Vidéki kisvárosokban általában unalmasabb az élet, mint a nyüzsgő metropoliszokban. Általában. Hot Hill aznap mond ellent ennek az örök igazságnak, amikor szeptember elsején megjelenik a helyi középiskola üzenőfalán az első Mai hír.

A sztori főszereplője Ada, egy 17 éves lány, aki történetünk kezdete előtt két évvel költözött szüleivel az álmoskás Hot Hillbe a tizenkilenc milliós New Yorkból. Nagy váltás. Szükség volt rá anyu egészsége miatt. A lényeg, hogy Ada mára már beilleszkedett, barátnője is van, és minden ellentétes kijelentése ellenére szerintem kezdi tényleg megszeretni a várost. Csakhogy elkezdődik az utolsó év az iskolába, és felbolydul a méhkas. Na nem a tanítás miatt, hanem a faliújságra kifüggesztett "Mai hírek" miatt, ami öt pontba szedve elmeséli előre, hogy mi fog történni aznap. És a legdurvább, hogy mindegyik be is következik! Mármint mindegyik azok közül, amit Ada, Jess és Julie meg tudtak fejteni. Az öt pont ugyanis nevek helyett csak monogramokat, tényszerű leírás helyett pedig virágnyelvet tartalmaz.

És ez így megy minden egyes nap. Új reggel, új "Mai hírek". A lányok konkrétan csütörtökig bírják az izgalmakat, pénteken már nyitás előtt az iskola kapujában ülnek, és várják, hogy elsőként léphessenek az épületbe, és megfigyelés alatt tarthassák a faliújságot. Ez meg is történik, de csengetésig senki sem lép kartávolságon belülre a hirdetőfalhoz. Ennek ellenére láss csodát: ismét van friss kiírás.

A saját magánéletükön kívül innentől kezdve három dolog izgatja igazán Adát és a lányokat: ki írja a híreket, hogyan teszi ki a falra, és ki az a megfejthetetlen JJ, aki mindegyik hír harmadik pontjában szerepel?

Ha már a magánéletet említettem, akkor Adáéról mindenképpen meg kell emlékeznünk. Mikor a lány Hot Hillbe költözött, egy katyvaszt hagyott maga után. Történt ugyanis, hogy a legjobb barátja, egy bizonyos Daniel Bolt jól megagyalta a pasiját, Zach-et. Daniel persze normális okot nem adott a tettére, de Ada készpénznek veszi, hogy azért tette, mert féltékeny volt. Két év alatt már éppen maga mögött tudná ezt az élményt a lány, amikor a végzős éve első napján új fiú érkezik a Hot Hill High-ba, méghozzá egy bizonyos Daniel Bolt! Ada persze megkönnyebbül, hogy ez a fiú nem ugyan az a fiú, mert hát a HH-i DB magas és szélles vállú, a NY-i DB meg nyeszlettke volt, így teljesen legális, hogy az új Danielbe, vagyis a hátába egyből bele is szeret. Ő és az iskola összes lány tanulója egyszerre. És most ne lepődjön meg senki, de képzeljétek el, két év alatt a nyeszlett DB-ből magas és szélles vállú DB lett. Gondoltátok volna? Igen, igen. Az új fiú bizony Ada régi barátja.

Az első, ami eszembe jut erről a regényről az, hogy mégis hová tűntek a leíró részek?! A párbeszédeken kívül szinte nincs is más, és őszintén szólva így elég nehéz megismerni nem csak a szereplőket, de a környezetet is, hogy az érzelmi vonalról ne is beszéljek. Aztán ha valaki megszólal (főleg Ada meg Jess), az olyan, mintha nem egy tizenhét éves tini lenne, hanem egy negyvenöt éves felső vezető. Jessnél, aki nagyon okos, néha meg okoskodó, ez még el is megy. De Ada, aki saját bevallása szerint az átlagosnál is átlagosabb? Nem azt mondom, hogy káromkodniuk kellene orrba-szájba, de "Michelle úgy támadott, hogy közben védte potenciális áldozatait"?! A legkevésbé az zavart, hogy a szereplők közhelyesek, tizenkettő egy tucat, bár ha lett volna esélyünk megismerni őket, akkor talán más lenne a véleményem. Így nem annyira. Ha nem is lennének kiismerhetőek két fejezet alatt, akkor sem okozna fejfájást kitalálni, hogy mire számítsunk, lévén folyton önmagukat ismétlik.

A legnagyobb problémám a könyvvel egyértelműen az, hogy egy misztikus, nyomozós regényként hirdeti magát, de annyira egyszerűek a rejtvények, hogy az már a szereplőkre nézve kínos. "RL elveszti a jegyét." "AM leégeti magát." Képesek a legokosabbnak titulált lányok ilyeneken agyalni, mondván "kétértelmű" a jóslat... Tudom, hogy a könyvet magyar szerző írta, de még ennek ellenére is úgy gondolom, semmi esély rá, hogy én még egy B. M. Grapes könyvet a kezembe vegyek. Ha nem szerepelt volna az idei listámon ez a könyv, az ötödik oldal után feladtam volna az olvasást. Így azonban a várólistámról ez a tizedikként kipipált tétel.