Már az előző kötetről szóló cikkemben is írtam arról, hogy az egyik főszereplőt szinte végig nélkülöznünk kell, nos ez most is így van. Bill néhány jelentben van csak jelen, sőt nagyon úgy fest, hogy Sookie valaki másba kezd beleszeretni. Majdnem minden kötetben feltűntek új és új természet feletti lények, most a boszorkányok világába navigál minket az író. Ami nekem nagyon tetszett, hogy az egyik kedvenc vámpírom eléggé előtérbe kerül és több szerep jut neki, mint eddig. Ez jó húzás volt, engem mindenképp megnyert vele Harris. Így még jobban várom, hogy elolvashassam az ötödik részt, a Lidércfényt.

Az már az első részben is nyilvánvaló, hogy főszereplőnk, Sookie számára nagyon fontos a család. Most is így van ez, és mivel mostanra már csak az öccse maradt neki, így rendkívül kétségbe esik, amikor a fiúnak nyoma vész. A lány biztos benne, hogy mindent megpróbál majd, hogy rátaláljon Jason-re, ha kell még az újévi fogadalmát is megszegi. Ami az, hogy idén nem fogja összeveretni magát. Mert Sookieval nagyon sokszor megtörtént az utóbbi időkben, hogy alaposan helyben hagyták, sőt legutóbb majdnem bele is halt a sérülésekbe.

Sookie még mindig a kávézóban dolgozik, és amikor hazafelé megy az úton előtte kóvályog egy félmeztelen férfi. Sookienak ismerős a férfi, így egy kicsit lelassít. Igen, ő az. Erik, a vámpír. Eriket még az első kötetben ismertük meg, mint Bill "főnökét", az ötödik körzet seriffjét. Én már akkor is nagyon kedveltem és ez részről részre így ment, most azonban egy teljesen új oldalát ismerjük meg. Ugyanis amikor Sookie rátalál, nem emlékszik semmire és nem azért, mert túl sok pezsgőt ivott a szilveszteri partin, hanem mert egy boszorkány megátkozta.

A Szemfogadó még megmaradt munkatársai arra kérik Sookie-t, hogy rejtse el a főnöküket, aki bár kissé vonakodva, de végül igent mondd. Már ez is kellőképpen veszélyes lenne, főleg az újévi fogadalomhoz képest, de a helyzet egyre rosszabb lesz. A boszorkányok égre földre keresik Eriket, és ha mindez nem lenne elég, Sookie öccsének nyoma vész.

Sookie szinte kettészakad, nappalonként Jasont kutatja, mivel a rendőrök nem viszik túlzásba a nyomozást. Éjjel pedig Eriket őrzi. Egyre izgalmasabb lesz a helyzet, a boszorkányok megszállják a környéket és lassacskán egyértelművé válik, hogy sor kerül majd összetűzésre. A "vitába" belekeverednek a vérfarkasok is, sőt mindenféle alakváltóval lesz itt dolgunk, csak kapkodjuk a fejünket. Végül, ahogyan az várható, fel kell venni a harcot a boszikkal és a helyzet súlyossága miatt a vámpíroknak és a farkasoknak össze kell fogni. Hogy ebből mi lesz?

Összességében a True Blood negyedik kötete sem okozott csalódást, olyan, mint az előzőek: néhol vicces, néhol egy kicsit véres, de szinte mindenhol izgalmas. Akiknek tetszettek az előző részek, annak ez is fog és vélhetően a következő sem okoz majd csalódást.