A Ha maradnék című regény főhőse maga a tökéletes lány. Mia Hall erős négyes tanuló, tehetséges csellista, visszahúzódó és kedves, a pasija, Adam egy jóképű, rendes, a siker küszöbén álló rockzenész, a Hall szülők fiatalok és (ezt nem tudom máshogy mondani) jófejek, Mia öccse, Teddy pedig szimplán imádni való. Annyira tökéletes Mia élete, hogy valaminek muszáj történnie. Például egy autóbalesetnek, amiben az egész Hall család meghal. Vagyis hát nem teljesen...

Oregonban, egy Portland közeli városban élnek Hallék. A történet azzal kezdődik, hogy leesik az első hó, és ezért tanítási szünetet rendelnek el az egész megyében. Mia apukája tanárként dolgozik, ezért váratlanul ő is szabadnapot kapott, és mivel a három leesett hópihe hamar olvadásnak is indul, a Hall család úgy dönt, hogy anyu is beteget jelent, és négyesben ellátogatnak egy baráti házaspárhoz, Willowhoz és Henryhez. Azonban a számításokat keresztül húzza egy négy tonnás kisteherautó...

Mia látszólag sértetlenül megússza a dolgot, de a szülei a helyszínen meghalnak, és a bizonyítékot a lány is látja. Fura mód nem zaklatja fel túlságosan a dolog, inkább Teddy keresésére indul. Meg is látja az öccsét egy halom alján, akiről a karlánca alapján kiderül, hogy nem a kisfiú az, hanem maga Mia. Tudom, kissé zavaros a dolog, Mia sem érti, hogy mi folyik itt, de jönnek a mentők, kipecázzák a testét a roncsok alól és kórházba viszik. Szellem Mia is megy velük, és amikor Test Miát kapásból továbbküldik egy nagyobb, Portlandi kórházba, akkor is velük tart. Ott aztán szépen lassan összegyűlik az egész család, aztán megérkezik Mia legjobb barátnője Kim, és végül betoppan Adam is. Mindenki Portlandben van, még Willow is - na ettől szinte biztossá válik számára, hogy az öccse is halott.

Mia mindent hall és lát, de az ő jelenlétéről senki sem tud. Szegény lánynak fogalma sincs róla, hogy miért ragadt ő itt, és a szülei miért nem, és hogy mit kellene most csinálnia, az hatalmas rejtély. Mia végig hallgatja, amint az egyik nővér arról beszél a nagyszüleinek, hogy biztassák Miát, mert a lánynak erőre van szüksége ahhoz, hogy tudjon és akarjon harcolni az életben maradásért, és Mia akkor megérti, hogy ezért ragadt ott. Döntenie kell arról, hogy követi a családját, vagy visszatér rokonaihoz, Kimhez, na és persze Adamhez.

A Ha maradnék nem egy könnyű, nyári olvasmány, amit az ember magával visz a strandra. Ehhez be kell vackolnia magát az embernek egy meleg sarokba, és elő kell készítenie egy csomag zsepit, mert nagy valószínűség szerint szüksége van rá. Mia ugyanis nem csak azt meséli el nekünk, hogy éppen mi történik vele, hanem leírás közben mindig eszébe jutnak dolgok a múltból, amiket meg is oszt velünk, és így megismerhetjük a teljes történetét. Például azt, ahogyan a dolgok kezdődtek Adammel, hogy hogyan született Teddy, vagy éppenséggel azt, hogy hogyan került a képbe a Juilliard. Mi pedig, szegény olvasók, mit tehetünk? Egyre jobban megkedveljük az összes szereplőt.

Gayle Forman tökéletesen megválogatott szavakat ad a szereplői szájába, a történet átgondolt, semmi nincs elkapkodva, semmi nincs elnyújtva. A komoly részeket egyensúlyban tartják Mia visszaemlékezései, ám a mérleg nyelvét ez sem billenti ki, a műfaj végig érezhetően marad dráma, hiszen tisztában vagyunk azzal, milyen döntés előtt áll ez a tizenhét éves lány. Mert hát komolysága, felelősségtudata és céltudatossága ellenére Mia azért mégis csak tizenhét éves, szó szerint előtte áll még az élet. Ha ő ezt választja. Ez pedig egy olyan komoly döntés, ami kiemeli az egész történetet a megszokott tiniregények sorából, és kitolja az olvasói korhatárt jó pár évvel.

Az egyetlen szépséghiba a történetben, az a (magyar) borító, ami lássuk be, elég konzervatívra sikeredett. A koncepciót értjük, átjött, köszönjük szépen, de az amerikai kiadás egyszerűsége és letisztultsága sokkal jobban illik a történethez. Szerencsére azonban a két borító közötti rész a lényeg, ami hibátlan, úgyhogy bátran ajánlom olvasásra, kisebbeknek és nagyobbaknak egyaránt.

A 2012-es várólistámról ez az utolsó, tizenkettedik beszámoló. Sikerült az eredeti brancsból kilencet, míg az alternatív opciókból hármat kivégezni, ami nem is olyan rossz arány. Év közben azt hittem, durvább lesz.