Amanda Seyfried sorozatom következő darabja ez a romantikus film. Nem vártam a filmtől túl sokat, így meglepő volt számomra, hogy egész jól szórakoztam. Amanda ebben a filmben már egy igazi érett felnőtt nőt alakít. Búcsút mond a tiniszerepeknek, viszont éles váltással szakad el a horrorszereptől is, amit az Ördög bújt beléd-ben nyújtott.

Már a film története is jópofa, de a szereplők még dobnak egyet rajta, így kellemes 100 percet szereznek a nézőnek. Sophie azaz Amanda Seyfried (érdekesség, hogy a Mamma Mia után ismét egy Sophie bőrébe bújik) újságíró New Yorkban. Tényfeltáró újságíróként dolgozik, de a főszerkesztője nem igazán hagyja, hogy a fiatal lány írhasson, Inkább csak adatok gyűjtésére, oknyomozásra alkalmazza Sophiet. Most éppen a híres Csók című kép ügyében nyomoz, azt kell kiderítenie, hogy ki volt az a matróz a képen és miért csókolta meg a lányt.

Sophie éppen házasodni készül a cseppet sem szimpatikus Victorral (Gael García Bernal). A jegyespár úgy dönt ők az esküvő előtt mennek "nászútra", méghozzá Veronába. A bonyodalmak itt kezdődnek, mert ahelyett hogy a szerelmesek minden idejüket együtt töltenék külön utakon járnak. Victor leendő étterméhez keresgél olasz beszállítókat, főzni tanul, vagy éppen borárverésre megy. Mivel Sophiet ezek a dolgok nem kötik le, egyedül kószál Veronában. Egyszer csak figyelmes lesz egy házra, melynek a fala tele van levelekkel és fiatal lányok tucatja üldögél ott: akik megírnak egy levelet és felteszik a falra. Sophienak már ez is felkelti a kíváncsiságát, ám amikor este jön egy nő, aki az összes levelet leveszi és elviszi akkor felébred az oknyomozó énje és követi a nőt. Kiderül, hogy a nő a Júlia segítői nevű társaság tagja. Ez a néhány nő azzal foglalatoskodik, hogy válaszokat írjanak azokra a levelekre amik felkerülnek Júlia egykori otthonának falára. Sophie is besegít neki: elvégre mégiscsak író!

Egy nap találnak a falban egy 50 évvel ezelőtti levelet, Sophie pedig válaszol rá. Ekkor még nem is sejti mekkora galibát okoz ezzel. A hölgy, Claire (Vanessa Redgrave) aki egykor a levelet írta 50 év elteltével visszatér Veronába, hogy megtalálja szerelmét. A néni nem egyedül jön, hanem a morgós, pesszimista túlontúl racionális unokájával Charlieval. Sophie és Claire úgy döntenek megkeresik Lorenzot bármi áron!

Ez nem igazán tetszik Charlienak (Christopher Egan), hiszen ő mégiscsak egy pasi: nem hisz az örök szerelemben, nem kedveli a romantikát, nem érdeklik az érzelmek. Legalábbis ezt mutatja és ezt hangoztatja. De úgy tűnik a gyönyörű Sophienak még ő sem tud ellenállni. A nagyi is azon ügyködik, hogy a két fiatal egymásba bolonduljon. Keresztül-kasul bejárják ők hárman Olaszországot, abban reménykedve, hogy megtalálják Lorenzot, már majdnem feladják, amikor...

Amanda ismét új oldalát mutatta be Nekünk, hiszen a szerepe már nem hasonlít semmilyen szempontból a Bajos csajokban megismert buta kislányéra, de a Mamma Mia-beli naiv kis Sophiera sem, és még kevésbé az Ördög bújt beléd Needyjére. Imádom, hogy Amanda külseje, kisugárzása, karaktere mindig más és más. Nem lehet Őt semmilyen kategóriába sem beletuszkolni, most már kezdem azt gondolni, hogy bármilyen szerepben megállja a helyét.

Ajánlom a filmet, ha szereted a romantikus, de nem nyálas filmeket. Ajánlom, ha szereted Amanda Seyfriedet. Ajánlom, ha bírod a kissé pimasz, rettentő jóképű srácokat. Ajánlom, ha hiszel az örök szerelem létezésében!

A következő cikket a már Enbee által beharangozott Kedves Johnról fogom írni, amelyben Amanda elég drámai szerepet kapott. Nagyon kiíáncsi vagyok, hogy abban is megállja-e majd a helyét!? A Kedves John egyébként Nicolas Sparks regénye alapján készült.