A helyszín Németország, az évszám 1942. A tizenhét éves Friedrich-nek lehetősége adódik arra, hogy hobbiján, a boxon keresztül egy elit iskolába járhasson, ahol ha végez, képes lesz munkásosztályba tartozó családjának minőségibb körülményeket biztosítani. A bibi csak az, hogy ez az iskola az egyik NaPolA (National Police Academy), a nácik elitképzője.

Friedrich (Max Riemelt) úgy dönt, hogy apja tiltása ellenére is elutazik az új iskolába, ezért az éjszaka közepén titokban megszökik. Allensteinban megismerkedik a szobatársaival, illetve az ellenségeivel egyaránt. Friedrich a körülmények ellenére is élvezi ezt az újfajta életet, ahová a náci propagandán kívül más hírek nem nagyon jutnak el. Legjobb barátjával, Albrechttel (Tom Schilling) tökéletes párost alkotva jutnak túl a nehézségeken - legalábbis egy darabig.

Albrecht meghívja magukhoz Friedrich-et az apja (Gerald Alexander Held) születésnapjára, de nem úgy alakulnak a dolgok, mint azt tervezték. Apu ugyanis nem értékeli túl nagyra fia újságírói törekvéseit, sokkal jobban szeretne Albrechtből egy Friedrich féle katonát nevelni: szőkét, nagydarabot, erőset. A fiút ez eléggé megviseli, de a barátságuk túléli a dolgot. Egyik este azonban apu hivatalos okokból az iskolába érkezik, és Friedrichék évfolyamát felkéri, hogy a közeli erdőben bujkáló frissen megszökött orosz hadifoglyokat segítsenek elkapni. Mint később kiderül, inkább likvidálni...

Az akció mindenkit megvisel, legjobban talán Albrechtet, aki az egyik tanórára írt fogalmazásában nyíltan bíráló esszét ír az akkor történtekről. Mivel nem hajlandó visszavonni a fogalmazását, apja úgy dönt, hogy fiát kiveszi az iskolából és az SS-szel Ukrajnába küldi. A fiú elkeseredettségében az egyik reggeli torna alatt öngyilkosságot követ el. Friedrich is ott volt, amikor Albrecht meghozta a végső döntést, és mivel nem segített neki, hanem hagyta "elúszni", ezért az iskola vezetése tettestársként tekint rá. Legjobb barátjának elvesztése teljesen megváltoztatja Friedrich-et, ezért meghozza saját döntését, ami ha nem is annyira radikális, mint Albrechté volt, a saját életére igen nagy kihatással van.

A NaPolA egy teljesen új szemszögből közelíti meg a második világháború témáját. Egy elzártan élő közösséget mutat be, akiknek elvileg hardcore náciknak kellene lenniük, valójában azonban nagyon is hétköznapi fiatal fiúk. Nagyon tetszett a filmben, hogy végig ott van a harcok feszültsége, a halál felbukkan az iskolában is, mindezek mellett a diákoknak mégis olyan az életük, mint az átlagos korukbelieknek. A náci eszméket gyakorlatilag csak a felnőttek képviselik, a gyűléseken látható éneklések és rituálék Friedrich-nek az újdonságot, a többieknek a rutint jelentik.

Egy háborús filmtől sok-sok harcot és vért várna az ember - na a NaPolÁban nincs sok ilyen. Csak egy iskolai "baleset" és az oroszok vadászata az, ami szmötyis rész, de ez messze nem jelenti azt, hogy a film könnyen emészthető lenne. Aki úgy dönt, hogy megnézi A Führer elit csapatát, annak inkább a lelkileg kell magát felkészítenie a filmre.