Be kell vallanom, hogy egy kicsit már régebben olvastam ezt a könyvet, de iskolai teendők miatt valahogy elmaradt ennek a cikknek a megírása. Most nemrégen már az ötödik kötetet végeztem ki, és rádöbbentem, hogy erről a részről még nem írtam. Pedig az én kedvenc szereplőm a főhős: Butch, a zsaru. Most pótlom a hiányosságot és elmondom miért érdemes ezt az elsőre igencsak vaskosnak tűnő regényt végignyálazni.

Ahogyan a könyvsorozat eddigi kötetei, úgy ez is rendkívül izgalmas. A harc egyre véresebb Caldwell utcáin. Az alantasok egyre veszélyesebb a vámpírokra nézve. A Testvériség pedig már csak néhány főből áll. Az sem különleges már, hogy a történet főbb momentumai egy-egy "testvérhez" kötődnek, azonban itt a főszereplő egy ember, akit néhány hónapja fogadott be a csapat. Ez egyébként egyáltalán nem általános, hiszen a Testvériséghez még vámpírok sem tehetik be a lábukat, nemhogy egy ember. Mivel Vishous és a többi harcos is megkeveli az egykor rendőrként dolgozó Butchot, így mostanra már természetessé vált, hogy a zsaru is velük megy a vadászatokra.

Mert bizony a harc egyre élesebb a Testvériség és az alantasok között. Egy bevetés következményeként Butchot elrabolják az alantosak, és valami nagyon rossz dolgot művelnek vele. Nem szeretném elárulni, hogy pontosan mit, de a lényeg, hogy kiszabadulása után ettől a dologtól iszonyúan beteg lesz. Halálos beteg, a szó legszorosabb értelmében. Ráadásul mivel szerelmi bánata is (viszonzatlan szerelmet táplál Marissa vámpírlány iránt) van, ezért Butch nem is igazán küzd a halál ellen.

Amikor azonban a gyönyörűséges (van olyan vámpír aki nem az??) Marissa megtudja, hogy Butch mennyire beteg, bátyja minden oltalma ellenére döntést hoz, méghozzá hatalmasat, éltre szólót. A Testvériség tagjai újabb falakba ütköznek: vajon megmentsék Butchot, ha ennek az az ára, hogy vámpírrá kell vállnia? Megmentsék-e úgy, hogy tudják talán nem éli túl? Megmentsék-e úgy, hogy talán veszélyt jelent majd a későbbiekben?

Eközben John egyre közelebb kerül Tohrhoz és Wellsiehez, fogadott szüleihez. Ám a sors közbeszól, és mindkettőt elveszíti... Nyilván nem írhatom le, hogy miért és hogyan. Ezt remélem megértitek.

Vishous meglepődve veszi észre magán, hogy vonzódni kezd valakihez, akire álmában sem gondolt volna. A durva szexuális igényeiről elhíresült harcos gyengéd érzelmeket kezd érezni. Hogyan lehetséges ez, és ki iránt?

Zsadist (az előző kötet főszereplője) és újdonsült fele (vámpírfeleség) gyermeket várnak, de ez a vámpíroknál nagyon veszélyes dolog. Így a nemrégiben még morcos, gonosz, hidegvérű gyilkos, Zsadist komoly kihívás előtt áll. Az ikertestvére ezalatt azzal küszködik, hogy szerelmes egy olyan nőbe, aki sohasem lehet az övé!

Többet nem árulhatok el a könyv tartalmáról, mert már így is túl sok részletet tártam fel, de higgyétek el várnak még rátok meglepetések. Nem mellesleg pedig a J. R. Ward-féle érzékiség, bujaság, szexualitás is átitatja az egész könyvet, így abszolút megéri kézbe venni. Ha pedig ezzel elkészültetek, máris jöhet a Feloldozott szerető! Jó olvasgatást!