Valahogy sikerült az iskolaváró hetünkön a kevésbé vidám, és leginkább életszagú történetekbe beleválasztanom. Mondjuk előző esetben (Egy különc srác feljegyzései) véletlen félrenyúlás volt, Juno-ban nem csalódtam sőt sokkal jobb, mint gondoltam.

Nem most láttam először a filmet örömmel konstatáltam, hogy többedjére is nagyon jó. Ahhoz képest, hogy a alapsztori nem vidám, nagyon  is szórakoztató.  Amerikában sajnos egyre gyakoribbak a tini várandósságok, ezt dolgozta föl Diablo Cody. Így Juno-val és a családjával élhetjük át egy tinédzser kismamaságot. Juno (Ellen Page) 16 évesen véletlenül teherbe esik. A teljesen laza, szórakozott és minden tekintetben átlagos tinédzser az örökbe adás mellett dönt, és 9 hónap alatt egy cseppet sem válik felnőttebbé, látszólag. Mert mivel az örökbe adás mellett dönt ezzel meghozván az első felelősségteljes döntést életében és megismerkedik az örökbe adó szülőkkel, ahol megtanulja, hogy a felelősség és a felnőttévásás nem kor, nem, pénz, függő hanem csakis rajtunk múlik.

A legjobb talán, hogy ebben a sokkoló helyzetben amit, ha csak távolról nézünk akkor nehéz megtalálni benne a boldogságot és az egyensúlyt. Mégis úgy érezheti a néző, hogy ha másképp alakul csal rosszabb lehet a történet befejezése.

Oscar-díj (2008) - Legjobb eredeti forgatókönyv: Diablo Cody
Torontói Nemzetközi Filmfesztivál (2007) - Legjobb női alakítás: Ellen Page

tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott