Régebben a nagymamám rengeteg történetet mesélt arról, hogy milyen volt neki, fiatal korában. Ezzel gondolom nem vagyok egyedül, Ti is biztosan rengeteg sztorit végig hallgattatok. Így volt ezzel Jacob Portman is, bár amiket ő hallott a nagypapájától, azok inkább tündérmesékre, sem mint valós történetekre hasonlítottak. Aztán történt valami, és Jacob kénytelen-kelletlen újra átgondolni mindazt, amit a nagypapájáról gondolt.

Jacob nagypapája, Abe a második világháború kirobbanása után Lengyelországból menekülve egészen Walesig jutott, ahol egy árvaházban lakott egy ideg olyan különleges gyerekekkel, akik levitáltak, szuper erősek vagy éppen láthatatlanok voltak. Ezeket réges-régi képekkel bizonyítani is tudta, és a pici Jacob csüngve hallgatta minden szavát. Aztán amikor a fiú idősebb lett, és iskolába kezdett járni, az osztálytársai csúfolni kezdték, amiért elhitte a különleges gyermekekről szóló történeteket, ezért Jacob úgy határozott, hogy többé nem dől be a nagyapja meséinek. Abe ebbe beletörődött, és nem erőltette tovább a dolgot.

Évek teltek el, és nagypapa egészsége romlásnak indult. Fizikailag nem volt baja, szellemileg annál inkább. Azt képzelte, hogy eljönnek érte azok a sötét szörnyek, akiknek csápok lógnak ki a szájukból, és végezni fognak vele. Mivel Jacobhoz állt a legközelebb, így akkor is őt hívta, amikor a 15 éves fiú éppen a nyári munkájának helyszínén dolgozott. A fegyveres kabin kulcsát kereste - amit Jacob apja már régen elcsent, nehogy valami tragédia történjen - hogy meg tudja magát védeni a közelgő ellenségtől, ám ez alkalommal sokkal feldúltabb volt, mint korábban bármikor. Jacob hívta hát az egyetlen legjobb barátját, és robogott is a nagyapjához, csak túl későn ért oda. A ház üres volt, de a kert végében elterülő erdős részben való bolyongáskor Jacob megtalálta nagyapja testét arccal lefelé, a sárba fordulva. Csúnya vágás éktelenkedett az öreg ember hasán, de még életben volt. Éppen csak annyira, hogy utolsó szavaival azt az utasítást adja a fiúnak, hogy menjen a szigetre, mert ott biztonságos, és hogy régen el kellett volna mondania már azt, amire most nincs idő, de keresse meg a madarat a hurokban, az öregember sírjának túloldalán. Ja, és volt még egy dátum is: 1940. szeptember harmadika. Az utolsó utalás a feladatra pedig az volt, hogy "Emerson... a levél. Mondd el nekik, mi történt, Jakob!" Ezzel Abe meghalt.

Azt hiszem érthető, hogy egy ilyen incidens megvisel egy olyan 15 éves fiút, aki rajongva imádta a nagyapját. Hogy fel tudja dolgozni Abe halálát, Jacobot az igencsak tehetős szülei terápiára küldik. A doki meg is magyarázza, hogy mi baja van, még arra is van logikus magyarázat, hogy miért látott Jacob nagyapja halálának helyszínén egy sötét alakot, akinek csápok lógtak ki a szájából... Mindegy, a szakszerű segítségnek köszönhetően a fiú megindul a felépülés útján, még az apjának és a nagynénjének is segít kitakarítani Abe házát, de aztán jön a tizenhatodik szülinapja, és újabb fordulatot vesz az ügy.

Susie néni talált egy könyvet az apja házában, aminek az elejében volt egy bejegyzés, ami arról tanúskodott, hogy az öreg ember azt a kötetet Jacobnak szánta. A szülinap pedig tökéletes alkalomnak tűnt az átadásra, úgyhogy a nagy családi banzájon meg is kapja a csomagot Jacob, kibontja, és leesik az álla. Emerson válogatott műveit kapta meg, amiből ráadásul kipottyant Abe-nek címzett levél is. Emerson. Levél. Ez nem lehet véletlen, ugye? A feladó pedig egy bizonyos Alma LeFay Vándorsólyom, Intézet-igazgatónő. Vándorsólyom, mint madár. Ezek az új infók teljesen kiütik Jacobot, és már meg is fogalmazódik benne a terv: ő bizony el fog utazni Walesbe, megkeresi az intézetet, és ha elég szerencsés, talán még ezzel a Vándorsólyom kisasszonnyal is tud beszélni Abe-ről. Már csak be kéne ezt adni valahogy a szülőknek.

A dolog simább ügynek bizonyult, mint azt Jacob hitte. Először is, az apja amatőr ornitológus, Cairnholm környékén pedig rengeteg ritka madárfaj él, tehát az egyik szülő a zsebben van. Anyu a nehezebb falat, de miután meglepő módon a pszichológus szerint jó ötlet lenne visszamenni Abe történeteinek forrásához, mert ez segítene Jacobnak szembesülni azzal, hogy lebegő kislányok nem léteznek, már lehet is szervezni az utazást! Júniusban apa és fia elindulnak Walesbe!

Elég strapás az út maga is, de Cairnholmban szembe jön a még nagyobb igazság: a város tényleg az isten háta mögött van! A szigeten nincs áram, csak este tízig, amíg a generátorok működnek, térerő egyáltalán nincsen, vonalas telefon pedig csak egyetlen egy, a helyi kocsmában, ami egyben az egyetlen szálloda és étterem is a környéken. Nesze neked gazdag fiú.

A vártnak megfelelően apu elég hamar leragad a madaraknál, így Jacob egyedül kezd el nyomozni. Megtalálja az árvaházat, ami teljesen le van lakva, méghozzá jó okkal. A helyi múzeum vezetője szerint a háború során az épületet bombatámadás érte, egészen pontosan 1940. szeptember 3-án. Úgy tűnik, ez még egy darab megfejtés Jacobnak a "Nagyapa legutolsó szavai" című kirakósban. A fiú azonban visszatér még egyszer a házba, hogy jobban körül nézhessen, és talál is egy titkok szempontjából ígéretes ládát, amit sajnos nem tud kinyitni. Úgy dönt, hogy az emeletről lelökvén majd összetöri azt, és akkor meglátja mi van benne, csak kicsit félre csúszik a terv, mert a földszint helyett a padlót átszakítván egyenest az áthatolhatatlanul sötét pincében köt ki a kincs...

Jacob összeszedi minden bátorságát, és lemegy utána, mert hát a kíváncsiság nagy úr. Meg is találja a ládát, ami tele volt olyan fényképekkel, amilyeneket a nagypapája is mutogatott neki. Ezeket nézegeti, amikor hirtelen sötét lesz. Valaki befedte a padlóban ütött lyukat, és halkan beszél. Jacob visszaszól, és ekkor ismét világosság lesz, és a lyuk szélén gyerekek jelennek meg. Jacob pedig rájön, hogy ő ismeri őket, méghozzá a nagyapja, és a ládában talált fényképekről! Azonban a gyerekek megijednek tőle, és futásnak erednek. Jacob követi az egyiküket, szólongatja, de az nem áll meg, és a mocsáron keresztül elfut egészen az egyik cairnig, ami olyan, mint egy kőből épített iglu, és régen temetkezési hely volt. A lényeg, hogy a követett személy eltűnik Jacob szeme elől, pedig szemmel láthatóan nem volt hova. A fiú feladja, eldönti, hogy most már tuti megbolondult, úgyhogy elindul vissza a szállodába, ahol a tervek szerint megkéri az apját, hogy induljanak haza.

Csak hát valami megváltozott. Furán néznek rá az emberek, új a kocsmáros, aki szerint nincs is kiadó szobájuk és először hazugnak, meg káposztaevők kémjének hívja őt. Jacob úgy dönt, egyszerűbb, ha futásnak ered, ám valaki elkapja. Nem egy férfi a kocsmából, hanem egy gyönyörű, fehér ruhás lány. Az a lány, akit nem is olyan régen még a mocsáron át a cairnig üldözött. Jacob nem tudja hova tenni a dolgot, de aztán valami fura gondolata támad. Megkérdezi a lányt, hogy melyik évet írják. Az meg oda tol elé egy naptárat, amin az áll, hogy 1940. szeptember. Az első két nap pedig már át van húzva.

Az utóbbi időben csak olyan posztokat írtam könyvekről, amikben tényleg nagyon sokat elárultam a cselekményről, úgyhogy most, ez alkalommal itt abba is hagyom. Képzelhetitek, hogy a java még csak ez után jön!

Jacob, Vándorsólyom kisasszony és az ő különleges gyermekeinek története nem hiába népszerű világszerte! A történet izgalmas, sőt helyenként kifejezetten hátborzongató, jól meg is van csavarva, és igazi különlegessége, hogy rengeteg régi fényképpel van illusztrálva. Láthatjuk a Madarat, alias Vándorsólyom kisasszonyt, Claire-t, a kislányt, akinek hátsó szája van, Oliviát, a borítón is látható levitáló apróságot, Hugh-t, akinek méhek élnek a testében, de még lidércekről, sőt Jacob édesapjáról is látunk képet. Mindenkiről, csak Jacobról nem. A történet végén ő is lencsevégre kerül, de azt a fotót talán a folytatásra tartogatja nekünk Ransom Riggs. És nyugalom, több ez a könyv, mint egy morbid fénykép album. De hogy miért, azt csak akkor tudjátok meg, ha elolvassátok. Aki megteszi, szerintem nem fogja megbánni.

A könyv megfilmesítési jogaiért sok stúdió versengett, de végül a 20th Century Fox lett az a szerencsés, akik bele kezdhetnek a munkába. A forgatókönyvet Jane Goldman írja, a rendezői székbe pedig Tim Burton ülhet. A bemutató (az Egyesült Államokban) a jövő év második felére várható. Remélem nekünk sem kell sokkal többet várni rá!

Feleslegesen ugyan, de a Vándorsólyom kisasszony is felkerült az idei várólistámra, amit továbbra is csökkenteni áll szándékomban. Feleslegesen, mert ha lehagyom róla, akkor is millió százalék, hogy elolvasom. Ezt hívják tuti befutónak.