Ennek a folytatásnak még annyi köze sincs a sztori alapjául szolgáló Meg Cabot regényhez... Sajnos. Mert higgyétek el nekem az sokkal jobb. Egyébként teljesen más is, ott szó sincs Genoviába költözésről, uralkodásról vagy férjhez menetelről. Ebben a második filmben Mia már felnőtt nő, 21. születésnapját ünnepli és éppen nagymamájától készül átvenni a koronát. Egy kis bökkenő van csupán: férjhez kell menni 30(!) nap alatt. Persze úgy, hogy előbb vőlegényt is kell találni. Viszont ha másra nem is volt jó ez a mozi, arra mindenképp, hogy innentől kezdve Anne Hathaway elkezdett felnőtt szerepekhez jutni.

A sztori szerint öt év telt el azóta, hogy Mia (Anne Hathaway) megtudta, hogy ő Genovia hivatalos örököse, ő a hercegnő, ő követi nagymamáját (Julie Andrews) a trónon. Azóta a lányka kijárta a sulit, szakított Michael-el, és most élete legnagyobb eseményére készül. Clarisse királynő ugyanis nyugdíjba kíván vonulni, lemondani pedig unokája javára szeretne. Így tehát Mia megérkezik a gyönyörű, parányi országba, Genoviába.

De milyen unalmas lenne, ha szép nyugodalmasan átvenné a koronát, elfoglalná a trónt és kész... Kellett a sztoriba valami bonyodalom, így a rendező, Gary Marshall belekevert egy trónbitorlót és némi szerelmi keveredést. Mint tudjuk Marshall a romkom-ok (Micsoda nő, Krumplirózsa, Neveletlen hercegnő, Valentin nap, Kisanyám) koronázatlan királya, így ebben a filmben sem okoz csalódást, habár bevallom nekem az első rész sokkal jobban tetszik.

Na de térjünk vissza erre a bizonyos trónbitorlóra, Mabrey vikomtra (John Ryhs-Davies), aki unokaöccsét sokkal szívesebben látná a trónon, mint az amerikai lányt. Az unokaöcsit egyébként az itt még nagyon fiatal, nagyon furcsa hajú, Chris Pine játssza, akinek ez volt első jelentősebb szerepe. Korábban sorozatokban kapott epizód szerepeket, viszont Nicholas Devereaux eljátszása után olyan filmekben kapott főszerepet, mint a Star Trek, vagy a Száguldó bomba, vagy legutóbb Jack Ryan - az Árnyékügynök.

Mia szülinapi buliján belefut a fent említett Nicholasba, persze azonnal beindul a kémia köztük, de ekkor a lány még nem sejti, hogy a fiú éppen az ő helyére pályázik. Miután erre fény derül végtelenül csalódik a srácban, de a vonzalom azért megmarad köztük. A helyzeten csak ront mikor a srácot és nagybátyját Clarisse meghívja a palotába, hogy lakjanak velük egy darabig.

Van egy olyan törvény Genoviában, hogy hercegnő nem uralkodhat addig, míg nincs egy erős férfi az oldalán. Clarisse királynő elavult rendeletnek tartja, kéri, hogy ne vegyék figyelembe, ám a fafejű, hagyományőrző képviselők ragaszkodnak hozzá. Így Miának 30(!) napja marad, hogy férjet válasszon magának, és hozzá is menjen. Segítségére siet legjobb barátnője, Lily (Heather Matarazzo) és végül ki is választják az angol származású Andrew-t (Callum Blue). Aki nagyon előkelő, udvarias, tanult fiatal férfi, csak annyi baj van vele, hogy Mia egyáltalán nem vonzódik hozzá. De az eljegyzésbe mégis belemegy, az ország érdekeit szem előtt tartva.

Szerelmi háromszög azért nem alakul ki, mert sem Andrew nem szereti a hercegnőt, sem fordítva. Kötelesség tudatból jegyzik el egymást, és az esküvőre is így készülnek.

Eközben azonban akarva akaratlanul Mia és Nicholas egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ám végül egyikük igencsak pofára esik.

Azt nem mondom, hogy a film unalmas. Mia vagyis Anne Hathaway bohóckodása abszolút feldobja az egészet. A zenék is jól össze vannak válogatva, különösen tetszett mikor a királynő "repül" és közben Pink dala szól. Az biztos, hogy Anne nagyon is megállja helyét a komikum világában, olyan grimaszokat tud vágni, és annyira lazán tud viselkedni, hogy attól mindenki elmosolyodik.

Az Annet kedvelőknek csak ajánlani tudom a filmet, habár mondom még egyszer, hogy az első rész, azért sokkal jobban sikerült!