Ismerős lehet a Django név a spagettiwestern kedvelőknek, hiszen 1966-ban Franco Nero testesítette meg a szerepet, noha Tarantino Django-jának már nem sok köze van hozzá. Akkortájt nagy divatnév volt a spagettiwesternek körében a Django név, rengeteg film viselte ezt a nevet a címében, annak ellenére, hogy a filmben nem is volt ilyen szereplő, így egy idő után ez a név összemosódott az „italowestern” fogalmával.

Ezt a szellemet próbálja Tarantino is megidézni, a spagettiwesternek nem igazán mondható, hanem annál sokkaldesokkal többet nyújtó Django elszabadul című filmmel.

„Mindig is akartam egy westernt csinálni. Imádom a western összes formáját, de az italowestern a kedvencem, ezért úgy gondoltam, ha valóban csinálok egyet, akkor az Sergio Corbucci világában fog játszódni.” – mondja a rendező.

Tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott.

Intercom

Hol volt, hol nem volt, az Egyesült Államok déli részén, két évvel a polgárháború előtt, volt egyszer egy Django (Jamie Foxx) nevű rabszolga, aki a kornak megfelelő bőrszín ellenes szemléletnek megfelelően már rengeteg kegyetlenséget élt meg korábbi gazdáinál. A sorsnak, vagy ki tudja minek köszönhetően találkozik az exfogorvos Dr. King Schultz-cal (Christoph Waltz), aki immáron fejvadászként tengeti napjait és épp a gyilkos Brittle fivérek nyomában van. A vérdíjhoz szüksége van Djangora, így hát felbéreli őt, s megígéri, hogy utána felszabadítja a rabszolgasorsból.

Intercom

Így is lesz. Azonban még mielőtt szétválnának útjaik, a doktor rájön, hogy Djangoval az oldalán sokkal eredményesebb lesz a fejvadászat, így együtt folytatódik útjuk, amelynek végső céljává pedig Django feleségének (Broomhilda – Kerry Washington) felkutatása válik.

Így jutnak el Calvin Candiehez (Leonardo Dicaprio – Oscar jelölés), a hírhedt „Candyland” ültetvény tulajdonosához, és itt találkoznak a film még egy fontos karakterével: az ősidők óta itt szolgáló, néger létére fajgyűlölő Stephennel (Samuel L. Jackson), akinek feltett szándéka, hogy Candie seggnyalása mellett, az összes itt dolgozó rabszolga életét megnehezítse. Neki szemet szúr aztán a fejvadász-páros álcája, pontosabban Broomhilda és Django szemkontaktusa, így aztán itt is véres jelenetekben dúskál a történet.

Intercom

És hogy mitől lesz ez érdekes? Mert végülis egy mondatban is el tudom mondani, amire vagy fél oldalt szántam: a két fejvadász elindul megmenteni a nőt, és közben összeakad a bajszuk a déli kisherceggel. Hát nem mitől, hanem Tarantino-tól. Hozza az elvártat, legalábbis szerintem. Sok a vér (a Kill Billben azért több volt!), izgalmasan van újraértelmezve a western film fogalma (nem kifigurázva, de nem is klasszik), és persze vannak azok az oda nem illő ironikus jelenetek (például a Ku-Klux-Klán sapkajelenete, amely engem meglehetősen emlékeztetett egy South Park epizódra). No, meg a jól megválasztott szereplőgárda is fontos összetevő, és hát a dialógusok. Se több, se kevesebb, mint aminek el kell hangzania.

Maga Tarantino azt mondta, hogy a vérengzésekhez nem kellett sok fantázia, hiszen abban a korban minden adott volt a kínzások alapjához, ami talán még a képzeletet is felülmúlja.

„Annál senki sem tud nyomasztóbb rémálmot kitalálni, mint amilyenek ezek az ültetvények a valóságban voltak. Nem lehet szürreálisabbat kitalálni, mint amilyen a valóságban volt. Nem lehet vérlázítóbbat kitalálni, mint amilyen a valóságban volt. Nem lehet elképzelni azt a fájdalmat és szenvedést, amit ebben az országban átéltek. Ez a valóságot csak a lehető legnagyobb vászonra lehet felfesteni, a legnagyobb léptékű műfajban lehet megmutatni, és ez a western.”

Intercom

Jamie Foxx-nak jól áll a szerep, jól áll a western figura, jól áll a kalap és a ló, jól áll neki az ízléstelenül megválasztott ruhája, amit aztán hamar le is cserélnek, és remekül játssza el a feleségéért bármit megtevő exrabszolga szerepét, akinek a szerepén belül is több szerepbe kell helyezkednie, hogy mindezt véghezvigye. Bár Leonardo Dicaprio-t ritkán láttatják a gonosz szerepében, azért remekül alakította a gennyládát. Szemrebbenés nélkül nézi végig a rabszolgák élet-halál harcát, a kutyák marcangolását, emberszámba sem véve rabszolgáit, kegyetlenül úriaskodik, s felsőbbrendűségét rendszeresen életek elvételével bizonygatja.

Intercom

Christoph Waltz már a történet megszületését is végigkövette, így szerepébe fokozatosan élhette bele magát, amit remekül csinált. A nevetséges szituációk megjelenítése sokszor az ő reszortja a filmben, és hát el kell ismerni, jól csinálja. Samuel L. Jackson pedig hát nem is hiányozhatna a történetből. Bár az arcait már felismerhettük más filmekből is, pl.: Ponyvaregény, azért Quentin itt is kihozta belőle a maximumot.

Azért a spagettiwestern előtt való tisztelgésből, vagy ki tudja miből adódóan belibben a filmbe Franco Nero is, no meg Tarantino sem hagyhatta ki magát :)

Intercom

Összességében azért felhívnám a figyelmet arra, hogy ez a film 3 órás, úgyhogy aki nem tudta, az ne járjon úgy, mint én. Az előzetes elvárások elkerülése miatt, nem igazán néztem utána, mit kell tudni a filmről, így hát kicsit meglepődtem, amikor rájöttem, hogy ez nem egy másfél órás klasszik, és nem fogok időben ágyba kerülni. De megérte!

(Én mindent eredeti nyelven szeretek megnézni, ajánlom nektek is így!)

További képeket a fb oldalunkon találtok!

http://www.facebook.com/popkultblog