Mindenki úgy érzi néha, hogy egy bolondok házában él. Nos, Blue Sargent helyzetére ez szinte szó szerint igaz. A fiatal lány ugyanis látó anyjával, és annak szintén látó barátnőivel él egy fedél alatt hosszú évek óta. Hogy súlyosabbá váljon a helyzet, most még - a szintén látó - Neeve néni is betoppant, méghozzá egy elég ütős mondattal: Ebben az évben szerelmes leszel. Más tinilányok ennek akár még örülnének is, de nem úgy Blue, akinek születése óta egy jóslat árnyéka lebeg a feje fölött. "Ha Blue megcsókolja a szerelmét, az illető meghal." 

Blue-nak nincs "saját" képessége, ő csak amolyan erősítő féle, aki... hát... felerősíti a fogható jeleket. Éppen ezért viszi magával Szent Márton napján Neeve néni az unokahúgát, hogy az éjszaka a temetőn át vonuló szellemek névsorát lejegyezzék. Akik szelleme azon az estén felbukkan, az a következő évben meg fog halni. Blue számára nem túl izgalmas a dolog, hiszen ő nem lát semmit, csak jegyzetel. Általában. Nem úgy most! Mert hát felbukkan egy elcsigázott fiú szelleme, akit Blue igenis lát, és a nevét is meg tudja kérdezni: Gansey.

Blue-t felzaklatja az eset, mert nagynénje szerint csak két oka lehet annak, hogy a lány látta Gansey szellemét. Vagy a fiú lesz a szerelme, vagy Blue öli meg őt. A régi jóslat alapján pedig hát mindkettő bekövetkezhet. Aprócska probléma, hogy a városban működő elit fiúiskola, Az Aglionby Akadémia hollós jelvényét hordta magán szellem-Gansey, márpedig Blue a Hollófiúk miatt állított fel magának két alapszabály! "Egy: óvakodj a fiúktól, mert csak bajt hoznak rád. Kettő: óvakodj az Aglionbybe járó fiúktól, mert rohadt szemetek."

Szellem-Gansey képe azonban kísérti Blue-t, és míg azon morfondírozik, hogy mit tegyen, a megoldás kopogtat az ajtón. Vagyis először csak telefonon hív: Gansey időpontot kér Blue anyjának, Maurának az otthon működtetett jósdájába. Felbolydul az egész háztartás, még a szokottnál is jobban, úgy várják az igazi Ganseyt, aki be is toppan két barátjával: Adammel és Ronannel. Blue-nak persze a szava is elakad, mert a szembetalálkozás során azonnal kiderül, hogy már találkozott a hús-vér Ganseyvel korábban, csak éppen nem a legbarátságosabb körülmények között.

Szóval itt ez az első szerelmes jóslat, a Szent Márton napi találkozó, a kellemetlen párbeszéd Blue munkahelyén, és az enyhén szólva fura szeánsz Maura és a lányok részvételével. Blue-nak döntenie kell, hogy anyja tiltását betartva távol marad-e a fiúktól, vagy saját kíváncsiságának engedve csatlakozik Gansey misztikus nyomozásához Glendower után.

Blue után kicsit a fiúkról.

Forrás: Cassandra Jean

A bal szélső fiú Adam, aki nem pénzes családból származik, hanem csak egy helyi okos kölyök, aki próbálja jobbra fordítani a sorsát. A szülei nem támogatják, az apja veri. Legnagyobb ellensége mégis konok büszkesége, ami még azt sem engedi, hogy legjobb barátai segítsenek neki. Az egész Blue vs. fiúk balhé Adam miatt kezdődik: neki tetszik meg a lány, és az ő érdekében próbálja Gansey rávenni Blue-t egy kis beszélgetésre.

A következő fiú a rajzon maga Gansey, aki olyan, amilyennek egy YA regény fiú főhősének lennie kell: piszkosul jóképű, piszkosul gazdag, és piszkosul okos is. Glendower utáni kutatás másnak talán szeszélynek, hóbortnak tűnhet, de Ganseynek jó oka van rá: karmikus adósságot akar törleszteni. Persze mák, hogy a háttere ezt lehetővé is teszi.

Az a hátsó, megszeppent alak Noah, akit Blue az első találkozásukkor kis szutykosként ír le. Róla nehéz bármit is mondani, csendes és félénk, az embereknek többnyire nem szúr szemet sem a jelenléte, sem a hiánya. Mindenkit meglep, hogy Blue és ő mennyire jól kijönnek egymással.

A csapat rosszfiúja a kopaszra borotvált fejű, tetovált hátú Ronan, aki egészen átlagos - gazdag - srác volt addig, amíg meg nem találta apja vérben tocsogó holttestét. Onnan persze irány a lejtő, és Gansey, valamint az Aglionby az utolsó esélye arra, hogy a hullámok felett maradjon. Ronannek egyébként van egy fura háziállata: egy holló. Mi más? :)

Őszintén szólva pár éve még nem igazán értettem, mi ez a nagy Stiefvater őrület. A Shivert olvasva nekem maximum a fura, és a creepy jelzők fordultak meg a fejemben, voltak dolgok, amiken egyszerűen nem tudtam átlépni és a nagyobb képet látni. Viszont A Hollófiúk. Letehetetlen. De tényleg. Minden karakternek van funkciója, átgondoltak a lépések, nincs kuszaság, ennek ellenére izgalmas és fordulatos a cselekmény, rejtéllyel és nyomozással, családi feszültséggel, megoldhatatlannak tűnő feladattal, fizikális erőszakkal, összeveszéssel és kibéküléssel, no meg persze szerelemmel. És humorral. Imádtam a beszólogatásokat, hogy nem kérkedve egy-egy nagy poén van beszúrva, hanem végig mosolyogva tartja az embert. A könyv egyetlen hibája, hogy sokára jön a folytatása.

Kedvenc idézet a könyvből:
"Gansey Ronanre sandított, aki apró, homályos alaknak tűnt a fák sűrűjében. [...]
- Egyébként mit csinál ott? - kérdezte Adam.
- Pisil.
- Öt perce sem vagyunk itt, de Lynchnek máris sikerült megszentségtelenítenie a helyet.
- Megszentségteleníteni? Csak a területét jelöli ki.
- Akkor övé fél Virginia."

A Hollófiúk egy újabb kipipált tétel a 2013-as várólistámról.