Nagyon röviden összefoglalva, hogy mi történt eddig: a kedves, szerény Pierre elvette a számító Helene-t; a nő és az öccse, Anatole összefogtak a titokban eljegyzett Andrej és Natasa ellen; az esküvő ötlete Andrej apjának sem tetszik; Nyikolaj el akarja venni Szonját annak ellenére is, hogy az anyja nem adja áldását; az orosz cár Napóleonnal kötött fegyverszünete lassan-lassan újabb háborúba fordul, és mivel nagyjából az összes pasi (Pierre kivételével) katona, ezért mindenki a frontra indul. Aki ennél bővebben kíváncsi a történtekre, annak ajánlom az előző posztomat.

A történet első felét elég részletesen leírtam, úgyhogy most szűkebb szavú leszek, csak hogy legyen is értelme megnéznetek a filmet. Tehát az egymáshoz amúgy is nagyon közel álló Kuragin testvérek szövetkeznek, hogy tönkre tegyék Andrej és Natasa kapcsolatát, csak mert szerintük megérdemlik. A terv tehát az, hogy amíg Andrej határ közeli hadsereg építő küldetése egyre jobban elhúzódik, addig a Moszkvában tartózkodó Natasával Helene összebarátkozik, és megpróbálja rátukmálni az ő nagyon vonzó, Natasát szenvedélyesen szerető testvérét.

Nem mondom, hogy a terv eleve kudarcra volt ítélve, de Andrej távolléte sokban hozzájárult ahhoz, hogy Natasa először kételkedni kezdjen a férfiban, majd pedig le is mondjon róla, és átadja magát annak a szerelemnek, amiről azt hiszi, hogy érez Anatole iránt. A fiatal lány már-már belebolondul a helyzetbe, és odáig fajul a dolog, hogy beleegyezik a leányszöktetésbe! Szerencsére a környezete rájön, hogy mit tervez Natasa, és bezárják a lányt a szobájába, aki így nem tud Kuragin szánjára pattanni és elsiklani az éjszakába. Anatole-t a szolgálók segítségével Pierre kergeti el, majd otthon, Helene vendégei szeme láttára fizeti le és zavarja el, a tervek szerint örökre.

Natasa tudta, mi a dolga, mielőtt még lelépett volna Kuraginnel. Írt szépen egy levelet a vőlegényének, amiben közli, örül neki, hogy lehetőséget adott neki az eljegyzésből való kilépésre, mert most élne is ezzel. Andrej persze (Marja megbocsátásról szóló előadása ellenére) bosszút esküszik Anatole ellen, hiszen nagyon jól tudja, mire ment ki a játék, de ismét közbe szól a háború. Az oroszok és a franciák összecsapása egyoldalú mészárlásba torkollik. Az élet fintora, hogy Anatole és Andrej egymás melletti "műtőasztalra" kerül az orvosi sátorban, és ilyen komoly helyzetre volt szükség ahhoz, hogy Andrej megértse húga szavait. A gróf meghal, a herceg életben marad. Pierre szállíttatja Moszkvába Andrejt, és Natasa tudtán kívül a Rosztov szülőkre bízza a férfit, és megkéri őket, hogy vigyék magukkal, bármerre is menekülnek.

A franciák a borogyinói győzelem után akadálytalanul juthatnak el Moszkvába, így a városból mindenki menekül. Rosztovék vidékre indulnak (Andrejjel az elsötétített kocsiban) a gróf bátyjához, a legifjabb fiú kivételével, aki beáll a seregbe. Pierre is a katonákkal tart, igaz civilként, Helene és az idős Kuragin viszont a franciák jóindulatában (és Helene "adottságaiban") bízva a városban marad. Marja is menekülni kényszerül, de csak miután eltemette az apját. A ceremónia után azonban az ifjú hercegnő bajba kerül, mert a parasztok elveszik a lovait, hogy menekülni tudjanak, ám ekkor jönnek a huszárok, és hősiesen megmentik. A kis csapatot Nyikolaj vezeti, aki nagyjából első pillantásra beleszeret Marjába. Szegény Szonja...

Na és akkor itt hagyom abba a mesélést. Elég sok kérdés maradt nyitva: mi lesz Andrejjel és Natasával; Pierre túléli-e háborút; meg persze ott van a Szonja-Nyikolaj-Marja háromszög is. Persze ezek csak a legkézenfekvőbb megoldatlan ügyek, kinek-kinek saját szája íze felmerülnek egyéb kérdések is.

Maga a történet egyébként nekem nagyon tetszett, szóval már-már hajlok arra is, hogy elolvassam a könyvet. Azt mondjuk nem tudom, hogy mennyire lett Tolsztoj hű ez a feldolgozás, mert természetesen sok panaszt lehet a neten olvasni, és a film alapján állítólag nem kapnék túl jó jegyet egy dolgozatra, de mennyire számít ez? A történet így is izgalmas volt, a szereplők szerethetőek (khm, Alessio Boni nagggyon jó pasi), a körítés meseszép. Az akcentusokkal még mindig nem tudok mit kezdeni, de ettől függetlenül az Anna Karenina alapján azt mondhatom, hogy ez a Háború és béke egy igazi Tolsztoj féle történet: egy romantikus mese komorabb foltokkal, történelmi háttérrel, és komoly mondani valóval. A vége nem lett annyira borús, mint gondoltam, de most tényleg egy happy ending (vagy olyasmi) miatt panaszkodjak?