Az angolul Intouchables, azaz Érinthetetlenek, címre keresztelt nagyjátékfilm egy valódi történetet mesél el, kerüli a felesleges, erőltetett poénokat, hogy az alapvetően drámai történetet lehetelfinom, néha megdöbbentően őszinte humorral puhítsa fel. A történetből először regény született, s ez a magyarul azonos című regény volt az, ami Olivier Nakache-t és Éric Toledano-t, a film forgatókönyvíróit megihlette.

A történet két tökéletesen ellentétes karakter, a nehéz sorsú fekete fiatal és a jómódú, súlyosan rokkant középkorú férfi különös kapcsolatáról szól, de a történetben vajmi kevés van abból a sötét, melankólikus drámai kontúrból, ami egyébként egy ilyen történetet körüllengene – ha Oscar-díjra hajtanának a szerzők. Ám itt a lényeg éppen azon van, ahogyan ez a két karakter kiválasztja egymást, és ahogyan átlendítik egymást az élet nehezén, a legváratlanabb szituációkban is.

 Philippe (Francois Cluzet), a francia elit tagja, bizalmi pozícióba helyezi Driss-t (Omar Sy), az otthonról kitaszított munkanélkülit, hogy a mindennapi életben segítse őt. Driss hitetlenkedve, de munkába áll, ahol napról napra gyökeresen forgatja fel a szinte teljesen mozgássérült, kvadriplégiában szenvedő férfi életét. Philippe siklóernyős balesetét követően magába fordul, elzárkózik a világtól, és az önsajnálat sötét bugyraiban lel menedéket. Driss azonban meglátja benne azt az embert, aki valójában volt, és sajátos, olykor cseppet bizony közönséges módszereivel hívja őt újra életre. A munkakapcsolat szépen lassan barátsággá formálódik, hogy a film megmutassa nekünk, az ellentétek valóban vonzzák egymást. Kettőjük közös kalandjait megbolygatja a család, és a társ utáni vágy, hogy aztán ismét keresztezzék egymás útjait.

Főhőseink bámulatosat alakítanak, és szerencsés módon sikerül elkerülni a Coelho-féle közhelygyártást is a párbeszédek során, úgyhogy az egész estés film méltán nyerte el nálam az év legszórakoztatóbb vígjátéka címet. Kiváló választás első randira, popcornos baráti estekre, családi mozizáshoz, unalmas hétköznapokhoz, kevésbé unalmas hétvégékhez, fagyi és dinnye mellé, esőben, szélben, hóban vagy napsütésben, rossz kedvben és jó kedvben - mindig, mindenkor.