Amanda Seyfried a Lopott idő után részben visszatért önmagához (értsd megint szőkén hódít), másrészt megint egy új oldalát ismerhettük meg. A történet maga elég sok ponton kiszámítható, de ettől függetlenül végig leköti az embert. Kicsit olyan, mintha egy egész estés Gyilkos elmék epizódot nézne az ember, leszámítva, hogy itt nem derül ki, vagy nem ismerjük meg a gyilkos teljes profilját. Nem igazán értjük, miért teszi, amit tesz, de talán nincs is jelentősége. Már olyan értelemben, hogy ez egy thriller, és inkább a főhősnő, azaz az áldozat szempontjából mutatja be a sztorit. Én csak ajánlani tudom, ha szereted a kicsit borzongós, de azért nem túl horrorisztikus filmeket. Amanda rajongóknak, pedig kifejezetten ajánlom!

Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott.

Nyilván nem véletlen, hogy Amanda Seyfried összes filmjét megtaláljátok a Popkulton, ez leginkább azért van, mert én nagyon kedvelem őt és már jó ideje figyelem munkásságát. A Veronica Mars Liljeként figyeltem fel rá, ott is a kedvenc szereplőm volt, annak ellenére, hogy még az első epizód előtt meghal. Amanda az évek folyamán rengeteg kisebb nagyobb szerepet kapott, ahogy arról itt írtam, de a karrierje 2008-ban indult be igazán, amikor szerepet kapott a Mamma Miában. Onnantól nem volt megállás, és bár voltak kisebb bukkanók, mint az Ördög bújt beléd, mégis elmondhatjuk, hogy fiatal kora ellenére a pályája egyre csak felfelé halad. A romantikus filmek után, mint a Levelek Júliának vagy a Kedves John két teljesen más kategóriájú filmben mutatta be magát. A Lány és a farkasban, a modernkori Piroskát, míg a Lopott időben az elkényeztetett és Justin Timberlake által túszul ejtett milliomos lányt alakította sikerrel. 2012-ben visszatért ezzel a thriller, és jövőre is már vannak tervei, pl. szerepelni fog a Nyomorultakban.

Ebben a filmben Jill Parisht alakítja, akit két évvel ezelőtt elrabolt és foglyul ejtett egy férfi. Jillnek sikerült megsebeznie támadóját és elmenekült, majd kis szerencsével haza is jutott. A rendőrség nem igazán hitt neki, mivel bizonyítéka nem igazán volt. Jill jelenleg gyógyszeres és pszichiátriai kezelés alatt áll, az ideje nagy részét azzal tölti, hogy a közeli erdőben kutatja a helyet, ahol fogva tartották és ahol meggyőződése, hogy több hozzá hasonló fiatal lány is életét vesztette. Jill jelenleg a húgával, Mollyval él, aki mindenáron szeretné elfeledtetni Jill-el az átélt szörnyűségeket pl. szülei elvesztését, vagy az elrablását.

Jill egy kávézóban dolgozik, megjegyzem egyik kolléganője, a Dexterből ismer, Jennifer Carpenter, aki itt egy kétgyermekes családanyát alakít. Elég furcsa őt ebben a karakterben látni, főleg, hogy egyetlen káromkodás sem hagyja el a száját :) Éppen éjszakás műszakból tér haza, amikor húgának csak a hűlt helyét találja. Jill szinte biztos benne, hogy az őt elrabló férfi vitte el Mollyt, ám ezt senki nem hiszi el neki. A rendőrséghez fordul, de szerintük Molly csak megijedt a közelgő vizsgájától és önszántából nem megy haza. Szinte biztosak abban, hogy Jill zakkant, még abban sem biztosak, hogy a lányt valóban elrabolták két évvel ezelőtt. Nem érdekli őket, hogy Molly minden cucca a házban maradt, hogy vélhetően pizsamában tűnt el, hogy csak egy fél pár fülbevaló maradt utána, semmi...

Ekkor Jill úgy dönt, hogy saját kezébe veszi az ügyet, és higgyétek el nekem, hogy tényleg mindent megpróbál, hogy megtalálja Mollyt, még akkor is, amikor senki nem segít neki, sőt... Amikor a rendőrség megtudja, hogy a pszichiátrián is kezelt Jillnek fegyvere van, akkor őt kezdik üldözni, ahelyett, hogy Molly után kutatnának. Vicc az egész... Nem is érdekli őket, hogy egy fiatal lány talán életveszélyben van, ők inkább a protokoll-al törődnek.

Jill senkire sem számíthat, de így is egyre több információhoz jut, és egyre veszélyesebb szituációkba keveredik. Mivel ez egy viszonylag kis város, így szinte mindenki ismer mindenkit, vagy mindenki ismer valaki olyat, aki közelebb juttathatja Jillt a keresett személyhez. Eközben mi (a lány visszaemlékezései által) egyre pontosabb képet kapunk a két évvel ezelőtt történtekről, de nem lehetünk biztosak abban, hogy Mollyt tényleg ugyanez az ember vitte e el. Ám Jill annyira elszánt és annyira hiszi a maga igazát, hogy szép lassan hinni kezdünk neki és várjuk a minél forróbb nyomókat és reménykedünk, hogy még időben rátaláljon a testvérére.

Sajnos én nagy sorozatfüggő vagyok, és leginkább a nyomozós sorozatokat kedvelem, így szinte az elejétől fogva véltem felfedezni előre kiszámítható dolgokat, ami vont le a film értékéből. De ennek ellenére is izgultam, és amikor egy izgalmasabb résznél tartva megcsörrent a telefonom, na akkor majdnem szívinfarktust kaptam, szóval egy próbát mindenképp megér a film. A thrillerek kedvelőinek és Amanda Seyfried rajongóinak csak ajánlani tudom, sőt utóbbiaknak szinte kötelező is :)