Már az elején leszögezném, hogy a bejegyzésem a könyvről fog szól és nem a sorozatról. Már csak azért is, mert (és most kell ámulatba esni) a sorozatot még nem néztem meg. Én ugyanis az a fajta vagyok (régivágású?), aki hiszi, hogy a Harry Potter sztorik, vagy akár a Twilight sokkal jobbak voltak nyomtatva, mint a filmvásznon. Nyilván meg fogom nézni a True Bloodot, de még nem most. Majd egyszer... Na a lényeg, hogy a könyv jó, méghozzá nagyon jó, ami meglepő, mert valamiért úgy gondoltam, hogy ez nem így lesz. Az igaz, hogy Sookie elég idegesítő, de a nagymamája iszonyú jófej, Bill pedig egy igazi vámpír. (Mondjuk mi más is lehetne?)

A vámpírok már nem bujkálnak, teljesen legálisak. Talán nem ez a jó szó, de a lényeg, hogy szabadon jöhetnek, mehetnek. Üzleteket köthetnek, lakást vehetnek stb. Amit viszont nem tehetnek meg az a gyilkolás. Zacskós vért isznak, ennek egyik fajtája (márkája, vagy nem tudom pontosan minek nevezzem) a True Blood. Állítólag a legfinomabb, de hát ez gondolom relatív. Brrrr.

Egy lousianai kisvárosba, Bon Tempsben mindenki ismeri egymást, nagy feltűnést kelt egy újdonsült vámpír érkezése. Sookie egy bárban dolgozik, csendes és visszahúzódó életet él. Együtt lakik a nagymamájával, Adele-lal, aki nem semmi kis nő. Egyedül nevelte fel az unokáit, mert a lánya és annak férje meghaltak egy autóbalesetben. A néni tényleg nem semmi, a legviccesebb karakter, én nagyon imádtam. Szóval Adele nevelte Sookiet és a testvérét, Jasont. Hát mondjuk Jason eléggé félresikerült gyerek, folyton zűrbe kerül és a nőket is falja. Nem igazán tudnak hatni rá.

Sookienak különleges képessége van: tud olvasni mások gondolataiban. Ő mondjuk ezt átoknak gondolja, hiszen az emberek gonoszak és sötét titkaik vannak. Nem mindenki ilyen, de sokan, még egy kisvárosban is. Egyébként sokszor azt gondolom, hogy Sookienak van egy másik különös képessége is, méghozzá az, hogy mindig bajba tud kerülni.

Bon Tempsben gyilkosságok történnek, amire eddig még sosem volt példa, mindenki úgy véli, hogy a titokzatos vámpír az elkövető. Ő Bill Compton, aki jóképű, magas, és elbűvölő. Már az első percben szemet vet Sookiera, és a nőnek sem közömbös.

A gyilkosságok ügyében egy számomra eléggé ellenszenves figura nyomoz, Andy Bellefleur. Elég nagyképű és tipikusan olyan, akit csak a munkája érdekel, ha kell mindenkin átgázol. Most is csak azon fáradozik, hogy elkapja a tettest. Még az sem zavarja, amikor a nyomok Jason Stackhousehoz vezetnek.

Sookie és Bill randizgatni kezdnek (eléggé a nagyi nyomására). Kapcsolatuk hullámzik, már az elejétől fogva. Sookienak tetszik Bill, de ugyanakkor nagyon zavarja egy dolog, méghozzá, hogy a pasi (akárhogy szépítjük) már halott. A dolgokat bonyolítja, hogy Sookie főnöke, Sam régóta érzelmeket táplál a lány iránt. Később kiderül, hogy ő sem tökéletes.

Sookie többször is bajba kerül, sőt többször életveszélyben forog. Persze ezekből mindig Bill menti meg. Ki más? A lány "tehetségét" mindenki a saját hasznára akarja fordítani: a rendőrség is, és egy vámpírbanda is. Az ő vezetőjük, Eric, aki mondjuk, hogy egyfajta másodállást ajánl a szőke pincérnőnek.

Végül meg lesz a gyilkos, de persze nem árulom el, hogy ki az. Egyébként meglepő módon egész sokáig nem jöttem rá, hogy ki az. Már csak önmagában emiatt is jó könyv lenne, de ehhez jön még sok izgalom, rettegés és szenvedély is.