Martin Scorcese és Leonardo Dicaprio ötödször dolgoztak együtt (New York bandái - 2002; Aviátor - 2004; A tégla – 2006; Viharsziget – 2009), lassan összefonódnak, mint johnnydepptimburton és helenabonhamcarter. De említsük meg a csapat többi tagját is: a zeneszerző a háromszoros Oscar díjas Howard Shore (A Gyűrűk Ura-trilógia), a vágó szintén háromszoros Oscar díjas: Thelma Schoonmaker, aki eddig állítólag (ezt olvastam a ’zintereneten) csak Scorsesevel dolgozott együtt. Az operatőrrel viszont még nem volt közös munkájuk: Rodrigo Prieto.

Eme legutóbbi alkotásukban egy három órásra dagasztott életrajzi dráma-krimi-vígjáték-pornófilm behatárolhatatlan egyvelegét hozták létre, ami mindennemű negatív kicsengés ellenére, abszolút meggyőző valami lett, csak nem tudom, mi.

Legyen ez: Jordan Belfort élete egy kevert műfajú filmként tálalva.

Pro Video Film & Distribution

Egy ideje az a stratégiám, hogy ha a rendező, vagy a szereplők, vagy a sztori meggyőző tényező egy film kapcsán, nem is tájékozódom tovább. Tanultam abból rendszeresen elkövetett hibámból, hogy „hú ez k.jva jó lesz” típusú kritériumaim és túlértékelt prekoncepcióim miatt, szomorúan és csalódottan távoztam a moziból, vagy más kritikusok véleményének fátyola mögül néztem a filmet, szinte előre tudván, hogy mit fogok gondolni. Jelen esetben is így indultam a moziba – trailer meg minden nélkül, bár sajnos elkerülhetetlen volt némi információ kiszivárgás, előre is elnézést, idéznék: „ja ez az a film, ahol pinából szívják a kokaint” – szóval a rendezőn, és a főszereplőn kívül még ennyit tudtam róla, de amúgy ez kb. az első 3 percben kiderült, hogy ez nem egészen így történt. :) Ja meg b vitamint szívtak amúgy nyugi.

Aki viszont azt hallotta a filmről, hogy cenzúrázni kellett bizonyos jelenetek miatt, az ne gondolja, hogy egy Z világháborús 12-es karikára butított filmet fog kapni, simán elmenne a 18-as karika, nem is értem a 16-ot. Szóval nyugi, van benne bőven cicis néni meg drogos bácsi, a fuck szó állítólag így is 506-szor hangzik el – ezt nem számoltam bocsi, főleg, hogy esélyem sem volt felirattal nézni - köszi cinema city. 

Pro Video Film & Distribution

A történetről – aki nem ismerné: Jordan Belfort, a a kilencvenes évek amerikai pénzügyi világának leghírhedtebb kapzsi tőzsdeügynökének felemelkedése. Saját emlékiratai alapján készült a film, az utolsó jelenetben, pedig fel is konferálja "önmagát". Ego. A Wall Street epicentrumának kulisszatitkai, a pénz hajszolásának abszurditása, Jordan hedonista életvitelének részletes és változatos demonstrálása; ahogy Soerii & Pooleknél: van törpe, meg csirke meg kurvák. 

Szóval ez a Jordan (Leonardo Dicaprio) 26 évesen már egymillió dollárt keresett hetente, és ahogy ezt sejthetjük tisztességesen és méltóságosan nem ide vezet az út, úgyhogy letért a sárga köves útról és inkább a korrupció hullámvasútjára szállt fel, hogy heti 5-6 örömlányt fogyasztva, a yachtján kokaint szürcsölve élvezze az üres csillogást.

Kiszámítható fordulat, hogy az FBI is elkezd nyomozni Jordan milliárdosra dagadt cége után, és egy pillanatig nosztalgiázhatunk a Kapj el ha tudsz bájos emlékein, de akkor tuti lemaradunk a 10 másodpercenként nyakunkba öntött szkeccsek egy részéről, hisz’ szinte levegővételnyi szünetet sem kapunk közöttük. És ne tévesszük össze, ez nem az a film. Ne akarjunk morális kérdéseket felvetni, ne keressük a jóságot, emberséget, csak dőljünk hátra, és hagyjuk, hogy Scorcese túladagoljon… A film végén lehet gondolkodni, de szinte felesleges, mert 4 napja láttam a filmet, és még mindig nem jöttem rá, hogy mi volt ez.

Még több pénz, még több hatalom, még több nő, és megint még több pénz: ez az életfilozófia.

A szerénység egy túlértékelt erény.

Semmi nem érték, csak a pénz.

A kapzsiság és mohóság pusztításai.

Fájdalmas valóság.

Elkorcsosult amerikai álom. Túlhajszolt gazdaság.

Persze megvan a komfortos távolság, ami miatt az ártatlanok károsulása ellenére is kívánatossá válik ez a rothadó világ.

Pro Video Film & Distribution

A filmművészet teremtett már nekünk egypár szerethető gyilkost, bűnözőt, gengsztert, és volt ebben a filmben is elérzékenyülésre hivatott pillanat; követtek már el nagyobb bűnöket is, mint a szegény emberek tartalékaiból való meggazdagodás, de hiába a sok humor, hiába az áhított vagyon, hiába a vidámvasárnapos lelkesítő beszédek, sosem fogjuk megkedvelni ezt a szociopata idiótát.

A film célja mindössze annyi, hogy elmeséljen nekünk egy történetet a szarkazmus és a komédia nyelvén.

Pro Video Film & Distribution

(A spoileres részeket majd a végére hagyom.)

Felesleges mondani – szerintem lassan a legnagyobb közhely, hogy Dicaprio végre megérdemel egy Oscart. Minden filmje után ezt mondjuk, minden alakítását zseniális jelzővel illetjük, minden szerepben tökéletes, minden filmjében élete alakítását adja. Úgyhogy inkább csak annyit mondanék, hogy Dicaprio felejthetetlen jeleneteinek gyűjteményét ismét bővíthetjük…

…azzal a (nem hinném, hogy ez spoiler kategória, de csak saját felelősségre a mondat másik fele) burleszk-komédiával, amit a lejárt szavatosságú drog váltott ki belőle, komplett hülyét csinálva magából. Állítólag a felkészülést ez a videó segítette.

Három óra hosszú idő, elnézést 179 perc (pont egy perccel hosszabb, mint Scorcese Casino c. filmje). Úgy érzem, mintha nem tudták volna, hogyan elosztani a filmet, hiszen nincs egy szál, amire felfűzték a dolgokat, hanem különböző stílusokban kapjuk meg a különböző részleteket.

Például időben ugye ugrálgatunk: sokszor előbb tudjuk meg kis történetek végét, aztán az elejét, vagy kirakó darabokban kapjuk meg a teljes képet. Ez egy bevált stratégia, láttunk már ilyet, általában működik… Van egy Trainspottingos beütése, talán az üzenetek direkt kamerába mondása, és a történetek narrálása miatt. Van egy kis Félelem és reszketés Las vegasban utóíze is a betépett jelenetek kapcsán. Néha picit indokolatlanul a sitcomok sajátosságaival próbálkozik, a Kapj el, ha tudsz vonalat pedig már említettem. Ezzel alapvetően nem lenne baj, csak néha túl erős volt a határ a jelenetek sajátosságai között.

Nyomokban SPOILERt tartalmazhat:

Morális értékítéletet keresni felesleges, hisz’ nem egy népmese kényelmes világában lebegünk, ahol a jó mindig győzedelmeskedik. Jordan saját barátait elgáncsolva ússza meg a hosszú börtönbüntetést, és hiába kívánnánk, hogy bukjon, akinek buknia kell, mert így vagy úgy, de a mai napig képes karriert építeni, mások szemében megtestesíteni az amerikai álmot.

Nem teremt értéket, nem épít, nem lett jobb ember.

Aki az igaz történetről még akar olvasni itt megteheti.