Az Álomrablók, vagy ahogyan az első körben nevezték: Az álomtolvajok, Maggie Stiefvater Hollófiúk sorozatának második kötete. Mint ilyen, ügyesen veszi fel az első kötet végén letett sztoriszálat, és még izgalmasabb csomókat köt rá, mint amire a Raven Boys után számíthattunk.

Sok mindent megtudhattunk az első kötetben Blue-ról, Gansey-ről és Noah-ról, Adam és főleg Ronan talán picit háttérbe szorultak. Na a folytatásban a fiúk behozzák a lemaradást, őket is jobban megismerhetjük.

Adamről már eddig is tudtuk, hogy mennyire rossz sora volt gyerekként, de vallomása arról, hogy soha életében nem volt boldog, azért szíven üti az olvasót. Talán érthető, hogy miért ébresztette fel a Ley vonalat, ő egyedül, mások segítsége nélkül, és miért vágyik arra, hogy a királytól kívánhasson, ha eljön az idő. Blue ugyan még mindig Adam barátnője, de a fiú új "feladatköre" erősen próbára teszi nem csak kettejük, de Adam kapcsolatát az egész világgal.

Maura és Szürke, valamint Blue és Gansey bimbózó románca, továbbá Adam átalakulása ellenére az Álomrablók főszereplője a középső Lynch fivér, Ronan. Már a könyv legelején olvashatjuk, valamint az alább beillesztett videóban maga az írónő is elárulja, hogy mi teszi Ronant különlegessé. A fiú képes magához venni tárgyakat az álmaiból, ő a greywaren. Elég menő szuperképesség, nem gondoljátok?

Van két bibi is azért, már azon kívül, hogy pont Ronannak jutott osztályrészül ez a sors. Egyrészt nem feltétlenül csak jó dolgok jönnek át az álmok földjéről, ahhoz hogy befolyásolni tudja az eseményeket, Ronannak tapasztaltabbnak kellene lennie. Másrészt vannak csúnya, gonosz emberek a világon, akik szeretnék, ha a greywaren az ő szolgálatukba állna. Egyesek még akár bérgyilkost is képesek küldeni egy kis nyomozgatásra. Ilyenkor jól jöhet, ha van az embernek egy olyan barátja, akinek csinos szingli anyukája van.

Őszintén megvallva ez az egész álmodós csavar nekem nagyon tetszett. Nem egy megszokott kanyar a YA irodalomban, hogy ilyesmi történjen egy szereplővel, pláne hogy milyen más dolgokra derül még fény annak kapcsán, hogy kiderül, kicsoda is Ronan valójában. Pláne hogy milyen múltja van a fiúnak! Azért sokan belerokkannánk egy ilyen felfedezésbe, nem is értem, neki hogyan sikerült ennyire könnyedén túllépnie azon, amin egyébként úgysem tudna változtatni. Jaj remélem öcsi kap valami fontosabb szerepet a közeljövőben, mert hát nagyon cuki :) Mondjuk szabhatta volna az írónő kicsit fiatalabbra, és csak a tündi-bündi vonalra bízni a sorsát, de azért így is kíváncsi vagyok rá. Lennék rá. Fogalmam sincs, hogy a Blue Lily, Lily Blue (a sorozat 3. kötete) mennyi Matthew Lynch felbukkanást tartogat számunkra.

Kedvenc idézet a könyvből:
Blue: "Csak nem képzeled, hogy veled fogom megtárgyalni az ügyeimet!
- Miért nem? - kérdezte Gansey. - Mi kifogásod van ellenem?
Erre még maga Blue sem tudta a választ - egyelőre.
- Nem vagy a... a... nagymamám - válaszolta idegesen.
- A nagymamáddal szoktad megtárgyalni a szerelmi ügyeidet? Én el sem tudnám képzelni, hogy a nagymamámmal tárgyaljam ki a csajokat. Pedig nagyon kedves asszony. A maga véresszájú, rasszista módján."

"ic eom wrætlic wiht on gewin sceapen"

Maggie Stiefvater az Álomrablókról:

Az Álomrablók a 2014-es várólistámon szerepel.