Anita Blake rajongóként az egyik szemem sír, a másik nevet. Azért sír, mert a sorozat legújabb, múlt héten megjelent kötete megint vékonykára sikerült (a kétszáz oldalt sem éri el), és azért nevet, mert egy rég esedékes adósságát törlesztette végre ezzel a kisregénnyel az Agave.
Gyorsan visszaugrunk egy kicsit az időbe, egészen pontosan a Lidérces álmok és a Haláltánc közötti időszakra. Anita már Micah és Nathaniel szendvicsében él otthon, és mindenki tökéletesen elégedett a jelen felállással. Vagyis a felszínen úgy tűnik. Egyik éjszaka aztán csörög a Blake rezidencia telefonja, és a kétségbeesett Larry liheg a vonalban - természetesen mindenki összepiszkítja magát egyből, hogy "Uram atyám, mi történhetett?" Na nem kell annyira aggódni, baj ugyan van, de még semmi halálos nem történt. Az ötödik hónapban járó Tammynél megindult a szülés, Larrynek pedig indulnia kéne Philadelphiába, hogy egy FBI-os ügyben zombit keltsen. Na ezért hívja Anitát, hogy egykori mentora légyszi-légyszi-légyszi vegye át az ügyet. Anita persze bele is megy, gyorsan összeszedi a holmiját, és bár mintha a fogát húznák a repülés miatt, de felszáll a gépre és irány Philly.
Elvileg hamar megvan a halottkeltés, de biztos ami tuti alapon Anita visz magával uzsit az ardeurnek, mégpedig praktikai szempontokat figyelembe véve Micah személyében. A Nimir-Raj rákészül a kiruccanásra, puccos helyen foglal szállást, és miegymás, ugyanis ki hitte volna, hogy ez az első alkalom, hogy Anita és Micah kettesben tölthetnek el egy estét. Amikor Micah erre rávezeti Anitát, akkor a vámpírvadászunk persze kibukik a felismeréstől és a hirtelen jött nyomástól, de ne aggódjatok, egy kis (szó szerint) keménykedés az ágyban most is megold mindent. Vagyis majdnem mindent. A halottkeltés körül ugyanis valami nem stimmel. Talán Anita új, még kiaknázásra váró képességei miatt az egész temető ott zúg a halottkeltőnk fejébe, és az egyre növekvő erejének "köszönhetően" a körülötte lévő halottak lelke/szelleme is mintha erőre kapott volna. Anita próbálná gyorsan letudni a munkát, hogy minél távolabb kerüljön az ősrégi temetőtől, de a jelen lévő védő ügyvéd folytonos kötekedésével előre láthatóan hosszú éjszaka vár mindenkire.
Az a helyzet, hogy az előző kötet (ami ugye nem is előző), a Végzetes flört után kicsit csalódott voltam, hogy az a sztori saját megjelenést kapott, és mondjuk még mindig tartom, hogy akár a Micah-val összecsaphatták volna egy borító alá, de! Ami akkor zavart, a történet egyszerűsége, és hogy "csak" Anita fejlődése van a fókuszban, az most nem állja meg a helyét. Itt sincsen a bűnügyi szál túlcsavarva, félre ne értsetek, egészen egyszerűen arról van szó, hogy a Micah megismerése, és a Micah-Anita kapcsolat fejlődése magában megéri a misét. És ha ez nem lenne elég meggyőző érv ahhoz, hogy kézbe vegyétek az új Anita Blake könyvet, akkor csak annyit megjegyzek, hogy Török Krisztina, a fordító iszonyat jó munkát végzett! Visszatértek Anita éles kis beszólásai, amik az utóbbi időben el-elmaradoztak, a leíró részek is szépek, érzékletesek, de nem giccsesek - olyanok, amiket egy ilyen kötettől elvárhatunk.
Egy kisebb pálfordulás: két (talán) fontos karakter is felbukkan a könyvben, mindketten FBI ügynökök, de az egyikük Anita régi ismerőse, a másikuk viszont Micah-é. Nem tudom, fogunk-e még velük találkozni, de nem lennék meglepve, ha így lenne. Anita Új-Mexikóban futott össze korábban Franklin ügynökkel, Chester Fox pedig az a különleges ügynök, aki Micah ügyében nyomozott akkor, amikor a vérleopárd megfertőződött. Hogy két ilyen FBI-os is szembe jöjjön velünk egy könyvben, az lehet szerintetek véletlen?
