A finn húsvétról szóló poszt kapcsán érkezett hozzánk egy nagyon kedves felajánlás, amit ezúton is köszönünk merinek! :) Hozott nekünk egy csomag mämmit, és meglepett minket még egy csomó mindennel. Köszönjük :)

A kóstolás fő száma természetesen a mämmi volt, aztán jött szépen sorban a kenyér a szamóca lekvárral, majd végül valami gumicukor jellegű édességgel zártunk. Mindezek mellett a csomagban lapult egy kulcstartó és egy finn Metro újság is (amit jól eltettem, mert ha végre elkezdek finnül tanulni tuti átböngészem).

A pikniket az Erzsébet téren tartottuk finoman sütött hozzá a nap. Kellemes volt.

Elsőként a vízből, rozslisztből és rozsmaláta porból készült, melasszal, sóval és  narancs porított héjával ízesített  sötét barna zabkására hasonlító pudingszerű valami került terítékre. Azt előre jeleztem a lányoknak, hogy az eredeti csomagolásból ki kellett vennem, mert a papírdoboz nem húzta sokáig, de ugyanígy nézett ki a csomagolásban is, mint a műanyag dobozban, amibe áttettem. Ekkor megkaptam az első megerősítést lámadémontól.

Hát ez tényleg nem szép...

Műanyag kanalakkal felszerelkezve körbeadtuk, elsőként szaglásztuk és próbáltuk kitalálni, mire is hasonlít az illata (elhangzott minden a romlott rozskenyéren és a szója szószon át, redbandita szerint kakaós az illata), majd egyszerre megkóstoltuk. Hát az élményt/hatást a legjobban az első reakciók tükrözik a legjobban.

Hát nem hányom el magam, de ez nem jó. (lámadémon)

Csak akkor rossz amikor eszed. Előtte meg utána jó. (enbee)

Édességnek nem hívnám ez valami trutyi (.loretta)

Ezek után következett a kenyér, melyre meri azt mondta, hogy a finneknek ez hiányzik a legjobban, ha külföldön vannak. Ha egészen őszinték szeretnénk lenni, maga a kenyér nem egy nagy durranás, magvas volt és kicsit száraz ( de ez lehet azért is, mert egy ideje váratott magára a kóstolás).

De a lekvár az nagyon finom. Egy picit talán túl cukros lehet egyeseknek, de ez már inkább az ízlések és pofonok kérése. Mint ahogy az is, hogy van aki nem szereti a nagy gyümölcsdarabokat egy lekvárban. Nos, ennek a szamócalekvárnak nagyon jó az állaga, minden igényt kielégít, ami a gyümölcsdarabok és a "lekvár leve" arányát illeti. És az illatán is érezni, hogy nem csak letették a lekvárt a szamóca mellé. Meg kell mondjam ez fogyott a legjobban.

A lekvár kapcsán szintén meritől tudjuk, hogy nem igen vannak ilyen jellegű gyümölcsök, és ami van az inkább vadon terem, és azt mindenki maga szedi.

Ezek után következett a gumicukorra hajazó, medvecukor illatú és ízű salmiakki következett. A wiki szerint sós édesgyökér, ami skandináv országokban elég gyakori. Fekete, fehér és szürke színben is megtalálható, a fekete színűt általában színezékként szokták használni. Eper és ananász ízesítésűt kaptunk, de meri javaslata szerint először csak a külső réteget kóstoltuk. Volt, aki itt feladta, de volt aki egyben is kipróbálta az ízesített töltelékkel. Valójában tényleg olyan, mint a medvecukor.

legalább annyira "jó", mint minden gumicukor (lámadémon)

Komolyan élmény volt a kóstolás! Köszönjük még egyszer, meri! Annyira felbuzdultunk a kóstolgatáson, hogy innentől, ha valaki külföldön jár (vagy esetleg az országon belül) beszerez egy-két jellegzetességet, hogy aztán piknikezhessünk. Szóval hamarosan újra Popkult piknik!