Ha Az éhezők viadala (és annak nagy sikere) meghozta a kedveteket a disztopikus történetekhez, akkor Veronica Roth könyvtrilógiája pont nektek való lehet. Az első kötet (amely eredeti nyelvén a sorozat nevét is adta) A beavatott címet kapta. 

Meg akartam keresni a könyvben azt a részt, amikor a főszereplő, 16 éves Beatrice Prior beszél arról a Chicagóról, amiben ő él, és ami nagyon más, mint amit mi a tévéből, vagy a szerencsésebbek személyes tapasztalatból ismernek. Sajnos azonban nem jegyzeteltem olvasás közben (pedig már többször is megfogadtam, hogy ezt fogom tenni), és a könyvet átpörgetve nem találtam meg a keresett részt, így marad az én leírásom. Szóval Chicago. Azt nem tudjuk, hogy a világ többi részén mi van, de a Michigan-tó partján fekvő város A beavatottban nagyon-nagyon más képet mutat, mint azt sejtenénk. Az csak egy dolog, hogy lelakott, és a tó helyén már csak mocsár van, a legnagyobb különbség a várost benépesítő társadalom összetételében mutatkozik. A diákokat ugyanis 16 éves korukban beosztják egy-egy csoportba, majd a rá következő napon a fiataloknak választaniuk kell, hogy hova akarnak tartozni. A tanulók így felavatottakká válnak, majd egy kiképzésen átesve teljes jogú tagjaik lehetnek a csoportjaiknak. A legtöbb gyerek a szülei csoportjában marad, de vannak olyanok is, akik csoportváltók lesznek. Az öt csoport az Őszinték, a Barátságosak, a Műveltek, az Önfeláldozók és a Bátrak.

Beatrice a családjával az Önfeláldozók közé tartozik, és mint ilyen, azt tartja az életben a legfontosabbnak, hogy másnak segítsen. Vagyis így kellene lennie. Ő azonban ehhez túl önzőnek tartja magát, és ezért retteg, hogy a vizsgán hogyan fog szerepelni. Volt is oka a nyugtalanságra, mert a több lépéses szimuláció, amelynek minden egyes szakasza arra hivatott, hogy egy vagy több lehetséges csoportot kizárjanak, Beatrice esetében "nem meggyőző eredményt" ad ki. Az öt csoportból mindössze kettőt, a Barátságosakat és az Őszintéket sikerült kiiktatni az egyenletből. Az ilyen, több csoport jegyeit is magán viselő emberekre van egy jó szakszó a zsargonban: Elfajzott. Nem túl hízelgő...

Tris, a szimulációt vezető nő azt javasolja Beatrice-nek, hogy ne beszéljen az eredményéről senkinek. Egyébként sem volna szabad megbeszélniük a szimulációt senkivel a jelölteknek, de azt, hogy Elfajzott vagy, a saját érdekedben is jó titokban tartani. A másnapi csoportválasztás előtt Beatrice megemészti a lehetőségeit, és mivel a Műveltek az Önfeláldozók nagy ellenségei, ezért kizárt, hogy a lány őket válassza. A Bátrakat mindig csodálta, ezért most elgondolkozik azon, hogy őket válassza. Retteg a családja reakciójától, és hogy el kell tőlük válnia, de a bátyja, Caleb az Önfeláldozók mintapéldánya, így Beatrice bízik benne, hogy a fiú majd "kárpótolja" a szüleit az ő árulásáért. A számításaiba azonban bibi csúszik. Caleb kevesebb, mint egy évvel idősebb Beatrice-nél, és mivel egy évfolyamra járnak, és csoportot is ugyan akkor választanak. És Beatrice legnagyobb megdöbbenésére a bátyja a Művelteket választja.

A lány első bátor lépése, hogy ennek ellenére sem az Önfeláldozók, hanem a Bátrak csoportját választja. Igaz, hogy ott ő az egyik legkevésbé kedvelt felavatott, mivel a "Szerencsétleneket" máshol nem nagyon bírják. Az alacsony, törékeny lánynak mégis akad pár barátja: az egykor Művelt Will, és az Őszintéktől érkezett Christina és Al. Velük együtt új, Bátor névvel vág neki Tris a három szakaszból álló kiképzésnek, amelyet ha sikerrel teljesít, és a legvégén a top tízben van a felavatottak között, akkor teljes jogú Bátorrá válhat. Ha nem sikerül, akkor vagy belehal a próbálkozásba, vagy egyszerűen csoport nélkülivé válik. Ezt a változatot pedig legjobb lenne elkerülni.

A kiképzés már maga sem gyerekjáték, de a többi felavatott, az élükön Peterrel még jobban megnehezíti Tris dolgát. A kiképzéshez általában kiképző is tartozik - ez esetbe ráadásul kettő is van belőlük. Ők ketten tökéletesen reprezentálják azt a két opciót, amit az emberek a bátor szó hallatán elképzelnek: Eric, aki nem fél semmitől, sőt keresi a kihívásokat, és mindennek vakon nekiugrik; és Négyes, aki szerint a bátorság nem egyenlő az őrültséggel, inkább a félelmeinkkel való szembesülésről szól. Igen, Eric a pszichopata, elmebeteg állat, és Négyes az, aki Tris kemény kezű mentorává válik. Sőt, talán kicsit többé is, már amennyire ebből a lány emelkedő pulzusából következtetni lehet.

A könyv első 360 oldala tulajdonképpen A beavatott világának megismertetéséről, illetve Tris kiképzésének három szakaszáról szól. Közben persze az írónő adagolja az információkat, amik arra utalnak, hogy van egy nagyobb kép is, de a "vége a kiképzésnek" részről olyan hamar átugrunk a "kirobban a háború"-hoz, hogy az embernek pislogni is alig van ideje. Az utolsó ötven oldal ennek megfelelően pörög is rendesen - talán túlságosan is gyorsan. Ami ebben az utolsó részben történik, az nem néhány fejezet, hanem legalább egy fél könyvre elég muníció lenne. Így kicsit olyan érzésem volt, mintha a hatszáz oldal túl sok lett volna a kiadónak, ezért az uccsó háromszáz oldalt összehúzták volna ötvenre... Nem lesz ettől érthetetlen a történet, egyszerűen csak veszít a súlyából, és a feláldozott életek jelentőségét összébb zsugorítja a valóságosnál.

Ez a már emlegetett első 360 oldal erényéből semmit sem von le, Tris például kifejezetten az egyik kedven tizenhatéveslány karakterem lett. Nem egy hisztis kis fruska, tényleg használja a fejét, de nem komplikálja túl a dolgokat, és igaz, hogy kicsit túl hirtelen változik meg a karaktere, de az élete is legalább ekkorát változott, amikor egyik csoportból átkerült a másikba. Azt a hatalmas hype-ot, ami külföldön övezi, azért annyira nem értem, de a tömegében piacon lévő YA fantasy könyvek közül A beavatott tényleg a jobb fajták közé tartozik. Nekem még úgy-ahogy le is zárult a sztori, szóval ha a következő részt nem is várom tűkön ülve, de ha megjelenik, elolvasni el fogom.

Az idei listámról ez a hatodik kihúzott könyv.