Újabb klasszikus, újabb vígjáték, újabb Kabos Gyula film a magyar filmes projektem keretein belül. Nagyon tetszett. A Dunaparti randevú után a következő választásom, szintén egy komédiára esett, amiben ismét minden szál összekuszálódik, mindenki összevissza hazudik, és már alig lehet követni, hogy ki kinek a fia, kik a felmenői és mit is akar valójában.

Marianne (Muráti Lili) modernkori nő, és ezerrel pörög, mondhatni 120-as tempóban száguldja végig az életet. Szószerint. Sokadszorra büntetik meg gyorshajtásért, a környékbeliek és a személyzet már ismeri a vezetési tempóját, de az éppen arra sétáló, Levitzky (Básti Lajos) még nem, így gyanútlanul sétál a főnökéhez, amikor elgázolják. Konkrétan Marianne gázolja el, aki mit ad isten, éppen Levitzky főnökének a lánya.

Marianne arra kéri a férfit, hogy ne árulja el az apjának, hogy elgázolta, inkább azt hazudják, hogy a férfi egy jómódú gazdag fia és Marianne udvarlója. Levitzky húzódzkodik, de aztán belemegy. Turner Kornél (Mihályffi Béla) bankár, Marianne apja nagy lehetőséget lát a fiúban, főleg miután azt az információt kapja, hogy a fiúnak amerikai rokonai is vannak.

Richter (Kabos Gyula), aki szintén a bankban dolgozik, nem érti az egészet. Ő eddig abban a tudatban élt, hogy Levitzky egy szegény fiú, akit éppen el akarnak bocsájtani a bankban.

A szálak összevissza kavarodnak, majd szép lassan minden titokról lehull a lepel, de minden félreértés újabb és újabb poénokat szül. Kabos Gyulát mostanra nagyon megkedveltem, már a Dunaparti randevúban is nagyon tetszett, de most ismét a hasamat fogtam a nevetéstől, szinte minden megjelenésétől.

A filmet teljes egészében megtudjátok nézni a Youtube-on, itt.