A YA regényekhez mindig kell egy csinos fiatal lány, aki nem is tudja magáról, hogy mennyire szép, és aki valamilyen szempontból lehetőleg az átlagosnál rosszabb helyzetben van. A Clockwork Angel főhősnője tökéletesen beleillik ebbe a kategóriába. A 16 éves Tessa Gray magasabb és vékonyabb, mint a lányok általában (még véletlenül sem alacsonyabb és ducibb...), és pillanatnyilag nincsen hol laknia. Három éves volt, amikor a szülei meghaltak, azóta a nagynénje nevelte, de egy betegség miatt Harriet néni is elment. Tessának az a lehetőség marad, hogy a pár hónappal korábban Londonba költözött bátyja után megy, aki azonban nem válaszol a leveleire. Vagyis hát nem válaszolt, amíg nem egy napon levél érkezett Nate-től, benne egy jeggyel Southampton. Így hát 1878 tavaszán Tessa Gray megérkezett Angliába.

Csak hogy bátyja helyett az ifjú Tessát két idősebb nő várta a kikötőben: Mrs. Dark és Mrs. Black. Az asszonyok átadtak egy üzenetet a lánynak, amit Nate írt, és amiben a férfi biztosítja a húgát arról, hogy a Sötét Nővéreknél jó kezekben lesz. Nem nagyon van más választása Tessának, az idős nőkkel megy, és beköltözik az egyik szobájukba. Sajnos azonban nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan arra Miss Gray számított, a nővérek ugyanis rabként elzárták, és csak annyi időre engedték ki a szobájából, amíg tanították őt. Méghozzá nem is akármire.

Hat hét telt el azóta, hogy Tessa beszállt a nővérek fogatába. Megszokott menetrend szerint zajlik azóta az élete: egész nap olvas a szobájában, kivéve azt a rövid időszakot, amit a nővérekkel kell töltenie a dolgozó szobájukban. Most is ugyan úgy zajlott minden, mint mindig. Miranda, a szolgálólány megjelent Tessa szobájánál azzal, hogy Mrs. Dark és Mrs. Black hívatják. Amikor Tessa belépett a szauna-szerű irodába, a nővérek egyike egy aprócska masnit adott a kezébe, és rászólt, hogy "Változz!" És Tessa megtette. Erősen koncentrált, aztán látta a kicsi fényt, és megragadta, érezte a bizsergést, majd pedig a fájdalmat, és egyszer csak egy idegen testben volt, egy fiatal, pici lányéban, aki nagyon félt, és akit üldöztek. A lányt Emma Baylissnek hívták, és Tessa átélte vele élete utolsó pillanatait.

A nővérek persze nagyon meg voltak elégedve lány teljesítményével, és aznap estére beszervezték neki azt a programot, amiért az előző hat hétben - ha nem is tudott róla - de Tessa dolgozott. Találkozhat a Magiszterrel, aki feleségül fogja őt venni.

Tessa eléggé el van keseredve, hogy most mégis mi a szöszt csináljon - és ekkor észreveszi, hogy valaki matat az ajtóval. Azt hiszi, hogy a gyengécske Mrs. Dark az, és úgy dönt, leüti az öregasszonyt és futásnak ered. Kinyílik az ajtó, belép egy sötét alak rajta, és Tessa lecsap. Csakhogy az alak kivédi, és a lány meglepetten tapasztalja, hogy nem a nővérek egyikét próbálta meg agyoncsapni. Hanem egy fiút. Egy nála alig idősebb, elbűvölően jóképű, fekete hajú, sötétkék szemű fiút. Hát így találkozott Theresa Gray és William Herondale először.

A közös ellenség hamar egy oldalra állítja Tessát és Willt, akik menekülőre fogják a dolgot. A nővérekkel a nyomukban a fiatalok a pincében kötnek ki, ahol egy fura mészárszéket találnak. Ide bezárkóznak, és az ablakon próbálnának kijutni, amikor Sötét és Fekete asszonyság rájuk töri az ajtót, és a felek összecsapnak. Mrs. Blacknek levágják a fejét, amint Mrs. Dark eléggé bepipul és Tessára támad. A lány elég nagy ütést kap a kobakjára, és elájul. Egy fura szobában tér magához, ráadásul egy szem nélküli, bevarrt szájú, kopasz férfi hajol fölé - azt hiszem érthető, hogy Tessa legszívesebben megint menekülne. Ekkor azonban egy női hangot hall, és beúszik a látóterébe egy kedves arc: Charlotte-é. A nő, Mrs. Branwell úgy mutatkozik be, mint a londoni intézet igazgatója, és elmeséli, hogy Will vitte oda a lányt. Tessa ekkor ismerkedik meg azzal az egész árnyvadászos, klávés és alvilági élettel, amit mi már a Végzet Ereklyéiből jól ismerünk.

Van azonban újdonság is. A szereplők. Oké, nem mindegyikük ismeretlen, mert feltűnik például Magnus Bane, de ott még nem tartunk a sztoriban. Szóval. Mivel Charlotte megígéri Tessának, hogy segítenek neki megkeresni a bátyját, a lány úgy dönt, hogy marad az intézetben. Így hát van ideje megismerkedni a többi "bentlakóval": Charlotte férje Henry, aki ott volt Tessa kiszabadításánál egy feltaláló-féleség, aki megszállottja a mérnöki cuccoknak; Will legjobb barátja és "vadásztársa" a félig kínai származású, ezüst hajú és szemű James Carstairs alias Jem; Jessamine Lovelace, becenevén Jessie az egyetlen lány az árnyvadászok között, aki igazi hölgy (értsd: imádja a ruhákat, utálja a harcokat); Agatha, az idős szakácsnő; Sophie, az egykor gyönyörű, sebhelyes arcú szobalány; és Thomas, a kocsis. Azt hiszem nem hagytam ki senkit.

Szóval Charlotte beleveti magát a nyomozásba, és férjével felkeresik Nate főnökét, Axel Mortmaint. A férfiról kiderül, hogy ugyan annak a Pandemonium Clubnak a tagja, amihez a Sötét Nővérek is tartoztak, és ezen kívül egykor, nagyon-nagyon régen nem csak Natenek, hanem az apjának is a főnöke volt. Tessa bátyja azonban már nem dolgozik neki, mert a PC egyik tagja állást ajánlott neki, és ő elfogadta. Az új főnök pedig nem más, mint Alexei de Quincey, aki nem csak hogy a Pandemonium Club vezetője, a Magiszter, de az egyik legnagyobb hatalmú vámpírúr is Londonban, aki elvileg a Klávé barátja.

De Quincey ezen két tulajdonsága (a Magiszterség és a Klávé barátja) sajnos üti egymást, így bizonyítékot kell szerezni arra, hogy melyik az igazi arca. A klávé engedélyt ad egy kis nyomozásra, bár Benedict Lightwood, és az ő pici fia, Will nagy ellensége, Gabriel majdnem megtorpedózzák a hadműveletet... A lényeg, hogy Tessa Charlotte vámpír összekötője, Camille Belcourt bőrébe bújik, és úgy megjelenik de Quincey egyik összejövetelén. Vele tart (kajaként) Will is, aki végszükség esetén meg tudja védeni a lányt, de a cél, hogy amint szabálysértést látnak, jeleznek a Klávénak. Ez elvileg kivitelezhető. Főleg hogy Camille szeretője, Magnus Bane is segíteni fog nekik.

A páros meg is jelenik az estélyen, megkezdődik a buli. A vámpírok előhoznak egy foglyot, akinek ha vérét veszik, már jöhet is a Klávé büntetni. Csak van egy kis bibi. Az az ember, akit a vámpírok megenni szándékoznak nem más, mint Nathaniel Gray.

Tudom, hogy a könyv címére még nem adtam magyarázatot, de higgyétek el, nagyon sok más is van még, amit nem meséltem el. Ez a vámpír buli is csak nagyjából a történet felénél kezdődik el. Ha azonban végig elmesélném a történetet, akkor 1) iszonyat hosszú lenne a poszt, és 2) már nem lenne túl sok értelme, hogy ti is elolvassátok. Márpedig nagyon nem ez a célom.

Az őszinteség jegyében jöjjön két plusz pont, és egy mínusz a Clockwork Angel mellett/ellen. A plusz legyen többségben, elvégre csak arra akarlak biztatni benneteket, hogy elolvassátok a kötetet. Szóval. Az első jó, hogy a könyv hangulata olyan, mint amilyet a Végzet Ereklyéiben megszoktuk. A két legfőbb szereplő, Tessa és Will hasonlít Clary-re és Jace-re, illetve a kapcsolataik is hasonlóak. Persze nem tök egyformák, csak annyira, hogy rá lehessen ismerni a történetekre. Szerintem ez jó dolog, mert egyszerre ismerős, de mégis ismeretlenek a karakterek. A másik pozitívum, hogy ismerős nevekkel találkozunk, amitől egészen fura érzése van az embernek, mert azért mégis csak bő 130 évvel Clary-ék előtt járunk! Na és a pont levonás. Ezt saját magamnak köszönhetem, mert hát senki sem szólított fel rá, hogy mit várjak el, és mit ne a Pokoli Szerkezetektől. Valamilyen okból kifolyólag azt hittem, hogy egy steampunk világba fogunk pottyanni, és a történet néhány pontján ez be is igazolódott, de összességében tekintve ez a vonal eléggé háttérbe van szorítva.

Összességében csak annyit mondhatok a Clockwork Angelről, hogy jó könyv, izgi lesz a folytatást, de csak óvatosan az elvárásokkal, mert agyon üthetik az élményt. Bár azt hiszem, ez nagyon sok másra is igaz.

El sem hiszem, de ezennel, december 31-ének kora estéjén befejeztem a 2011-es várólista csökkentésemet! Most megyek én is készülődni, mindenkinek jó szórakozást a mai estére, és jövőre találkozunk!

A könyv a magyar keresztségben Az angyal, a sorozat pedig a Pokoli szerkezetek címet kapta.