Egy újabb meglepetés film a Valentin napos hétvége alkalmából. Minden évben (általában Karácsony környékén) leadják, mégsem tudom megunni. Mindig azt mondom, hogy csak azért nézem meg, mert anyukám kedvenc filmje. De ez igaziból csak kifogás. Én is imádom és nem tudom megunni. Együtt örülök Viviannel, amikor vásárolni megy a Rodeo Drive-ra, vagy lelapítja a füvet a lóversenypályán. Emellett együtt sírok Viviannel, amikor a limuzinban ülve el kell hagynia a szerelmét.
Nagy valószínűséggel mindenki ismeri a történetet, de azért néhány mondatban összefoglalom. Edward Lewis (Richard Gere) a jóképű milliárdos barátja kocsijával véletlenül csípi fel az örömlányként dolgozó Viviant (Julia Roberts). Először csak útbaigazítást kér tőle, végül magával viszi szállodájába egy éjszakára. Reggel Edward ajánlatot tesz a lánynak: töltse vele az egész hétvégét és cserébe kap egy hatalmas összeget, nem mellesleg szép ruhákat, cipőket, ékszert. Vivian dolga az lenne, hogy mindenhova elkísérje a férfit: üzleti vacsorákra, piknikekre, operába. Ahogyan telnek, múlnak a napok akarva akaratlanul Vivian és Edward érezni kezdenek egymás iránt valamit. De ezt egyikük sem meri bevallani se egymásnak, se a másiknak. Így a napok eltelte után Vivian távozik, Edward pedig nem akadályozza meg ebben. Itt következik a jelenet, amelyet általában könnybe lábadt szemmel nézek, pedig esküszöm nem vagyok egy filmeken meghatódó fajta.
A film nagyszerűsége abban van, hogy Vivannel végül csoda történik. Egyrészt rájön, hogy sokkal többre vihetné, ha hinne magában. Nem neki való az az életforma, amit eddig élt. Erre Edward döbbenti rá, és az a néhány nap, amit vele tölt. De a film vége happy end, így tehát Vivannel az is megtörténik, ami a mai világban (sajnos vagy szerencsére) nem sűrűn történik meg egy nővel. Az álomférfi (vagy herceg) fehér ló helyett fehér limuzinnal és rózsával érkezik.
De a sztori mellett a film szereplői is nagyon szerethetőek, Julia Roberts egyszerűen csodaszép és annyira élettel teli, hogy ebben a 100 percben szinte végig vele együtt mosolygunk. Edward-ot alakító Richard Gere mai napig a nők egyik álompasija. Ebben a filmben is elképesztően charme-os, egy igazi szívtipró. Annak ellenére, hogy rideg üzletembernek tűnik, eljön az a pont, hogy meglágyul a szíve. A mellékszereplők közül pedig ki kell emelni a Vivian barátnőjét alakító Cicát (Laura San Giacomo). Imádnivaló karakter, kissé szétszórt, kissé bolondos, de olyan dumája van, hogy meg kell zabálni! A másik kedvencem pedig a szálloda vezetője (Hector Elisondo), valamiért nagyon megszereti Viviant és mindenben segíti őt: vásárlásban, illemtanban stb. Az az egy biztos, hogy nagyon sokan vagyunk, akik sosem felejtjük el a kagyló kilövését a puccos étteremben, vagy az "eltört" látcsőt, vagy a lóversenyen való viszonylag heves drukkolást.
A Micsoda nő zenéjét is nagyon szeretem, általában éneklem is a film nézése közben, ennek mondjuk nem mindig örülnek azok, akikkel együtt nézem.
Ha még nem láttad a Micsoda nőt mindenképpen pótold, ha pedig régen láttad akkor nézd meg újra, én jövőre is megfogom nézni, ez biztos! A Micsoda nőnek egyébként készült folytatása is, az Oltári nő. Nos ez igazából sokkal gyengébben sikerült, mint a Micsoda nő, és a két film között csak annyi a kapcsolat, hogy ugyanazok játsszák a főszerepet.
