Wes Anderson nyolcadik nagyjátékfilmje, minden egyes sajátosságával, humorával és iróniájával: többek között a '30-as évek komédiái és Stefan Zweig emlékiratainak ihletfelhőjében. Zweig szerint nem az írók találják ki a történeteket, hanem a történetek találják meg az írókat, ezzel a felütéssel kezdünk bele.
InterCom
Zero Musztafa, a hotel egykori londinerje meséli el a történetet nekünk: a hotelről, Gustave-ról, a legendás portásról, egy reneszánsz festményről és annak kalandos útjáról, bárónőkről, örökségről, barátságokról, háborúról, fasizmusról, kelet-európai életérzésről, hibátlan szimmetriával, és elképesztő sztárcsapattal, a legapróbb mellékszerepekben is.
Semmi, az ég világon semmi köze Budapesthez.
Ez a hotel neve, és ennyi. Miért? Mert ezzel is a kelet-európai atmoszférát erősíti, és mert gyakori, hogy nagyvárosokban más nagyvárosokról neveznek el hotelt. Nem én találtam ki, egy sajtótájékoztatón mondta a rendező.
A Grand Budapest Hotelről.
Egy fiktív alpesi, talán Osztrák - Magyar Monarchiát megidéző - bár ebben a korszakban az már nem létező - helyszínen, Zubrowka törpeállamában helyezkedik el, a boldog békeidők és annak végét közelítő korszakban, ahol a fasizmus és a kommunizmus szele egyre erősebben fúj.
A hotel egy irónikus történelemábrázolás szimbolikus helyszíne, ahol a patinás cukorkaszálloda méltósága és harsány miliője adja a középpontot a történetnek.
InterCom
Gustave-ról, a legendás portásról, egy reneszánsz festményről és annak kalandos útjáról, bárónőkről, örökségről.
Gustave, a portás szerette a bárónőket, dámákat, és a művészetet, bár ez utóbbival inkább válik mások szemében nevetség tárgyává, ezzel is jelezvén a kultúra leértékelődését, eltűnését, amely a 21. században is sokat feszegetett téma. Megörököl egy festményt a bárónő bőrébe bújt Tilda Swinton-tól, no meg kiderül, hogy az egész hotelt is, és persze ezzel el is kezdődik a kalamajka, hiszen a vérszerinti örökösöknek nem annyira veszi be a gyomra, hogy bukták a tetemes családi örökséget.
InterCom
Barátságokról, háborúról, fasizmusról.
Közben összebarátkozik a Hotel új londinerével, Zeroval, s a két világháború közötti boldog békeidőket emlegető arisztokrácia által teremtett atmoszféra, a nácizmus közép-európai felerősödése, a kibontakozó második világháború még szorosabbra fűzi barátságukat. Persze színpadra lép egy édes kis szerelmi viszony is, meg hát a féltucat neves sztár is közben itt-ott elmegy a kamera előtt, néhol még egy geg is jut nekik.
InterCom
Kelet-európai életérzésről, hibátlan szimmetriával, és elképesztő sztárcsapattal, a legapróbb mellékszerepekben is.
Andersonról, ha valamit tudni kell, amit két szóval el akarunk mondani, az a tökéletes látványvilág.
Hosszas keresgélés után a stáb a filmbeli Grand Hotelt egy már-már szimbolikus helyen, a Németország, Lengyelország, Csehország metszéspontjában lévő Görlitzben találta meg. A film képi világát a 30-as évek klasszikus komédiáin kívül meghatározta a századforduló és a két világháború közti időszak képzőművészete is, Madame D. (Tilda Swinton) külsejét például jórészt Klimt nőalakjai ihlették.
InterCom
Repkednek a filmben a német, szláv és magyar hangzású nevek. Vilmos Kovács, az ügyvéd, például a Hollywoodban is nagyra tartott két magyar operatőr (Zsigmond Vilmos és Kovács László) tiszteletére hozták össze.
A zene is erősen közép-európai ihletettségű, szerepet kap benne a balalajka, a cimbalom és a cigányzene is.
Nemcsak a lehető legszimmetrikusabb képbeállításokkal teszi tökéletessé fantáziavilágát, hanem a megidézett régimódi filmtípusok képarányát is felhasználja.
Ha több mint két szóval jellemezzük Andersont, akkor a tökély fogalmát boncogathatjuk: jelmezek és díszletek kategóriában is. Továbbá jellemző rá a fejezetre bontás, a groteszk helyzetek létrehozása, a narráció, és a sztárparádé, amit már emlegettem, akkor lássuk a neveket: Bill Murray, Tilda Swinton, Jeff Goldblum, Jason Schwartzman, Ralph Fiennes, Adrien Brody, Jude Law, Willem Dafoe, Owen Wilson. Pontpontpont.
És persze imádja meglovagolni a filmzsánereket: esetünkben egy történelmi kalandfilm definíciójának kibontakozását és dekonstrukcióját tárja elénk, a maga esetlenségnek álcázott tökéletességében.
InterCom
Szívhez szóló kis Anderson-film, negédes hangulatba áztatva.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
