Ha szeretjük, ha nem, ha akarjuk, ha nem, a Halloween már nálunk is kezdi beerőltetni magát a kultúrkörbe. „Ez is olyan hülye amerika szarság, mint a valentin-nap”, és hasonló divatos utálatok miatt gondoltam, hogy felgöngyölíthetnénk ezt a történetet, mert ez egy európai hagyomány, és van köze a mi európai „Mindenszentek ünnepünkhöz” is, még ha népmese-motívumokat nem is fogunk találni benne, azért érdekes lehet.

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy minden, amit itt olvasni fogtok, internetes forrásokból van összerakva. Próbáltam egy kicsit érthetővé egyszerűsíteni, és csak a kulcsmotívumokra koncentráltam, és persze arra törekedtem, hogy többféle magyarázatot keressek az egyes jelenségekre. Előfordulhat, hogy ti másképp hallottátok, máshogy gondoljátok: kommentelni ér!

Honnan ered a Halloween ünnepe?

A halloween igazából több kultusz és hiedelemvilág összemosódásának következménye, több mint 2000 éves múlttal. A legismertebb gyökereit a kelta halálisten kultuszában találhatjuk meg, ahol október 31.-e a pogány kelta boszorkányok  és kísértetek ünnepe volt, és egyben a nyár végeztével, az óév utolsó napjának is tekintették. Az ősi monda szerint az évben elhunytak lelkei ezen az éjjelen vándorolnak a holtak birodalmába, ezért ilyenkor a holtlelkek szabadon kószálnak az élők között.

Később a rómaiak elfoglalták a Brit-sziget jelentős részét, Gallia integrálódott a Római Birodalomba, így a kelta kultúra ünnepeinek elemei kezdtek a római ünnepek hagyományaival összemosódni. Így náluk kialakult a Parentalia, a holtak tiszteletének szánt nap, és a Lemuralia ünnep, ami a római vallásban olyan ünnep volt, amelynek során az ókori rómaiak ördögűzési rítusokat hajtottak végre, hogy kiűzzék a halottak rosszakaratú és félelmetes szellemeit a házaikból.

A druidák hitében pedig a gonosz szellemek ilyenkor látogattak az élő emberekhez az alvilágból.

Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között. Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek, addig barangolnak, amíg meg nem találják egykori lakhelyüket, és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni a világba.

Hogyan kapcsolódik ide a keresztény hitvilág?

Ehhez a naphoz közel ünneplik a katolikus keresztények a Mindenszentek napját (november 1-jén) és protestánsokkal együtt a Halottak napját (november 2-án).

A kereszténység úgy kapcsolódott ehhez a hitvilághoz, hogy kivételesen nem agresszívan brutális módszerekkel erőltették rá magukat a pogányokra, hanem a pogány ünnepeket próbálták igazítani a keresztény kultúrkörhöz. Így az egykori kelta halottkultusz időpontjában megtartott pogány ünnep, a keresztény mindenszentek ünnepe lett.

Honnan ered az elnevezés?

A halloween elnevezés a nyugati germán óangol nyelv, a mai angol őséből származik. Az All-Hallows-Even kifejezésből, ahol a hallow szent, szent embert jelent, az evening  pedig estét. Az egész kifejezéssel, ami 1556-ból maradt fenn először, a Mindenszentek keresztény ünnep előtti éjszakát jelölték. Később terjedt el a kifejezés skót változata, a Hallowe’en.

Miért kell beöltözni?

Ahhoz, hogy ezt megválaszoljuk, kicsit térjünk vissza a keltákhoz, mindennek az eredetéhez, de még így is legalább 3 féle verziót olvastam róla a ’zinterneten.

 Tehát az év utolsó napján (október 31.-én), az az évben meghalt emberek lelkei ezen a napon vándoroltak az alvilágba, ezzel összezavarva és megbolygatva az élők világát. – eddig minden oké. Íme, a lehetséges magyarázatok:

1. Samhain (a halálisten) összehívta a halottakat, amelyek különböző formákban jelentek meg: rossz lelkek, gonosz állatok figuráit öltötték magukra. A kelták pedig úgy védekeztek a szellemek ellen, hogy maguk is szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig megzavarják, hogy aztán könnyebben elűzhessék.
2. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat, közben a feláldozott állatok bőrét magukra öltötték, hogy halott őseiket megszemélyesítsék.
3. A kelta papok egy hegytetőn a szent tölgy alatt gyülekeztek, tüzet gyújtottak és termény és állatáldozatokat mutattak be, majd a tűz körül táncoltak. Reggel a papok minden családnak adtak ebből a parázsból, hogy új tüzeket gyújthassanak velük, melyek elűzik a gonosz szellemeket és melegen tartják az otthonokat. Az emberek állatbőröket vettek magukra és Crom Cruach (napisten) bálványisten tiszteletére háromnapos ünnepet tartottak.

Amikor a rómaiak elfoglalták a kelta területeket, ők is megtartották a saját szokásaikat, ez is nehezíti, hogy pontosan kiderüljön mit miért tettek. Én azt javaslom, mindenki válasszon egy neki tetsző magyarázatot :)

Mi van a töklámpással, avagy ki az a Jack?

Erre a kérdésre már egyszerűbb felelni, hiszen nem kell 4000 évet ugornunk az időben, elég, ha csak a középkori írekig megyünk vissza.

Egy legenda szerint nevét egy Jack O'Lantern nevű részeges kovácsról kapta. Egy szép napon odament a részeges Jackhez az ördög és hívta a pokolba, de előtte felajánlotta, hogy igyanak még meg egy italt. Jack azonban nem akart vele tartani, ezért hát furfangos cselt eszelt ki inkább és megkérte, hogy válasszon egy almát az almafájáról, mire az ördög felmászott a fára. Jack tudta, hogy mitől fél az ördög és a fa oldalára egy keresztet rajzolt. Az ördög nagyon megrettent a kereszttől és nem is mert lemászni, kénytelen volt a fa ágán kucorogni. Az ördög addig-addig egyezkedett a furfangos kováccsal, hogy ígéretet tett arra, hogy soha többé nem fogja kísérteni a lelkét, ha végre leengedi őt. Jack ekkor megengedte az ördögnek, hogy lemásszon a fáról, aki abban a pillanatban el is tűnt. Azonban amikor Jack meghalt, lelke a menny és a pokol között rekedt, mert a mennybe nem engedték be, mivel élete során sokat részegeskedett és bűnös módon élt, de az ördög sem akarta a pokolba befogadni, mert nagyon haragudott Jackre a régi csínye miatt. Jack arra kérte az ördögöt, hogy legalább egy kis fényt adjon neki, hogy megtalálja a visszautat az élők világába. Végül az ördög megszánta és egy izzó fadarabot dobott Jacknek a pokol katlana alatt lobogó tűz parazsából, az örökké izzó parazsat Jack egy kivájt takarmányrépa belsejébe tette, amit a nyugtalan lelkének szánt, világító lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a takarmányrépa lámpácskának a fényénél keresi a megnyugvását. Ez a kis takarmányrépát később a tök váltotta fel. :)

A legenda egy másik ismert változata szerint, amikor az ördög el akarta vinni a pokolba a részeges kovácsot, Jack csele az volt, hogy meggyőzte az ördögöt, hogy változtassa magát pénzérmévé, mellyel fizetheti az italukat a kocsmában. Az ördög úgy is tett, Jack azonban a pénzt zsebre tette egy ezüst kereszt mellé, mely megakadályozta, hogy az Ördög visszaváltozzon eredeti alakjába.

Visszatérés Európába

Az egész szokás és mondavilág az írek kivándorlásával került át az új kontinensre a 19. század folyamán. Onnan pedig visszatér Európába, igaz, kissé átalakulva. Míg Észak-Amerikában a Halloween egyre fontosabb ünneppé vált, Európában hosszú időre feledésbe merült. Néhány helyen elvétve jelmezbe öltöztek, és tökdíszeket helyeztek el a lakásban, de ez a szokás is hanyatlóban volt. A halloween egy speciálisan angolszász ünnep maradt egészen a legutóbbi időkig és csak a televíziózás korában lett belőle egy egyre általánosabban elterjedt, és már sokkal inkább világi, semmint vallásos ünnep. Világszerte történő elterjedését valószínűleg a népszerű amerikai ponyvakultúra (képregények, filmek) segítették.

Mindenszentek

Az, hogy nálunk mi a hagyomány: mindenki ismeri: Mindenszentek éjszakáján megemlékezünk halottainkról, az üdvözült lelkekről, elhunyt hívőkről. Könyörgünk rokonainkért, hogy minél hamarabb a mennybe kerülhessenek. Gyönyörű alkalom ez arra, hogy mindenki meggyújtson egy gyertyát halottai tiszteletére, így estére a temetők soha nem látott éjszakai fényárban úsznak. Mindent kísérteties árnyak vigyáznak.

Szóval „ünnepeljen” mindenki, ahogy akar: gyújtson gyertyát, faragjon tököt, öltözzön vámpírnak, vagy menjen moziba. Mások vagyunk, és így szép a világ.

Az eredeti forrásokat ezeken a linkeken találjátok.