2011. december 12. írta: .loretta

Kecskebűvölők - The Men Who Stare at Goats - 2009

Az idióta filmekről jutott eszembe (most írtam ugye az Égető bizonyítékról) ez is. És eszembe jutott még egy is, de ne siessünk úgy. Szóval alapvetően hasonló lesz a konklúzió mint az előzőnél: vagy nagyon tetszik, vagy utálni fogtok valakit (ne engem), hogy ezt megnéztétek. Fekete humor, szatíra, irónia. Háború, jedik, abszurdumok. George Clooney, Kevin Spacey, Jeff Bridges, Ewan McGregor. Szóvan én imádom.

Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott.

Jon Ronson ugyanilyen című regénye alapján készült a film. Különleges egységek mindig vannak, és mindig valamiért izgibbek mint az átlagos harcmezőn lövöldöző katonák. Jelen esetben egy paranormálisan kiképzett osztag néhány tagjáról beszélünk. Ewan McGregor alakította Bob Wilton, a szerencsétlenkedő, nagy sztorit kereső riporter véletlenül összefut Irakban Lyn Cassady-vel (George Clooney), aki történetesen tagja volt ennek a különleges osztagnak. Ő egy Jedi, kérem szépen.

Bob kétkedve ugyan (nem tudom, miért kételkedik, Jedik márpedig vannak, meg Ninják is - csak olyan királyak, hogy nem látjuk őket), de belefog a sztori felkutatásába. Kiderül, hogy ezek a Jedik, meg tudják mondani, hogy mit rejt az orruk előtt lévő fiók (milyen hasznos képesség), (próbálnak) átfutnak a falon, nagyon messzire látnak, és felhőket tudnak oszlatni. Mind mind fontos és elegendhetetlen része a háborúnak. Ja, és mint kiderül, ha sokáig bámulnak egy kecskét: meghal. Szegény kecske. Szerintem a különböző tömegközlekedési járatokon és egyéb helyeken fellehető túledukált egyének azért mondják mindig, hogy "Ne bámujjá má" - mert azt hiszik Jedik vagyunk. Megoldottam a rejtélyt. Én meg azt hittem szimplán bunkók. Én naiv.

Na szóval, itt is mindenki idióta. (Mellékesen jegyzem meg, szerintem akinek tetszik a film az is. De én abszolút vállalom. Nem kéne, mi?) Vagy nagyon jól játsszák az idiótát. Ebből kerekednek olyan igazán bájos poénok. Például amikor Lyn teljes komolysággal beszél arról a halálos érintésről, ami pontosan 18 év múlva hatott is. Vagyis ezek a Jedik hosszú távú átkokra is képesek. Csak vigyázzatok magatokra! Ja és az a bamba arc, amivel a felhőket bámulja... Felülmúlhatatlan.

Jeff Briges játssza Bill Django-t, a hosszúhaj-lengeöltözék-LSD-elborult hippit, copfja is van, aki a pszichoegységet, akarom mondani a Föld Új Hadseregét megálmodta és létrehozta. A vietnámi háború után született meg benne az elhatározás, hogy felhőket bámuljanak. Nyilvánvaló: a legjobb tanítványa volt Lyn, és persze volt az irigykedő-áskálódó második legjobb is: Larry Hooper (Kevin Spacey).

A garantált poénokat tehát köszönhetjük a jó színészgárdának és remek alakításaiknak, a kifigurázott amerikai álomnak, hippiknek és háborús eszméknek, az LSD-től szökdécselő és vigyorgó katonáknak, a falnak nekiugráló paranormális kiképzésnek, a jó helyre beszúrt jól eltalált '70-es évek beli slágereknek, és az összecsukló kecskének. Most 10 másodperc néma szünet következik a kecskéért...10.9.8.7.6.5.4.3.2.1... Köszi.

Na akkor lássuk mit tanulhatunk a filmből: egyrészről érdemes megemlíteni, hogy az amerikai hadsereg tényleg kísérletezett paranormális jelenségekkel meg agykontrollal. Elképzelem az agykontroll háborút oroszrulett módra: na akkor most én gondolok arra, hogy meghalsz. Nem jött be, te jössz. Nem jött be, te jössz. Éheshalásig? Kifulladásig? Á, szívjunk inkább egyet. Na jó ebből nem tanulunk semmit. Inkább azt mondanám, hogy a film, a háború értelmetlenségét kívánja hangsúlyozni abszurditásával. Meg, hogy a hippik milyen viccesen elborultak. Meg, hogy ne öljünk kecskéket. És amúgy se bámuljunk csak úgy. Baj lehet belőle. Meg, hogy egy ártatlannak tűnő eszméből, hogyan lehet pusztító fegyver. És, hogy minden ember hinni akar valamiben. Ki ebben ki abban, de akár a Jedi-kultusz is erőt adhat. Tehát hölgyeim és uraim, kezdjünk el hinni a Ninjákban!