Egy újabb meglepetés film a Valentin napos hétvége alkalmából. Minden évben (általában Karácsony környékén) leadják, mégsem tudom megunni. Mindig azt mondom, hogy csak azért nézem meg, mert anyukám kedvenc filmje. De ez igaziból csak kifogás. Én is imádom és nem tudom megunni. Együtt örülök Viviannel, amikor vásárolni megy a Rodeo Drive-ra, vagy lelapítja a füvet a lóversenypályán. Emellett együtt sírok Viviannel, amikor a limuzinban ülve el kell hagynia a szerelmét.

Nagy valószínűséggel mindenki ismeri a történetet, de azért néhány mondatban összefoglalom. Edward Lewis (Richard Gere) a jóképű milliárdos barátja kocsijával véletlenül csípi fel az örömlányként dolgozó Viviant (Julia Roberts). Először csak útbaigazítást kér tőle, végül magával viszi szállodájába egy éjszakára. Reggel Edward ajánlatot tesz a lánynak: töltse vele az egész hétvégét és cserébe kap egy hatalmas összeget, nem mellesleg szép ruhákat, cipőket, ékszert. Vivian dolga az lenne, hogy  mindenhova elkísérje a férfit: üzleti vacsorákra, piknikekre, operába. Ahogyan telnek, múlnak a napok akarva akaratlanul Vivian és Edward érezni kezdenek egymás iránt valamit. De ezt egyikük sem meri bevallani se egymásnak, se a másiknak. Így a napok eltelte után Vivian távozik, Edward pedig nem akadályozza meg ebben. Itt következik a jelenet, amelyet általában könnybe lábadt szemmel nézek, pedig esküszöm nem vagyok egy filmeken meghatódó fajta.