Az első pillanatban felrobbant az Aréna, a nézők megőrültek minden dalt végig énekeltek, sőt voltak akik táncoltak is. Bruno Mars és zenekara bőven túl szárnyalta minden elvárásomat. Fergeteges show volt. Megpróbálom szavakba önteni. De nem igen tudom visszaadni az élményt, a hangzást és a látványt.

Az előzenekar meglepően jó volt, sajnos, nem igen volt még jó tapasztalatom velük kapcsolatban (tisztelet a kivételnek - A Friend in London). Mayer Hawthorne megmozgatta és megénekeltette a közönségen. Burgundi vörös talán bársony gatyájában és az ujján rojtos fekete kabátban meglehetősen furcsán mutatott. Zenéje is kimondottan érdekes volt, nekem valami popos Michael Bublera hajazott, de nem volt rossz. De a fő műsorszámhoz képest sehol sem volt, persze az elfogultság beszél belőlem azért még feltérképezem Hawthornet.

Na, de térjünk át a lényegre. Az első dal a Moonshine volt a látvánnyal és a hangzással is megalapozta a hangulatot, de már maga a belépő is nagyon hatásos volt. (ez a legjobb minőségű videó a dalról, olykor kicsit rázkódik, de a hang kimondottan jó szerintem)

Messziről látszott rajtuk, hogy élvezik. Tetszett Marsnak a magyar közönség, a harmadik, vagy a negyedik szám végén (nem igen emlékszem rá) egyszerűen nem jutott szóhoz. A közönség úgy ünnepelte, őrjöngött, hogy percekig csak nevetett. Személy szerint nem vettem volna zokon, ha minden számát elénekli, de a kedvenceimet minden játszották. A hangulat egy percre sem ült le, folyamatosan extázisban tartott a közönséget. Ebben pedig az a szemérmetlen csípőmozgása is segítségére volt, a hátam mögött számtalanszor felhangzott 'Úristen!", ezt pedig a sikoltozó lányok tudták fokozni, amikor Mars az estet záró dal végén elkezdett megszabadulni mellényétől és ingétől.

A koncert közepe felé az első sorban kiszúrt egy Micheal Jackson fant flitteres kabátkában, kesztyűben és egy Jackos pólóban. Nagyon megtetszett neki és rögtön játszott is egy kis Billie Jean-t Smells Like Teen Spirit-et.

A kedvenc lassú dalom közben gyakorlatilag végig libabőrös voltam, annyi érzés-érzelem volt abban, ahogy énekelte. Eszméletlen volt When I was your man.

A nagy énekeltetés tárgya pedig nem is lehetett más, mint első slágere, a Just the Way You Are. Igazi örömzene és éneklés volt, nem csak ez a dal, hanem az egész koncert. Szívből és élvezetből játszott a zenekar is, nem csak Bruno.

Az este dalai a teljesség igénye nélkül: Moonshine, Natalie, Treasure, Marry you, Runaway baby, When I was your man, Just the way you are, Locked out of heaven, Gorilla, If I knew, Show me ... és még sok más.

A pop zenei palettán abszolút kedvenc, eddig is az volt. Na de most, hogy láttam hallottam élőben, az is marad. Érdekes, hogy a koncertek előtt van bennem egy kis félelem, hogy csalódok, mert közel sem lesz olyan jó hangja az előadónak, mint a szobám falai között, vagy éppen a buszon. Hatalmas hangja van, még jobb, mint a lemezeken.

Két lemez után megtöltötte az Arénát, egyes infók szerint 12 ezer embert ejtett extázisba pillanatok alatt és tartott ebben az állapotban két órán keresztül. Még az ülő jegyesek is felpattantak és táncoltak. A koncert előtt átfutott az agyamon, hogy csak lányok lesznek, főleg a tini korosztályból, de kellemes csalódás volt, hogy az idősebb korosztály legalább olyan arányban képviseltette magát, mint a tini lányok és férfiak és igen szép számmal voltak. De azt azért be kell valljam, hogy biztosan a női közönségnek tetszett a legjobban az a sok vidám táncoló zenész, na és persze Bruno.

A koncert után Twitteroldalán ez volt olvasható: "First show in Budapest but not our last. Thank you all for coming out tonight. See you soon love Da Brunz"