Legutóbb tavaly ősszel írtam Andalúziáról. Meg arról, hogy szeretem a spanyolokat. Meg a pálmafákat. Meg a mediterrán éghajlatot. Meg a tengerpartot. Megmegmeg sok mindent mást. De most akkor másról írok. Spanyolok vannak itt is – katalánok. Vicky meg Cristina is talált egyet, akit megszeretett. Itt is ugyanolyan kedvesek, aranyosak, segítőkészek, csak még gyorsabban beszélnek katalánul, amit még annyira sem vágok, mint a spanyolt. Pálmafák is vannak. Érkezéskor el is hangzott életem kulcsmondata: „engem nem zavar, hogy esik az eső, mert vannak itt pálmafák”. Milyen igaz. Pedig nem is én mondtam. El is állt az eső és majdnem egy hétig élvezhettük a 25 fok körüli hőmérsékletet. Március közepén ám, csak lusta voltam írni azóta. Az sokkal menőbb. De most lebuktam. Szóval ott több mint egy hónapja volt hasonló, vagy inkább jobb idő, mint itt. Bibibííí. Meg tenger is van. Mondhatni voltam is benne. Bokáig. Először azt írtam, hogy bikáig, rájöttem, hogy vicces, ezért megosztom veletek. Jó, így már nem annyira. Szóval bokáig. Csontig hatoló fájdalommal. Lefagyott a kis lábam ugyanis.

 

 

Kárpótolta az a nagyon fincsi gyümölcskoktél, amit a piacon vettem egy euróért a La Ramblan. Tök fincsi volt. Epres banános. Nyummnyumm. Nagyon sólyom volt ám a piac. (A sólyom, az új király. Fogadjátok el.) Azt leszámítva, hogy szegény rákocskák még ott ficeregtek a jégen… De a gyümölcsöket felszeletelve kanállal vagy villával együtt árulták. Frissek voltak és gusztusosak. És nem annyira drágák, mint lehetnének.

 

 

Nos, akkor gyorsan körbevezetlek titeket Barcelonán. Egy-két mondatban. Max három. Ha több lesz is marad, ez van. ;-) Van itt sok szép Gaudi ház, meg kert, meg park, meg templom, és ahogy már említettem is: pálmafa, kaktusz, meg kacsák. Tudom, hogy az nem különleges, de olyan cukik.

 

 

 

Gaudiról meg ugye tudjuk, hogy híres építész. Már nem él, de azért elég sok mindent maga mögött hagyott. Az azóta is épülő Sagrada Familia, Casa Battló, Casa Miló, Güell Park stb.stb. Én most ezeket láttam, de van soksoksok minden még. Mit kéne tudnunk róla? Röviden annyit, hogy nem nagyon szereti a megszokottat, meg az egyenes vonalakat. Ezért görbe és érdekes.

 

 

Mi van még Barcelonában? Táncoló-éneklő-világító szökőkút, olimpiai falu, libegő, Picasso múzeum, diadalív, stadion, meg állítólag ahhoz tartozik egy jó kis focicsapat is. Nem vágom a focit. Meg van strand is, meg kikötő, meg fincsi paella, meg Tinto de Verano. Az ugye olyan, mint a Sangria csak kevésbé édes, és sokkal fincsibb. Gyümölcsös, boros. Csak jó lehet. Meg diszkógömb a kávézó mosdójában, ami tök feldobja a pisilés ceremóniáját.

 

 

 

 

 

 

 

 

Összegezve a szokásos spanyolimádásomat megfűszerezzük némileg több halszaggal, egy jó kis tengerparttal, meg girbegurba épületekkel és ott tartunk megint, hogy Viva la Espana!!

 

Hasta pronto! Besos!