Hát igen is meg nem is. A címre válaszolva. Igen, nagy elvárásaim voltak, hiszen az első évadot imádtam. Aztán elindult a második évad, én meg, mint a karácsonyeste előtt lévő 5 éves gyerek, aki a hőn áhított távirányítós csodatraktoráért imádkozik, olyan várakozással kucorogtam a tévé előtt. Szinte ünnepként vártam a napot, amikor megnézhetem végre az új évadot, bekészített tortijjacsipsszel meg sajtszósszal, pokróccal, heves szívveréssel, remegő kezekkel kapcsoltam. Aztán mintha kaptam volna két kurvanagy pofont, kitörtem a röhögésben, nem, nem azért mert olyan vicces, hanem mert az első részt - ami Léna és Dávid beteljesült szerelmét hivatott megmutatni - egy Disney film is megirigyelné, annyira heppi-nyálasra sikerült. Szarkazmusban edzett szívem hirtelen rohamában, csak ezzel a felhőtlennek egyáltalán nem mondható nevetéssel tudott reagálni, aztán bánatomban benyomtam a zacskó csipszet, és sírtam a sarokban 2 órát – lehet ám, hogy néha picit túlzok azért.
Kép: https://www.facebook.com/tarsas.jatek.hbo
„A második évad még eseménydúsabb, pergőbb és látványosabb, mint az első. Stílusában merészebb, egyfelől vidámabb, de ugyanakkor helyenként sokkal megindítóbb is. A főváros újra nem csupán helyszíne, de fontos szereplője a történetnek.”
Ahha. Hááát…
Az első évadban alapvetően elfogadtuk, hogy mindenki mindenkit ismer, Budapest mint egy csodás nagy falu jelent meg. Ez nem volt zavaró, ettől lett izgalmas: az ismerős szálak, hogyan kuszálódnak. A 2. évadban ezt sikerült „fejleszteni”: Budapest ugyan még csodásabb, és még szerelmesebb vagyok belé, de idegesítővé vált, hogy mindenki mindenkinek a mindenkije KELL, hogy legyen. Az indítás dél-amerikai-szappanokat megszégyenítő: a testvéremmel Armando?, miattad kerültem tolószékbe, meg is vakultam, a halott anyámat látom, egyéként a barátnőm pasija az én pasim is meg az öcsémnek a sógora, meg az apám volt osztálytársának a gyereke, hogy tehetetted Alejandro? ésatöbbi klisézuhatag.
Minden egyéb izgalmasnak csúfolt, kiszámítható fordulatot már láthattunk az első évadban is – Judit szálra gondolok főleg, de amúgy sincs új a nap alatt. A szexésnyújorkra hajazó utolsó rész gondolom nem csak nekem tűnt fel. Jó azért nem a berényimikiék szintre esünk ám, akik tizenakárhány éve képesek ugyanazt eljátszani, de azért két évadnál még lehetne új történeteket kitalálni. Léna karaktere szinte teljesen elveszik, míg az első évadnál jól kidolgozott, hiteles jelleme volt, addig a második évadban egy hisztis tinédzser is előtör belőle, aki mindenkibe szerelmes, meg senkibe se, meg egyébként is idegesítő.
SPOILER Ezért a készítők nagy ötlete az volt, hogy Básti Juli (Léna halott anyja) látomásként e-cigit szipogva kiegészíti Léna semmilyenségét, és az unalmas sorok közé benyom néhány poént is. SPOILER VÉGE.
Kép: https://www.facebook.com/tarsas.jatek.hbo
Összefoglalva: az indítás nem jó. Súlytalan párbeszédekkel telített kuszaság. Kevés ötlet, csapongó forgatókönyv, nem jól felépített dramaturgia. Valahogy mindenkit sikerült megutálnom. A vidám, energikus, lendületes első évadból, lett egy kiszámítható, erőltetett, felejthető második. Ez legalább 100% magyar – vigasztalódhatunk ezzel.
A sorozat vége felé kicsit visszakapjuk az első évad alapján elvárt lendületet, de olyan érzés, mintha már késő lenne, már nem elég, hogy helyrehozza az első mesterkélt felét.
Mondok azért jót is: a színészek még mindig jók, a régiek és az újak is, technikailag is hozza a színvonalat, ahogy már mondtam Budapest csodás, és végre sikerült kimozdulni a Király utcából is! Van egy kutya szereplőnk is, sőt néha több is – bár ez általában már a vég, amikor a könnyzacskó effektusra építünk valamit: kutyival, cicussal, kiszgyejekkel mindent el lehet adni. Sorozatot is.
A főcím nekem nagyon tetszik, a grafika is és a dal is. Ide is teszem nektek.
És egyébként az évad tele van szuper magyar zenékkel, amiket meg is lehet vásárolni CD-n, vagy a youtube csatornánkon összeraktuk nektek egy track-listbe. Link. Mertmiilyenjófejekvagyunk.
Hogy lesz-e 3. évad fogalmam sincs, hogy akarom-e azt sem tudom, most elég furcsa utóízt érzek. Mint egy falat, amire úgy emlékszel, hogy nagyon jó volt, amikor újra megízleled, nem érted mi a franc ez, és miért ízlett neked legutóbb, aztán végül meg megint az marad meg, hogy jó volt ez! Egyek még? Nem tudom. Talán idővel megszépül az emlék, és belekóstolok megint.
Kép: https://www.facebook.com/tarsas.jatek.hbo
