A harmadik könyv, amit az írónőtől olvastam, és egyelőre nem tudom megunni, ezért is került az idei Várólistámra egy következő kötet, a Szívtől szívig. Az elrabolt az apám egy picit kilóg a többi Picoult könyv sorából, mert NEM ír le benne semmilyen betegséget, hacsak az alkoholizmust nem vesszük annak. De szerintem jelen esetben nem az, mert semmiképp sem tálalja olyan részletesen, mint A nővérem húgában a leukémiát, vagy a Házirendben az autizmust. Itt most valami másról van szó, egy apa-lánya kapcsolatot mutat be nekünk, és leginkább egy egyedülálló apa sorsát. Teszi ezt mindazzal a határozottsággal, szókimondással, ahogyan azt már megszoktuk tőle. Egészen elképesztő nézőpontokból látjuk az eseményeket, és már az sem újdonság, hogy minden résztvevő szemszögéből megismerjük a történetet.
Először egy pár dolgot muszáj leírnom a történetből, hogy egyáltalán érthetővé váljon miről is szól... Egy kis családi házban éldegél együtt Delia és vőlegénye, Eric, valamint kislányuk Sophie és Delia édesapja, Andrew. Szinte minden idilli, már ha leszámítjuk, hogy Eric éppen leszokóban van, hiszen végre belátta, hogy alkoholista. Delia sokáig azt gondolja, hogy ez élete legnagyobb problémája, ám egy napon becsöngetnek a rendőrök és elviszik az idős Andrewt, méghozzá gyerekrablás vádjával. Senki nem ért semmi, mindenesetre mivel Eric ügyvéd, így Delia felkéri őt apja védelmére. De ekkor még nem sejti, hogy apját azzal vádolják, hogy őt magát rabolta el méghozzá négyéves korában. Hogy mi vaaaan??? Delia semmit sem ért az egészből, hiszen ő világ életében úgy tudta, hogy édesanyja meghalt és ő emiatt él az apukájával. De mi van, ha kiderül, hogy a nő egész élete csak hazugság!? És mindaz amit idáig tudni vélt az csak kitaláció...
Talán ez még nem spoiler (tartalomleírás), hiszen ez egyrészt a címből is kikövetkeztethető, másrészt a borítón is rajta van. Innentől pedig inkább a szereplőkről írnék egyesével, mert úgy érthetőbbé és talán szerethetőbbé is válik az egész.
Kezdjük akkor Delia-val, vagy ahogy eredetileg hívták, Bethanyval, aki ironikus módon éppen eltűnt személyek felkutatásával foglalkozik hivatásszerűen. Ez idáig pedig fogalma sem volt, hogy ő maga is el van veszve. Világ életében egy anyát szeretett volna maga mellé, de már egy ideje megtanult együtt élni a gyászával. Ám most azzal kell szembesülnie, hogy az anyja mégsem halt meg, nagyon is él, bár az Államok egy másik részén. Most esély van rá, hogy találkozzanak, de vajon mire számíthat Delia??? Hiszen az apja nyilván nem ok nélkül döntött úgy, hogy jobb, ha őnélküle nő fel... A legrosszabb pedig, hogy mindebből semmire se emlékszik...
Aztán itt van nekünk Andrew, aki eddig mintapolgárként élt, és dolgozott a város öregek otthonában. Egyedül és óriási szeretetben nevelte lányát, most pedig már unokáját is. Most pedig mindent elveszít... Idős korára jut börtönbe, ahol egészen más szabályok uralkodnak és már maga a túlélés sem egyszerű. Mi lesz, ha hátralévő éveit itt kell letöltenie???
Eric egyszerre két tűz között van, ami rettentő nehéz, és elég súlyos következményekkel jár ennek elviselése. Eric gyerekkora óta ismeri Deliat, és szinte tini koruk óta együtt is járnak, és jóban rosszban kitartanak egymás mellet. Kislányukat is szépen nevelik, és már már az esküvőt tervezgetik, amikor egy napon Andrewt elviszik a rendőrök. Eric ugyan ügyvéd, de ilyen kaliberű ügye eddig még nem volt, és a dolgot csak nehezíti, hogy ügyfele egyben az apósa is.
Fitz pedig Delia és Eric legjobb barátja, ők hárman gyerekkoruk óta elválaszthatatlanok. Fitz egyébként újságíró és azt a feladatot kapja, hogy írjon Delia ügyéről. De vajon megteszi e? Azt még elárulom, mert néhány sor Fitz fejezetéből, és aztán már úgyis egyértelmű, hogy halálosan szerelmes Deliaba évtizedek óta. Vajon kibírja a barátság ezt a tragikus helyzetet?
