Az első pár percben egy boldog igazán szerelmes párt látunk Holly (Hilary Swank) és Gerry Kennedy (Gerald Butler). Holly elképesztően szerencsés (és nem csak Gerald Butler miatt) a férje imádja, és a világon mindent megtenne érte, mindig megnevetteti. Az övék a beteljesedett fiatalkori nagy szerelem. Ami egy pillanat alatt darabokra tört. Holly egyszeriben már nem nevet. Gyászol. Gerry agydaganatban meghalt.
 

Hogyan dolgozod fel azt, ha életed szerelme meghal? És ha mindez az együtt megöregedés fázisa előtt történik? Nehezen. Összeroppansz. Kapaszkodókat keresel, hogy túlélj perceket, órákat, napokat… majd szép lassan az életet is. Lassú és fájdalmas folyamat. Főleg ha mindez túl korán következik be. Gerry tisztában volt ezzel és már halála előtt szervezkedni kezdett, hogy segítsen feleségének a gyászban. Az újrakezdésben. Leveleket írt neki, feladatokkal. Ezekkel a levelekkel ösztönözte Hollyt, hogy felkeljen minden reggel és kezdjen magával valamit.
 

Gerry azt is tudta, hogy egyedül nem fog menni, kellenek a barátok. Hollynak szerencsére két nagyon jó barátnője is van Denise (Lisa Kudrow) és Sharon (Gina Gershon), ők és persze Holly anyja Elizabeth (Kathy Beats) segítenek az elkeseredett lánynak talpra állni.
 

Gerry levelei segítségével az özvegy emlékezik és így mi nézők is megtudhatjuk hogyan is ismerkedtek meg, milyen közös élményeik voltak. Egyszóval a múltjukat. Ettől olyan szívszorító. Együtt éljük meg Hollyval a fájdalmas emlékeket miközben tudjuk, hogy üres otthon várja.
 

Gerry egyik levelében utazni küldi a három csajt. Holly olyan nagyon jól érzi magát, hogy még egy pasi is a képbe kerül. Nem is akárki kerül a horgára, William (Jeffrey Dean Morgan).

Majd egyszer csak elérkezik az utolsó levél ideje. Gerry elbúcsúzik feleségétől. Immáron végleg. De már tudja, hogy elindult az úton. Holly megtanult Gerry nélkül élni.

 

A zenéje is gyönyörű. Nagyon passzol.