A The Borgias pilotja felett érzett csalódásomon "felbuzdulva" pozitív élményeket kerestem, ezért gondoltam megnézem a Johanna nőpápát, hiszen mennyi lehet az esélye annak, hogy ha két pápával foglalkozó filmet megnézek egymás után, akkor mind a kettő rossz lesz?

A történet a kilencedik század vége felé kezdődik egy vidéki faluban, ahol a helyi papnak (Iain Glen) megszületik a harmadik gyermeke, két fiú után egy lány, Johanna. Az apa meglehetősen elvakult és régimódi, a Biblia tanításait szó szerint betartja, így például amikor a felesége (Jördis Triebel) este mesét mond a kislányának (Tigerlily Hutchinson), akkor a nőt megbünteti pogányság gyanúja miatt, illetve Johanna nem tanulhat sem írni, sem pedig olvasni, mert az csak férfinak való elfoglaltság (a nők agya úgyis kisebb, meg egyébként sem tudnak logikusan gondolkodni, stb...).

A kislány tanulás utáni vágya persze sokkal nagyobb, mint hogy azt az apja testi fenyítéssel meg tudja fékezni. Idősebbik testvére, Matthew (Sandro Lohmann) titokban segít neki, és Johanna (Lotte Flack) gyorsabban halad a tanulással, mint bátyjai. Matthew halálával azonban minden borul. A fiút papi pályára szánta az apja, de most a helyét Johannesnek  (Jan-Hendrik Kiefer) kell átvennie, akinek az írás helyett inkább a kardforgatáshoz van érzéke, de ez persze az apát nem érdekli. Amikor Aesculapius (Edward Petherbridge), a görög tanító megérkezik a faluba, hogy felmérje a fiú tudását, az csúnyán elbukik. Ekkor előre lép Johanna, és folyékonyan felolvassa azt a részt, amit bátyjának makogva sem sikerül! Aesculapius arra kéri a papot, hogy taníthassa a lányát, de az csak úgy egyezik bele, ha Johannes is részt vesz az órákon.

Egy nap futár érkezik Johannáékhoz, azzal az üzenettel, hogy a lányt Dorstadt püspöke felvette az iskolába. Apu persze bepróbálkozik és azt mondja, a levél csak elírás, és akit a futárnak magával kell vinnie, az Johannes. A fiú elutazik, Johanna pedig elkeseredettségében úgy dönt, hogy még akkor éjszaka megszökik.

Nem jut messzire a kislány, már a közeli erdőben bátyjába botlik, aki túlélt egy rablótámadást. Ketten együtt utaznak az iskolába, ahol a püspök döntésének köszönhetően mindketten tanulhatnak. Mivel a kollégiumban csak fiúk lakhatnak, Johannának más szálláshelyet kell keresnie. Gerold grófjának (David Wenham) megtetszik a lány észjárása és rátermettsége, ezért felajánlja a püspöknek, hogy magához veszi őt.

Az iskola vezetője a kezdetektől fogva azt vallotta, hogy a tanulás lehetősége kizárólag a férfiakat illeti meg, ezért képzelhetitek, hogy Johanna élete cseppet sem volt könnyű. Mindenért kárpótolta azonban őt a gróffal eltöltött idő, akivel az évek múltával talán túlságosan is közel kerülnek egymáshoz. A férfinak azonban hadba kell vonulnia az északról betörő ellenség ellen, és ezt az alkalmat kihasználva Richilde grófnő (Claudia Michelsen), hogy megszabaduljon Johannától, feleségül adja őt (Johanna Wokalek) a helyi kovács fiához. Vagyis csak adná, mert a ceremóniát félbeszakítják  a betörő katonák, akik mindenkit lemészárolnak. Persze Johanna elmenekül, és bátyja helyett elvonul a fuldai apátságba. Onnantól kezdve Johannus Anglicus néven férfiként él tovább, gyógyító lesz belőle, a helyi közösség megbecsült tagjává válik.

Semmi sem tarthat azonban örökké. A ragály elérte a kolostort, és Johannes Anglicust is, akinek most menekülnie kellett, hogy ne lepleződjön le. Gyógyulása után Róma felé veszi az irányt, ahol kiváló szaktudásának köszönhetően hamar hírnevet szerez magának. Akkor is őt hívják, amikor a pápa, Sergius (John Goodman) a halálán van. Természetesen Johannes megmenti az egyházfőt, aki először csak saját orvosának teszi meg a szerzetest, de idővel egyre inkább a jobbkezévé válik.

A francia király (Gerald Alexander Held) Rómába érkezik, hogy lerendezze egyszer és mindenkorra azt az ellentétet, ami közte és a Szentatya között van. Lothar kíséretében ott van Gerold is, aki mindezidáig a templomi mészárlás miatt halottnak hitte Johannát. A párocska egymásra talál, ám ekkor a pápa meghal (vagyis inkább megölik), és Johanna kétségbe esik. Geroldnak már éppen sikerülne rávennie a nőt, hogy hagyják maguk mögött Rómát, amikor küldöttség jelenik meg Johannus Anglicusnál, a frissen megválasztott pápánál. Így hát Johannából pápa, Geroldból pedig a testőrség kapitánya lesz.

A legendák szerint tényleg élt valamikor régen egy női pápa, aki egy körmenet alkalmával gyermeket szült, és így lebukott, de tényekkel nem sikerült még ezt a sztorit alátámasztani. Mindenesetre engem nem ez a része fogott meg leginkább a történetnek, hanem a film elejének fő motívuma: a nők megítélése a kora középkorban. Persze hallunk róla, meg olvassuk, hogy akkoriban csak a fiú gyermekek értek valamit, a lányokon maximum túladni lehetett, de ahogyan a pap bánik Johannával és a feleségével, az azért egészen szíven üti az embert. Ebből a szempontból még jó is, hogy "csak" egy film készült Johanna történetéből, és nem pedig a sorozat, így legalább nem tudták jobban részletezni azokat a körülményeket, amelyek között a lánynak fel kellett nőnie.

A történet egészét nézve viszont nem túl szerencsés, hogy bő két órába belesűrítették a papissa teljes életét, mert így minden részletnek csak a felső rétege van kicsit megkapirgálva, és az életszakaszok mindegyikének csak az elejét, illetve a végét ismerjük. A fiatal Johanna bekerül az iskolába (és Gerold életébe), aztán hirtelen felnőtt lesz, a gróf elmegy, és Johanna az esküvőjén találja magát. Johannes Anglicus felbukkan az apátságban, meggyógyítja a nőt, aztán menekül is tovább. Rómában alig kezd el dolgozni, máris a pápa ágya mellett találja magát, akit meggyógyít, a bizalmasa lesz, majd átveszi a helyét. Talán kicsit sokat vállaltak a készítők azzal, hogy mindent beletesznek a filmbe.

Belátom, nem szép dolog egy filmet egy sorozattal (vagyis annak pilotjával) összehasonlítani, de ha nem kezdtem volna bele a The Borgias-ba (remélem a Trónok harca nem lesz ekkora csalódás), akkor valószínűleg a Johanna nőpápára sem lettem volna kíváncsi. Szóval ha másra nem is, arra azért jó volt Jeremy Irons "megkoronázása", hogy Sönke Wortmann filmje felé tereljen. Oké, hát ez sem volt éppenséggel a hét csúcspontja, de sokkal rosszabb filmeket is bemutattak már hazai mozikban, míg Johanna nőpápának  csak DVD-n örülhetünk. Mert hogy ha visszafogottan is, de azért örülünk.