Késve bár, de azért csak ideért – kinek örömére, kinek nem - már egy ideje a 2010-ben New Yorkban (hol máshol) elterjedt szubkultúra, amit hipszternek neveznek. Hipster vagy hipszter? Tök mindegy. Eszik vagy isszák? Na. Valahogy úgy kell elképzelni, hogy a múlt dolgai az iróniának köszönhetően, - amely a hipszterek alapvető tápláléka, mely a létfenntartáshoz szükséges – a jövő divatjába invesztálódnak, megteremtve azt a furcsa, egy lépést hátra, kettőt előre fashion statemant-et, amitől hipster egy hipszter. Nem retro. Nem hippi. Nem mainstream. Talán fura lények, talán nem. Talán elmúlik, talán nem. Lehet őket szeretni is meg nem is. Ezt mindenki döntse el maga.

Hipster imidzs kellékek - állítólag:

-          ha szemüveg, akkor vastag keret

-          ha férfi, akkor bajusz vagy szakáll

-          ha nő, akkor bajuszos bármi (bármi bármi) – póló, nyaklánc, gyűrű, bármi (bármi bármi)

-          ha bicikli, akkor fixi, vagy csepel (?)

-          ha cigi, akkor dunhill

-          ha telefon, akkor iPhone

-          ha iPhone, akkor 4S

-          ha alkalmazás, akkor instagram

-          ha instagram, akkor vintage szűrő

-          egy unikornis

-          vega étrend, vagy valami egzotikus fűszer, aminek a nevét sem tudod kimondani

-          és persze egy nagy adag irónia, meg egy pici „lesz*rom mások véleményét” életérzés

-          vagy nem is olyan pici

Hipsterek ellen sokmindent lehet mondani, hogy büdösek, vagy koszosak, vagy kenyér, de amiben még talán igazság is van, az az, hogy nincs saját stílusuk, más irányzatokból szedik össze a részükről megfelelőnek, divatosnak (?) és elfogadhatónak értékelt alkotóelemeket, és ebből gyúrnak össze valamiféle felszínes és jelentéktelen egyveleget, amitől felsőbbrendűnek érzik magukat. Talán ebből adódik, talán nem, hogy a hipster szubkultúrának a fent említett jellemzőkön kívül nincsenek sarkalatos határvonalai. Bármi belefér, amitől „gazdája” úgy gondolja, identitása így egy lépéssel mások előtt jár. És a „hipsterség” iróniája, hogy mindezt a nagyi pulcsijában teszi. Ha koszos és lyukas, még hipszterebb. Ahogy mondtam: egyet hátra kettőt előre. De persze a hipster nem valószínű, hogy hipsternek vallja magát. Az túl mainstream? Ez nem tudatos, hanem ösztönös viselkedés és öltözködéskultúra.

Mindenesetre úgy tűnik a hipsterek utálni szinte ugyanolyan menő, mint annak lenni. Vagy nem? És, ha már sok a hipszter, akkor az már mainstream, akkor viszont nem hipszternek lenni hipszter? Vagy az hipszter, hogy azért vagyok hipszter, hogy a hipsztereket ironizáljam? Jujj.

A Time magazin szerint hipster, aki: olyan filmes idézetekkel hord pólókat, amiket sosem láttál, lefitymál, ha Coldplay-t hallgatsz, azt gondolja, hogy Kanye West tőle lopta a napszemüvegét, és mindenáron azt sugallja, hogy semmivel sem törődik.

A hipsterek komoly fogyasztó erővel bírnak, marketing stratégiákat építenek rájuk, különös gondolkodásukban, sajátos megjelenésükben rejlő vásárlóerőt a nagyobb cégek is realizálták, hiszen ráadásul jelentős erővel bírnak a közösségi média területén is. Ja, igen azt nem említettem még, hogy az instagramos képek facebook megosztása mellett a tumblr, a foursquare és blogok (például gasztroblogok, designblogok) olvasása is kiemelt szerepet játszik az életükben. Amitől persze még tájékozottabbak, még felsőrendűbbek, és teljesen jogosnak érzik a rinyálást, hogy a mekkáfés süti miért nem teljes kiőrlésű rozslisztből és nyírfacukorból készült.