5 nap, 4 város, 1400 km, 1 autó, 36 fok, kevés alvás, felbecsülhetetlen élmény.

 

 

 

Madrid. 33 fok. Szeptember 28. Kellemes, nem mondom. Főleg, hogy nem vagyok benne biztos, hogy ezen a nyáron volt-e egyáltalán Budapesten ilyen meleg. Na mindegy, gyorsan eltettem a pulcsim a bőröndbe. Gyors fiesta. Dilis, bohókás, színes ruhás, parókás spanyolok. Ébresztő. Indulás Andalúzia. Sárga-vörös táj jobbról-balról, hegyek, dombok, kopár vidék, pillogok, ébredezem, kaktuszok, olajfák, pálmák, búzamezők, és így lett a Chocapic. Csupa csoki. Ja nem, elkalandoztam. Szóval néhány óra út, kb. 400 km, egy pihi, és már meg is érkeztünk.

 

 

Közben észrevétlenül információkat fogok elrejteni a szövegben, így amellett, hogy élvezhetitek a fantasztikus beszámolómat, még okosodhattok is. Un poquito. Trükkös, mi?

(Ja, a Joyban olvastam – lányok november eleje Joy napok! -, hogy a netikett miatt az ironikus és kétértelmű mondatok mellé tegyek egy ;-) jelet, vagy rejtsek el benne szívecskéket. Úgyhogy, ha valaki igényt tart erre: ;-) Értitek? <3 )

 

Andalúzia Spanyolország legdélebbi része. Szóval elég meleg van. (Nekem ez fontos. Az én szívemben ugyan mindig nyár van, de most is didereg a kis lábacskám.) Gibraltárral és Portugáliával határos. Mármint nem a kis lábacskám, hanem Andalúzia. A medence síkságának ezer arca, a mediterrán éghajlat és növényzet, meg a cuki spanyolok teljesen meghatottak... Nincsenek szavak.

 

 

 

2. állomás: Cordóba. Én is szeretném, ha az erkélyemet úgy félig kitakarná egy pálmafa. Biztos mindig azon morciznék, hogy ne már, így nem látom rendesen a trolit. De akkor is, kérek egy pálmafát az erkélyem elé. Kedves István bácsi, nem lehetne ide az ablakom alá ültetni egyet (kettőt)? Gracias. Vagy majd írok a Mikulásnak, talán úgy több esélyem van.

 

 

Mi van Cordóba-ban? Sok citromfa; egy bácsi, aki nem tud óriás buborékokat csinálni, de nagyon próbálkozik; egy mesquita (a mór építészet egyik csúcsa a piros-fehér csíkos boltívekkel összekötött oszloperdő; közepén éles kontraszttal áll a XVI. Században beleépített keresztény templom! – hopp egy info! Észre sem vettétek, mi?), meseházak, szűk utcák, magas falak, finom tapasok, cuki belső udvaros házikók és pálmafák. Meg egy csomó minden más is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3. állomás: Cadiz. Hú, amikor beértünk a városba, kicsit olyan amerikai filmes fílingem volt, annyira gizda az óceánparton egy pálmafákkal körülvett úton autókázni. Komolyan, még a piros lámpák is édibédibbek. Jó én persze csak arra gondoltam: mikor fürdünk már? Mikor fürdünk már? Mikor fürdünk már? Na, megvan a hostel, cucc ledob, bikini felkap, törölköző vállracsap, utolsó ellenőrzés: pénztárca, fényképező megvan, menjüüüüünk máááár!!!

 

 

 

 

Az óceánnal való első találkozásomról beszélünk, hogy mindenkinek tiszta legyen a kép. Ami nagyonnagyonnagyon hullámos, soksoksok szörfössel, csodálatos tájjal, viszonylag sós vízzel, és hát, mondjuk meg a tutit: viszonylag nagy is a víz. Az öbölbe benyúló félsziget, amelyen egy kastély állt, kicsit felidézett bennem néhány hátborzongató horror filmes jelenetet. De nem zavart ám, nyugi. Ja, most tuti kell egy ;-). Szóval jót fürödtünk, megnéztük, amit érdemes (fehér katedrális, óváros – modern város, szintén szűk utcák, nagy parkok stb.), buliztunk egy jót, ittunk pár Tinto de Verano-t, aludtunk (keveset), és továbbálltunk.

 

 

 

 

 

4. állomás: Sevilla. Gondolom, rájöttetek, hogy kicsit szeretem a pálmafákat, úgyhogy azzal kezdeném, hogy Sevillába a Pálma utca vezet be. Love at first sight. Amúgy Sevilla, Andalucía fővárosa, és Spanyolország legmelegebb városa. Az Európában mért legmagasabb hőmérsékletével (50 fok) is ő büszkélkedhet. Szerencsére nekünk megállt a hőmérő 36 foknál. Október elsején. <3

 

 

 

 

 

 

Sevillában van minden, ami Spanyolországról első körben eszünkbe jut. Olajfa ligetek, pálmafa utca (tudom, hogy mondtam már), Don Juan háza, bikaviadalok, vallás, óriás gótikus katedrális, arab kultúra és spanyol művészet, Alcazar. Láttam itt fehér lovas szekereket, édes belső udvarokat, bikaviadalok arénáját és flamencot, no meg egy nagyon magas és nagyon jóképű holland legényt is (jó ez már távoli asszociáció). Buliztunk itt is egyet, és reggel (spanyol reggel! – azaz dél körül), továbbindultunk Madridba, ahol fájó szívvel - és a sok eszemmel - felszálltam a repülőre egy szál rövidnadrágban, úgyhogy a hajnali érkezés a hideg Budapestre jobban fájt, mint terveztem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És hogy miért is imádom a spanyolokat? Mert jókedvűek, mókásak, életvidámak, optimisták, lazák és kedvesek. Éttermekben, utcán, hostelekben, tetőteraszokon, akárhol gitározni? Nem tudni, mit jelent a nyitva tartás és a pontosság fogalma? Bájos. A „túl meleg van, majd később kinyitunk” feliratokon nevettem, a „10-kor ki kell csekkolni a hostelből, különben felébresztünk”, de mi még délben is aludtunk-nak meg örültem. Az „este 10 után nem adnak el alkoholt a boltokban” szabályt, egy kedves „por favor” simán üti (Meg egy szempilla-rebegtetés, de ezzel inkább csak lányok próbálkozzanak. Szőkék előnyben.). És hihetetlenül kedvesen próbálnak kommunikálni, hablatyolnak spanyolul gyorsangyorsanméggyorsabban, hiába mondtam én, hogy „no entiendo, lo siento, hablo solo un poquito español”, azért csakcsak. Mosolyogsz, mosolyognak, és így szép az élet.