Lovász László ma esti vendége Mucsi Zoltán, aki nemrég ünnepelte 60. születésnapját, de még mindig előfordul, hogy napi 14 órát dolgozik, színházban játszik, sorozatot és filmet forgat. A népszerű színész őszintén beszél magánéletéről, színészi pályafutásáról és szakmai kihívásairól a VIASAT3 Lakástalkshow című műsorában.

Mucsi Zoltán nagyon családcentrikus ember, három fia és egy lánya van. Kislányuk 5 napos volt, amikor családon belül örökbe fogadták. Az addig fiús apa élete teljesen megváltozott. Egy kislány érkezésével finomság és más energiák jelentek meg a családban. 

„Kiderült, hogy nem tudják felnevelni a szülei és vagy megy állami gondozásba vagy jön hozzánk. Nem volt kérdés, hogy hová kell neki jönni. Én azt gondolom, hogy ha ő állami gondozásba megy, akkor nekem nem szabad színpadra menni. Ha én ezt nem vállalom be, az egy nagyon hazug lét lenne, amit én a színpadon teszek, azért mert ebben a helyzetben ez kutya kötelességed. Olyan magától értetődő volt, mint amikor valaki elesik az utcán, odamegyek és felsegítem” – vallott őszintén Veronika örökbefogadásáról a ma esti Lakástalkshow-ban.

Gyerekként válogatott focistának készült, most már utólag úgy gondolja, ez a vágya nem volt valós, hiszen sohasem volt annyira tehetséges. 14 éves volt, amikor úgy érezte, szülővárosa, Abony szűk neki, máshova vágyik. Három évnyi budapesti tartózkodás után viszont rádöbbent, a főváros túl nagy számára. Azóta is keresi az ideális helyet.

„Az a város még épül, még a helyét keresik, ahol nekem jó lenne. Legyen tengerpart, vagy legyen legalább egy patak, nagyon kevesen lakjanak ott, de nagyon közel legyen egy nagy pezsgésű kulturális élettel teli város, de ez még nincs kész” – jegyezte meg nevetve.

Kamaszkorában abban a három évben, amíg Budapesten tanult, négyszáz-ötszáz előadást látott. Nagyon utálta az iskolát és esténként ez borogatást jelentett a lelkének.  Vonzódást érzett efelé a világ felé, de azt érezte, hogy nagyon messze van tőle a színház.

„Az a mennyország, a tündérország, ehhez én nagyon büdöslábú vagyok, én oda nem kerülhetek be. Fel sem merült, nekem mi dolgom lenne ott, a pórnép egyik fiának?  - emlékezett vissza a népszerű színész akkori érzéseire.

Először 19 éves volt, amikor elgondolkozott azon, hogy a színészi pályára megy. A szakmunkás képző elvégzése után a szolnoki Kőtövis amatőr együttes tagja lett, itt nagyon jól érezte magát, nagyon sok bíztatást kapott. Ezt követően került a Szolnoki Színházba, mint segédszínész. Itt kezdődött el színészi karrierje.