Már itt az elején leszögezném, hogy aki nem tud túllépni azon az urban legend-en, hogy agyunk kapacitásának mindössze 10%-át használjuk ki, az ne is üljön le megnézni, mert csak az lesz az eredménye, hogy "ilyen hülyeségre filmet építeni, hogy lehet". Ha viszont úgy tekintünk erre a filmre, mint egy sci-fi-re, ahol elfogadjuk a történet és a film által megteremtett környezeti feltételeket, és átlépjük ezt a cáfolt legendát, akkor egész jó kis moziélményben lehet részünk.
Kép: UIP-Duna Film
Luc Besson már sok akcióhőst vászonra festett, most Scarlett Johansson került sorra. Lucy szerepében, a nem túl megalapozottan választott kapcsolatainak köszönhetően jól belekeveredik egy kis drogcsempészetbe, aminek következményeképp - nem spoilerezem le a részleteket - szuperképességekre tesz szert, azaz a film során fokozatosan egyre nagyobb százalékát képes használni az agyának. Közben ott van nekünk Norman professzor PHD kutató szuper okos Morgan Freeman, akinek azt is elhinném, hogy láma vagyok, ha éppen ez lenne a topik, hiszen olyan meggyőzően tudja előadni andalító hangjával a hülyeséggel alátámasztott hülyeségeket, hogy kicsit el is felejtjük, hogy hülyeség, és elképzeljük, hogy mi lenne, ha... Na szóval ő a film alatt végig nyomatja a tudomány részét a dolognak, elmélyíti az infókat, és persze később össze is találkoznak Lucyval, de ez még odébb van.
Besson állítása szerint, annyira nem akart elrugaszkodni a valóságtól, és különböző kutatókkal rakta össze az elméletét, talán ez is lehet az oka, hogy sokan nem tudnak elvonatkoztatni a valóságtól, és összehordott áltudományos sallangnak tartják a filmet.
Kép: UIP-Duna Film
„Beszéltem pár tudóssal, és teljesen elképesztett, amit a rákról és az agyműködésről mondtak, meg arról, hogy többszázmilliárd sejtünk kommunikál egymással. Minden sejt másodpercenként vagy ezer jelet küld, az internet ehhez képest smafu. Beletelt pár évbe, amíg kisakkoztam, az új filmben hogyan fogok egyensúlyozni a valóság és a fantasztikum között.”
Szóval Lucy. Fokozatosan épül fel/ le? a karaktere, vagyis egyre inkább elgépiesedik, hiszen azzal, hogy jobban kihasználja agyi kapacitását, rádöbben, hogy az érzelmi szálak milyen apró részletei a világnak, és ezzel szép lassan leépíti emberségét. Felpörög az agya, először azt hihetjük valami epilepsziás cuccot nyomatott, aztán kiderül, hogy tárgyakat is reptet a levegőben, lövöldözik mindenhová, meg hát ez még csak 20% körül van, úgyhogy okoz meglepetéseket.
S közben azért becsomagolva már a film elején megkapjuk az üzenetet is Norman professzortól: a biológia szerint az egyetlen valós célja létünknek a fajfenntartás, vagyis tudásunk folyamatos gyarapítása és a megszerzett információk továbbörökítése, hisz másképp nem tudunk halhatatlanná válni, és így tudunk a folyamatosan változó környezetünkhöz egyre sikeresebben alkalmazkodni. Mondjuk elég ködösen fogalmazták ezt meg, főleg a halhatatlanság részt, meg azért érezhető volt egy kis bullshit is, de dióhéjban ennyi.
Kép: UIP-Duna Film
A film felépítése a százalékos agykihasználtság fokozataira épül, lépünk egyre feljebb mint egy játékban. Az egyik legjobb jelenet level 30% környékén - szubjektív vélemény vigyázz -, amikor még Lucynak jócskán van egy kis érzelgős oldala is, de egyre inkább átlátja a természet felépítését, és érzi ő is, hogy el fogja veszíteni önmagát. Na ilyenkor mit csinálunk?
Anyu. Igen, felhívta anyut, és megköszönte az életét. Szép jelenet volt a belezés közben.
Aztán arra is rájön, hogy nemsokára meghal, úgyhogy felhívja prof. Freeman-t, Normant is, mindegy, hogy mégis mit csináljon ezzel a rengeteg tudással, hisz egyre inkább átlátja a tér és idő összefüggéseket, az evolúció lépcsőit, és egyre jobban belelát a világ működésébe. És akkor innentől együtt próbálják megoldani ezt a kis problémát.
Kép: UIP-Duna Film
Valójában ez egy kevert műfajú film, és hiába hívjuk akciófilmnek, a taxiból jól ismert francia rendőrautózúzás ellenére is, azért sci-fi is, hiszen ahogy az elején is írtam, el kell fogadnunk bizonyos környezeti feltételeket a megértéséhez, és persze egy picit ismeretterjesztésre is hajaz, különösen, a számomra izgalmasnak ható képi magyarázó montázsokkal, érdekes megoldás, hogy végre nem kimondatjuk valakivel a banálisnak ható gondolatokat, hanem vadászó leopárdokat nézünk közben, bár azért át kell szokni erre. Van egy kis Transzcendens utóérzetem is a film után.
Kép: UIP-Duna Film
Itt egyébként egész érdekes dolgokat olvastam az alapfelvetésről, nem emeltem át részleteket, de akit érdekel, hogy honnan ered a 10% mítosza, olvasgasson bele.
Puszi és lájk ide.
