Nemrégiben számoltam be Nektek a vámpíros filmekről szóló projektem keretein belül az Underworld című Magyarországon forgatott filmről. Itt az ideje, hogy a második részt is górcső alá vegyem. Az van az ilyen folytatásos (három vagy négy részből álló filmeknél), mint ez, vagy a Kaptár, vagy a Mátrix, hogy mindig a legizgalmasabb résznél hagyják abba, majd évek maradnak ki a folytatás előtt. Az Underworld első része is ilyen pontnál lett elvágva, majd három évet vártunk a folytatásra.

Tény és való, hogy a rendezőnek, forgatókönyvírónak, szóval a film körül dolgozóknak kellet is három év, hogy egy ilyen izgalmas, fordulatokban gazdag és képi világban elképesztő filmet készítsenek. Már az első résszel magasra tették a mércét, de a második is legalább olyan jól sikerült, mint az.

Ott fejeződött be az első rész, hogy Michael  (Scott Speedman) hibridként átalakul, tulajdonképpen se nem vámpír, se nem vérfarkas. Mondjuk talán, hogy valamiféle keveréke ennek a kettőnek. Ami példa nélküli, hiszen a vámpírok és a vérfarkasok (azaz lycanok) között (itt is) véres háború dúl.

Miután a főhősnőnk a gyönyörű vámpírharcos, Selene (Kate Beckinsale) szembeszáll az egyik vezetővel, Viktorral (Billy Nighy), úgy dönt Marcussal  (Tony Curran) köt szövetséget. Mint azt az első részben leírtam ebben a fajta vámpír ábrázolásban, a vérszívóknak három királya van, de ezek közül mindig csak egy van ébren. Marcus is egyike ezeknek. (A harmadik  vezetőt Görög Zita alakítja, de csúfos halált hal még az első részben).

Csakhogy Marcus nem igazán akar segíteni Selennek, neki teljesen más tervei vannak. Szeretné feltámasztani vagyis kiszabadítani évtizedekkel korábban börtönbe zárt testvérét, Williamet (Brian Steele).

Miután Selene rájön, hogy már a saját fajában sem bízhat (ismét) szövetséget köt Michaellel, ami szép lassan szerelemmé alakul, majd egy nagyon érzéki jelenetben csúcsosodik ki. Ez a jelenet egyébként teljes mértékben kiválik a film egész atmoszférájából. Nincs gyilkolás, nincs vérengzés, itt minden csak a két fiatal szerelmesről szól. De hamar visszazökkenünk a sötét valóságba(?).

Egyre több részlet derül ki, Slene múltjáról, arról ahogyan átalakult. Továbbá a vámpírok, vérfarkasok világáról és magáról a harcról is, és annak kitöréséről (bár ezt részletesen a következő film taglalja). Fény derül Marcus évszázadok óta féltett titkára, kiderül honnan (vagy inkább kitől) származnak a vámpírok.

A végén azonban nem következik be happy end, vagy legalábbis nem olyan, amire számítunk. Részben győzedelmeskedik a jó, de hatalmas árat fizet érte. Ezt nem fejtem ki bővebben, mert az sok izgalmat elvonna az utolsó negyed órától.

Összességében azt gondolom, hogy Kate Beckinsale remek választás volt Selene szerepére, és még ebben az igencsak testhezálló szerelésben és elképesztően gyönyörű. Hamarosan írok Nektek a harmadik részről, azaz a Lycanok lázadásáról, ám abban már nem szerepel Kate Beckinsale, mert az egy előtörténetféle, azt meséli el, miért tört ki a háború a vámpírok és a vérfarkasok között.