Már egy ideje a Pixar filmek újrázásával kapcsolatban komoly elvárásaink vannak - nem csoda, hiszen hirtelen nem is tudnék mondani olyan animációs filmet, ami ne tetszett volna tőlük. Nincs ez másképp a Hihetetlen család 2-vel sem - maga a film nem váltja meg a világot, de a főhősei igen.

@Fórum Hungary

Az alapállás a huszonegyedik században unalomig ismert - anyuka visszamenne dolgozni, apuka pedig átvállal jó sok terhet a gyermeknevelésből, ezzel végeláthatatlan mennyiségű helyzetkomikumot indukálva. Főleg, ha anyuka maga NyúLányka, és fél kézzel menti meg a világot, és a gyerkőcök se hétköznapiak, apukáról nem is beszélve.

A jellemkomikumok adottak - nem túl okos, ám annál erősebb apuka, láthatatlanná váló kamaszlány, zűrös öcsi szupergyors tempóval, és egy kisbaba, aki nem csak ön- hanem közveszélyes is.
A családi dinamika működik, mindenki archetipikus karakter, mégis annyira eredetiek, amennyire pont szórakoztató.

A látványvilág a Pixartól megszokott, igényes, ám sajátosan minimalista, idézve a korai képregények stílusát. A vizuális effektek nem zavaróak - bár kiírták, hogy erre érzékenyeknek epilepsziás rohamot idézhet elő - sokat hozzáadnak az animációhoz, egyáltalán nem öncélú villogásról van szó, szó szerinti és átvitt értelemben.

A sztori jó, bár agyoncsépelt, mégis fordulatos, izgalmas maga a megvalósítás, és egy percig se unatkozunk. Poénokban nincs hiány, és rengeteg, rengeteg nosztalgikus pillanatot elevenít föl az emberben - az első randi, ahogy borzasztóan zavarbajövünk kamaszként, hogy vigyázni kell a kisebb gyerekre, ahelyett, hogy mehetnénk a magunk dolgára. A kötekedő, mégis jófej öcsi, a mateklecke fölött gubbasztó apuka, és az anyuka, aki fél kézzel megment egy várost, közben még a komplett családot is elterelgeti.

De ennél többről szól azért a történet - a jelenkor passzivitását állítja szembe a szuperhősök cselekvőképességével. A social media kapja rendesen az ívet, bár egy percig se szerepel benne ténylegesen, csak megy az utalás a valóság megélésével, és a fotelhuszárkodás szembeállításával. Bizony, bizony, jó megélni valamit, nem csak nézni - bár elég visszás ezt látni pont egy passzív szórakozásra berendezkedett művészeti ág képviselőjénél. :D

Ahogyan az első rész, úgy ez a mozi láthatólag nem csak gyerekeknek készült - a felnőttek is önfeledten szórakozhatnak az apróbb kulturális utalásokon, pl Batmobil pixaros megfelelője, vagy ahogy Tommy Lee Jones karaktere itt is feltűnik a jól ismert sci-fi komédia nyomvonalán mozogva.

Ha már gyerekek - nyilván a nagyobb korosztályt célozták meg, nem a kicsiket, én olyan 8-10 éves kortól ajánlom, félő, hogy a kisebbek nem annyira értik a problémákat, és az ebből adódó vicces megoldásokat se. A hossza miatt meg pláne nem érdemes rá kisebbeket beültetni - nincs az a 6 éves gyerek, aki 120 percet végigül.

Mindenképpen ajánlom, nem ez az évszázad rajzfilmje, de egy felhőtlen délutánt azért összehoz.

Az első részről itt írtunk.
A Pixar filmekkel már korábban is sokat foglalkoztunk az oldalon.