A Heaven Street Sevent több szempontból is szeretem, részben, mert táncolható, énekelhető, de akár üldögélve is hallgatható. Most ők jártak úgy, mint tegnap a Kowalsky, ők kerültek egy viszonylag korai időpontra, de ők máshogy kezelték a dolgot… Nem panaszkodtak, csak eljátszottak a dalaikat, és bár nem volt óriási tömeg, de mégis hangulatos kis koncertet hoztak össze. Természeten eljátszottak a legnagyobb slágereiket amiknek a viszonylag kisebb számban levő fesztiválozók nagyon örültek, és hangosan énekeltek, táncoltak, csápoltak.

Sajnos nem tudtam végignézni a HS7 koncertet, mert lefedte az Anima Sound System koncertje, amire mindenképp szerettem volna ellátogatni. Nem tudom miért, de eddig még nem voltam Anima koncerten, de most szerettem volna meghallgatni a „tedd a napfényt”, ha már ilyen nagy kánikula van, de vagy nem értem oda rá időben, vagy nem adták elő, de sajnos nem hallottam. Viszont a másik nagy kedvencemet végigtombolhattam, és ez kárpótolt valamelyest. Nyilván kitaláltátok, hogy mi ez… „csinálj sok sok gyermeket”. Lány létemre sajnos nem tudok elmenni a következő kis megjegyzés mellett, ezt nézzétek el nekem. Az énekesnő egy neonszínű tornacipőben volt, ami nagyon jól mutatott a fényekben, én eddig elzárkóztam ettől a neon őrülettől, de most elgondolkodtam egy ilyen beszerzésén.

Innen visszavitt az utam a Nagyszínpadhoz, mivel egy másik kedvencem következett, a Vad Fruttik. Háááát ez valami elképesztő volt, a fiúk nagyon éltek, le-fel ugráltak, zúztak, és az énekes, Likó Marcell hangja pedig hol libabőrt okoz, hol éneklésre buzdít, de mindenképpen óriási figura. Nagyon jó volt, énekeltek dalokat az új lemezükről is, de az ismertebb slágerek is elhangzottak. Ami érdekes volt, hogy ők nem hagyták a végére a legnagyobb slágereket, hanem szépen beosztották őket, az újabb dalokat, pedig közé csúsztatták. Nagyon jól tették, mert így az addigra már hatalmasra duzzadó tömeg végig aktív maradt. Külön köszönet a fiúknak, mivel az én egyik legnagyobb kedvencemet a legvégére hagyták, így egy abszolút pozitív élménnyel zártam. Marcell egyébként egy mókás Star Wars-os pólóban volt, bocs nem tudom levetkőzni a lányos énem.

Azt est zárása számomra Kosheen fellépése volt, amit a legjobban vártam, mert magamtól nem jutottam még el Kosheen koncertre. Kár, mert a hangulat leírhatatlan volt. Egy csomó dal a fiatalabb énemet juttatta eszembe, amikor még a szórakozó helyeken nem múlt este egy Kosheen dal elhangzása nélkül. Az énekesnő egyébként egy bottal jött, de ennek ellenére is végig táncolta az estet, meg is jegyezte, hogy ez majd holnap fog fájni igazán. Őket is visszatapsolta a közönség és még két hatalmas slágerüket elénekelték. „Are you hungry Hungary?”

Aztán eljött az általam legjobban várt nap, a péntek, amikor két legnagyobb kedvencem lépett egymás után a Nagyszínpadra. Méghozzá Péterfy Bori és a Love Band illetve az Irie Maffia. Mindkét együttesnek elég sok fellépésén voltam már, mégis ez most valahogy más volt. Itt az egész feeling más volt, illetve mindkettőn sikerült az első sorban állni, alig hittem el, hogy kedvenceim tőlem néhány méterre éneklik a legjobb dalokat.

Anno már írtam Nektek egy cikket a Péterfy Bori és a Love Bandről, és azt gondolom, hogy már abból tudni lehetett, hogy nagyon kedvelem őket. Ciki, vagy nem ciki voltak olyan helyzetek az életemben amikor kifejezetten jól esett Boriékat hallgatni, így mindig amikor elmegyek egy koncertjük eszembe jut az, hogy mennyi rossz élményt segítettek feledtetni velem, vagy legalábbis enyhíteni az akkori gondjaimon. De persze vannak olyan dalaik is amikre bulizni imádok, és persze minden dalt hagosan énekeltem Borival és Tövisházi Ambrussal együtt, ráadásul, mint mondtam, most mindezt az első sorból sikerült megtennem. A másfél óra alatt szinte minden nagy sláger elhangzott, mint a Modern dizájn, Vámpír, Ópium, Zombi, Bűvös Vadász, Szembogár, Délelőttök a kádba', Újraélesztő, Napba néző, de az újabb dalokra is tombolhattunk, mint a Csodaidő vagy a Tűsarok. Itt jegyezném meg, hogy valamiért az gondoltam, hogy ha már az Irie Maffia jön Boriék után, akkor Bori és Sena együtt éneklik el a Csodaidőt. Szívesen meghallgattam volna tőlük élőben is. Na mindegy, ez mit sem vont le az értékéből. Főleg, hogy a visszataps után Bori az egyik legnagyobb kedvencemet énekelte el a Téged nem-et. Az biztos, hogy Bori (számomra) az egyik legjobb előadó, mert elképesztő hangulatot varázsol a koncertjeire, persze meg kell említenem, hogy a fiúk is nagyon odatették magukat. De valószínűleg azért, mert én is nőciből vagyok, nekem Bori a kedvencem, és amikor fogott egy fél literes ásványvizet és magára locsolta, akkor már rájöttem, hogy örökre nagy kedvelője leszek. Hány magyar énekesnő tenne ilyet??? Imádom :D Egyébként Bori többször is mesélt kisfiáról, aki tavaly júliusban született (ezt azért tudom ilyen pontosan, mert a nővéremmel egy napon szültek, egy kórházban), és aki éppen a koncert előtti napon kezdett járni, Bori be is mutatta, hogy hogyan totyog a kissrác. Nekem teljes mértékben, és abszolút ez volt a SZIN csúcspontja, köszönöm Bori.

Boriék után az Irire Maffia koncert következett, akiket szintén imádok, még a szakdolgozatomat is (majdnem) róluk írtam. Igazság szerint kb egy héttel a SZIN-es fellépés előtt, Budapesten, a Parkban is voltam Irie koncerten, így egy kicsit izgultam, hogy nem lesz az egész egy replay. De nem volt! Nem ugyanazok a dalok hangzottak el, sőt nagy örömömre a SZIN-en sokkal több régi dalukat eljátszották, mint a Parkban. Igazság szerint én jobban szeretem a régebbi albumok dalait, mert azok kevésbé voltak rock-osak, mint a legújabbak. Kicsit félek is, hogy a novemberben megjelenő új album, már annyira nem lesz a szívem csücske, mint az előzőek. Columboék eljátszották a legnagyobb slágereket, de az új albumról is bemutattak egy dalt, nem a Livin' It Easy-t, mert AKPH-ból senki sem tudott eljönni, és úgy nem lett volna az igazi. A régi albumokról elhangzott pl. a Baszd fel a kéket, Rock it on, a Hands in The Air, Bomboklaat, Busaman, az újabbak közül a Pretty Little Thing, Bloodshot Eyes. Óriási élmény volt a kedvenceimtől néhány méterre táncolni, énekelni.

Na most, hogy levakarhatatlanul magamra ragasztottam a groupie jelzőt, elmondanám, hogy nem vagyok az, nem járok ki minden koncertjükre, nem ragasztok ki róluk posztereket a falra, nem követem őket nyomon stbstb. Csak szeretek néha eljárni a koncertjeikre a barátaimmal és kikapcsolódni, jól érezni magam és persze itthon is hallgatom a kedvenc dalaimat, de azért mindenki megnyugtatására közlöm, hogy más előadók dalait is meghallgatom.

Ezután úgy lett volna, hogy ATB és Josh Gallahan együtt lépnek színpadra, és mindketten saját szettjüket adják elő, de ATB elkésett, ezért az első egy órában a szintén német Josh játszott. Számomra ez már nem volt túl nagy élmény, ez a zenei stílus nem igazán az én világom. Aztán megérkezett ATB, akire még kb. a tinikoromból emlékeztem, így nagy élményre számítottam, egyfajta visszaemlékezésre. De elég nagy csalódás volt, nem túl sok saját dalt hozott, nagy slágerei közül pedig csak néhányat játszott el, de a közönség így is imádta és egyre csak kiabálták, hogy ATB-ATB. Szóval André így is megcsinálta a hangulatot és ezen a koncerten már egyre több (általam a Facebbokon bemutatott) felfújható állatka is tombolt a nézőtéren, amiket mint megtudtam a rövid italok elfogyasztásával lehetett kiváltani.

Összességében, fárasztó, de jó élményekkel teli két nap volt :) Ezen a két napon egyébként fellépett még az Ocho Macho, a Pál utcai fiúk, Ganxta Zolee és a kartell, a Zagar, a The Carbonfools, Odett, a Pély Barna Trió, a Soerii és Poolek és még sokan mások.