Habkönnyű limonádé kicsiknek és nagyoknak a 60-as évek Franciaországából. Régis Roinsard első nagyjátékfilmje, ami így még inkább emlékezetes. Remélem sok hasonló könnyed vígjátékot láthatok- láthatunk még tőle.
Rose Pamphyle kisasszony kis városból a nagyba vágyik. Hogy sok embert ismerjen meg és pezsgés vegye körül. Nem akar apja mellett a helyi vegyeskereskedésben megöregedni oldalán a helyi jó partival az autószerelővel. És egy foglalkozás van, amivel a csillogás könnyen el lehet érni és a szürke porfészket pedig messze elkerülni, mégpedig ha titkárnőnek áll.
Szerencséjére egy meghallgatás és rögtön meg is van az áhított állás. De korán kiderül, hogy egyedüli érdeme a gyorsírás, amúgy egy csapnivaló titkárnő. Ami lehet, az leesik, jobbról balra kerül és semmi sincs a jó helyen. Szóval egyetlen talentumát a gyorsírást, főnöke unszolására fejlesztenie kell, mert a verseny komoly dolog. Főnöke szigorú maximalista tréner és mindent megtesz, hogy győzhessenek, ugyanis versenybe szállnak a leggyorsabb gépelő címért.
Rose Pamphyle (Déborah François), bájos, naív, és legalább annyira makacs teremtés. Örök álmodozó, aki miután sikerült a nagyvárosba kerülnie, csak egy valamit szeretne, hogy főnöke ne csak egy versenyzőkén, hanem mint csinos nőként is tekintsen rá. Szép ruhákban és színekben pedig nincs hiány egyáltalán!
Déborah François-t még nem volt szerencsém más filmben látni, de hatalmas boci szemeivel ami már-már néhol nekem kicsit Amelie-re hajazott meggyőzően alakította a vidéki akaratos kis gépíró fruskát. Remélem más filmekben is ennyire jó, majd utánajárok!
Főnök,az az Louis Échard (Romain Duris) a háború és egy le nem zárt romantikus kapcsolat elszenvedője. Látszólag bátor és vakmerő de őrlődik minden egyes lépésén.
És porcelán baba külsejű partnere mellett nem is túl szép. De a film teljesíti azt amit csak a film tud, hogy egy kicsit mindenki a szerelme akar lenni aki végül megváltoztathatja és felszabadult boldogságot lophat az életébe, de nem csak percekre vagy egy éjszakára, hanem akar egész életére is!
Romain Duris-t kolléganőjével ellentétben több filmben is láttam, most valahogy lágyabbnak tűntek a vonásai és még mindig jól áll neki a romantikus vígjátékok szerelmes karaktere.
Sajátos humora Rose szókimondása és az abszurd versenyhelyzet, komikuma miatt válik lehengerlővé! Meg egy kis nemzetek közti sztereotípia is színesíti! Tényleg a legjobb hasonlat egy könnyed előre megdesignolt apró kis francia süteménnyel írható le leginkább!
Elragadóan aranyos romantikus film. Könnyed habostorta, amihez nem kell más csak szárnyalni a történettel. Gyönyörű ruhák csinos nőnek öltözött és nőként viselkedő nők. Szóval csak az mennyien el megnézni aki szereti a habostortát!
Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott
Trailer:
