Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de a világvége filmekről én első blikkre vízre, jégre, robbanásra, űrlényekre, a majákra, politikára és rengeteg szaladgálós akcióra asszociálok. Hát Lars von Trier nem így van ezzel. A bolygónk pusztulásának von Trier-féle verzióját a Melankóliából ismerhetitek meg.

Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott

A film egy érdekes videóval kezdődik, ami Wagner Trisztán és Izoldájának a nyitányára mutatja meg, hogy mit fogunk látni két óra múlva. Ezt a nyolc perces részt imádni lehet, vagy nagyon utálni, de annyi biztos, hogy senkit sem hagy hidegen! Aki nem bírja végig nézni, az inkább a filmnek se álljon neki, legfeljebb, ha mazochista.

Az egész film két részből áll, és az első rész főszereplője Justine (Kirsten Dunst). A lány lagzijában vagyunk, ahol megismerhetjük Justine igen érdekes családját és barátait: a nővérét, Claire-t (Charlotte Gainsbourg); a sógorát, John-t (Kiefer Sutherland); az újdonsült férjét, Michaelt (Alexander Skarsgård); a főnökét, Jack-et (Stellan Skarsgård); és a szüleit, Gaby-t (Charlotte Rampling) és Dextert (John Hurt). Igazából egy "normális" ember sincsen közöttük, de ebből a szempontból Justine sem lóg ki a sorból, mert az ifjú ara elég komolyan depressziós. Lars von Trier így nyilatkozott Justine-ről:

Véget akar vetni a butaságnak, a szorongásnak és a kétségnek. Ezért akar egy igazi esküvőt. És minden jól is működik addig, míg nem szembesül a saját igényeivel. Folyton ismétlődik a kérdés, hogy vajon boldog-e? De hiszen annak kell lennie, különben az esküvőnek semmi értelme. Most kell boldognak lenned! Mindenki erről próbálja meggyőzni, miközben ő egyáltalán nem akar részt venni benne.

Mondanom sem kell, hogy rosszul végződik a dolog. Justine fokozatosan ugyan, de teljesen szétesik, és az este végeztével elveszíti a munkáját és a férjét is, az apja magára hagyja. Egyedül a nővére az, aki kiáll mellette, bár tekintve, hogy Claire szervezte a lagzit, most neki sem éppen a húga a kedvence.

forrás: Cirkó-film

A második rész a Claire címet viseli, és a helyszín változatlanul az idősebbik nővér vidéki kastélya, ahol korábban Justine és Michael esküvőjét is tartották. A dolgok nem sokat változtak, csak Justine lett egyre rosszabbul, ezért Claire úgy dönt, hogy "magához veszi" húgát. A lány Claire családjához költözik, és lassan, tényleg nagyon lassan kezd visszatérni az életbe.

forrás: Cirkó-film

Ezzel egy időben Claire lába alatt inog meg a talaj, mert a Melankólia nevű bolygó egyre jobban megközelíti a Földet, egyesek szerint neki is fog csapódni. A hobbi-csillagász, felettébb racionális John persze próbálja a feleségét nyugtatni, hogy nem lesz semmi baj, de Claire-t ez csak ideig-óráig vigasztalja, utána mindig rátör a pánik.

forrás: Cirkó-film

Neki [Claire-nek] van mit veszítenie. Példának okáért egy gyereket. Ő nem vágyakozik semmi után, hanem értékeli azt, amije van. Justine-nek ellenben nincs veszítenivalója. Ő egy melankolikus lény és mi [melankolikusok] folyton vágyakozunk. Amikor pedig vágyakozol, nem veszíthetsz el semmit. Mert nincs semmid.

Leo, a házaspár kisfia, botból és drótból készít egy szerkezetet, amivel mérhetik a Melankólia Földhöz viszonyított távolságának változását. Amikor a bolygó a számítások alapján legközelebb jár a Földhöz, azt Leo, John, Claire és Justine együtt nézik, ünneplik meg.

forrás: Cirkó-film

Ám másnap kiderül, hogy a Melankólia mégsem kerüli el a bolygónkat, és semmit sem lehet az összeütközés ellen tenni. Következhet a világvége.

A film a kritikusok imádatát, és a szakma elismerését kétség kívül magáénak tudhatja: Kirsten Dunst díjat nyert Cannes-ban, plusz három Európa Filmdíjat is bezsebelt a Melankólia, közöttük a Legjobb Filmét. Viszont az is hozzá tartozik a dologhoz, hogy ez nem egy tömegfilm, és aki nem vevő a finomságokra, aki nem elég nyílt vagy érzékeny ahhoz, hogy a film igazi jelentését befogadja, annak teljesen felesleges két órát az életéből "elpazarolnia" Kirsten Dunst társaságában.

Én nem igazán vagyok otthon a művészfilmek világában, éppen ezért amikor kijöttem a moziból, szükségem is volt egy kis átbeszélésre ahhoz, hogy képbe kerüljek. Megvitattuk, hogy kinek mi jött le a filmből, és mit gondolt még hozzá, illetve hogy mi történt a karakterekkel. Következő lépésként valószínűleg meg kellene néznem még egyszer a filmet, az új "információk" tükrében, és csak utána véleményt alkotnom. Na már ebből is látszik, hogy nem egy kismiska ez a Melankólia! Tehát. Ha szereted az ilyen jellegű filmeket, valószínűleg ezt is imádni fogod. Ha kerülöd a művészfilmeket, akkor ne is gondolj arra, hogy megnézd. Ha pedig kicsit is nyitott vagy az "újdonságra", akkor érdemes a Melankóliára szánni az idődből egy kicsit, csak ne add fel 8 perc után.