Húha nem is tudom hol kezdjem, mert teljesen vegyes érzésekkel csuktam össze a Wings vagy Laurel sorozat második részét. Miért? Nos, mert az első kötet után valahogy jobbat vártam volna a Spellstől, ezért is került az idei várólistacsökkentésemre. A főszereplő hölgy még mindig rettentően idegesít, bár ez nálam nem meglepő, de mostanra már a tündér fiút, Tamanit se kedvelem túlzottan, Két másik karakter, David és Laurel apja még mindig nagy forma, sőt előbbi egyre inkább szerethető. Laurel barátnője pedig, Chelsea is kezd szimpivé válni, szóval fura módon az emberek sokkal jobban eltalált karakterek ebben a sorozatban, mint a tündérek. Ettől függetlenül egyébként biztosan elolvasom a harmadik részt, az Illúziókat és remélem, hogy a mi Laurelünk végre eldönti, hogy melyik pasit NEM szédíti tovább, mert ez a mostani döntése szerintem még nem a végleges...
Ugyebár ott ért véget az előző rész, a Wings, hogy Laurel végül a földi életét választotta, szüleivel és Daviddel marad. Részben, hogy megvédje őket az esetleges troll támadástól, részben pedig, mert eddigi 16 évében őket tekintette az élete részeinek, mivel korább tündér létét, emlékeit elfelejtették vele...
Most Laurel kis időre (a nyári szünetre) hazatér a tündérek világba, Avalonba, hogy egy pici tudást szívjon magába. Ez leginkább azért fontos, mert ugye ő egy ősztündér, akiknek mint megtudjuk lételeme a tudás. Hiszen Avalonban mindenkinek megvan a maga feladat köre, azon belül a saját feladata, elképesztő hierarchia működik, de ez Laurelen kívül senkit se zavar. A lányt azonban nagyon nyomasztja, hogy más tündérek kiszolgálják őket, meghajolnak előtte, vagy pl. nem mehet egymás mellett saját barátjával, Tamanival sem, tekintve, hogy a fiú nem ősztündér.
Ez a kötet elég részletes betekintést ad a tündérek Pike szerinti életébe, világába, nagyjából a könyv első harmada csak róluk szól. Hiányoltam is Davidet, de aztán szerencsére Laurel hazatér a földi életébe és látszólag minden a régi. Még mindig boldogok Daviddel, bár az azért érződik, hogy Tamani sem közömbös még a lánynak bármennyire is tagadja... A legnagyobb változáson Laurel édesanyja megy keresztül, aki egykori háztartásbeli életét hátrahagyva boltot nyit, de ennél lényegesebb, hogy lányával való kapcsolata is rengeteget változik és nem feltétlenül jó irányba.
Annakellenére, hogy Laurelék házát elméletileg tündérek védik, mégis sikerül a trolloknak megtámadni a lányt, aki csak egy új szereplő segítségével tud megmenekülni. Egy hölgyről van szó, aki csapatával együtt a trollok kiirtásán fáradozik. A kérdés csak az, hogy nincs e valami vagy hátsó szándéka? Vajon Laurel megbízhat e benne és elárulhatja a titkát?
A könyv vége nem igazán zárul le, sok kérdés nyitva marad, pl. Tamani is valami új feladatot kap, de nem tudjuk meg, hogy mi lesz az. Szerintem az sem egyértelmű, hogy Laurel melyik fiút választja majd, és az is egyértelmű, hogy lesz itt még a gonosz trollokkal is. Akinek tetszett az első kötetet, annak bátran merem ajánlani ezt is, de az igazat megvallva, nekem az valahogy jobban tetszett. Mindenesetre már a várólistámon van, a harmadik kötet is, az Illúziók.
