nekem ez nem esett le.

Viszont az introt külön kiemelném, engem a True Blood-ra emlékeztet picit az aberrált vallási fanatista képekkel, a titokzatossággal, és a sejtelmesen elborzasztó zenével. Mindkét sorozatot egyébként Luisiana mocsaras vidékein forgatták, de más hasonlóság nincs köztük. :)

 Rust vagy Marty?

Matthew McConaughey és Woody Harrelson testesíti meg őket, de mielőtt belendülnénk és megszeretnénk őket az első évad alapján, szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy ez egy antalógia-sorozat, amelyet a nyomozók közötti kapcsolat fog egymáshoz fűzni, de a második évadban már nem őket fogjuk látni. Lezárult a 8 órás film. Érdekes nevek merültek fel egyébként, nem tudok az igazságtartalomról nyilatkozni, de állítólag Brad Pitt is szóba került a folytatáshoz. Én bírnám.

McConaughey állítólag először Marty szerepére lett felkérve, de ő választotta Rust szerepét inkább. A két idősíkon kezdődő részekben megismerhetjük a fiatalabb és az idősebb Rust-ot, és ez a két Rust kísér minket végig az úton, ahol végre megtudhatjuk, mi történt. Nem fogom bálványozni McConaughey-t, megtettem azt már a Dallas Buyers Club-ról szóló bejegyzésemben, tudjuk, hogy már nem a romantikakirály, hanem egy remek színész. Rust, a nihlista filozófusnyomozó, megkeseredett világszemlélete miatt nem nagyon talál barátokat, bár nem is töri magát érte.

Társa Marty, aki sokkal kiegyensúlyozottabb életvitelével, egyszerűbb gondolkodásmódjával eleinte kedvelhetőbb személyiség, bár hamar rájövünk, hogy nem egy erkölcskirály. A két világlátás, a két különböző személyiség közeledése, és egymás előtti végső megnyílása 17 évet igényelt, ezt a 17 évet nézhetjük meg röpke 8 órában.

Legjobb 6 perc vagy legjobb 6 perc?

Szóval a sorozatfilm vizualitás végig lenyűgözően egyedi, de van egy kiemelkedő jelenete: amikor 6 percig állítólag* vágás nélkül nézhetünk egy drogbanda-írtást, az elég menő, ide is teszem, hogy nézzétek meg (megint).  Bár, ahogy írtam, sok mindenben a trendek ellen mennek a sorozatkészítők, azért a Gravitációban is láthattunk egy gyönyörű vágásmentes jelenetet, és már említett Tarr Béla is nagy király ebben, szóval úgy tűnik ez is egy visszatérő irány.

*Azért mondom, hogy állítólag, mert a készítők elhelyeztek a 6 perc alatt több olyan pontot is, ahol, ha esetleg vágni kell, és nem jön össze az egy-snitt, akkor feltűnésmentesen tudják ezt megtenni. Állítólag nem volt rá szükség… ;)

A magyar cím miatt egyébként kit kell szidni megint? De komolyan, legalább csuklik picit!! Sokat gondolok rá…

Minket viszont LÁJKOJJATOK itt!!!

Képek forrása a képre kattintva.