Egy hét múlva nyílik az Ernst Múzeumban a világhírű kínai művész, Aj Vej-vej fotókiállítása.  A neves alkotó, akinél – több nemzetközi szaklap szerint – az elmúlt években senki nem gyakorolt nagyobb hatást a kortárs képzőművészetre, személyesen nem vehet részt a megnyitón, mert a hatóságok nem engedélyezik külföldre utazását. Az 1957-ben, Pekingben született Aj Vej-vej nemcsak konceptuális festő, szobrász, fényképész és építész (kulcsszerepet játszott például a pekingi olimpiai stadion, a Madárfészek koncepciójának kialakításában), hanem blogoló, twitterező, kultúrkritikát megfogalmazó művész is, a kortárs témák és társadalmi problémák érzékeny megfigyelője, aki a sajátos helyi társadalmi viszonyok legnagyobb kritikusaként jelenleg  is rendőri felügyelet alatt  tevékenykedik. Nem utazhat külföldre, s adminisztratív mulasztásra hivatkozva a hatóságok földig rombolták 2011-ben elkészült sanghaji stúdióját.

Aj Vej-vej a nyolcvanas évek elején egy ösztöndíjnak köszönhetően töltött tíz évet New Yorkban. East Village-en, Manhattan szubkulturális bohém-negyedében, egy parányi lakásban lakott, s szavai szerint tíz évig „a barátaival csellengett céltalanul" a város utcáin, fényképezőgépével megszállottan megörökítve ottléte majd' minden pillanatát. A több mint tízezer fotó között vannak beállított képek és elkapott, véletlenszerű jelenetek is ‒ a hagyományos fotográfiai műfajok bevett elemei mellett bármely dologból téma válhatott számára: East Village költészeti felolvasó estjei és más művészeti eseményei, a Tomkins Square Park-i tüntetések, Wigstock transzvesztitái, híres kínai művészek, értelmiségiek (mint például a filmes Chen Kaige, a zeneszerző Tan Dun és a képzőművész Xu Bing). 1988-ban radikálisan megváltozott képeinek hangulata, s a városi élet „sötét oldala" került előtérbe: a pusztulás, a hajléktalanok, az emberjogi tüntetések és a rendőri brutalitás.