Anita Blake ismét maga mögött hagyja St. Louis-t és a háremét, hogy Las Vegasban nyomozzon a vámpír/pszichopata/sorozatgyilkos Vittorio után. Jogos lenne a kérdés: Anita annyira "unatkozik" Missouriban, hogy már más Város Urának terheit a vállára veszi? Hát nem igazán volt választása a mi kis Hóhérunknak, miután a nevadai kolléga fejét megkapta postán feladva, dobozban.

Sürget az idő, Anita ennek megfelelően gyorsan dönt, és a csomag megérkezése után azonnal el is utazik, hogy még nappal, Vittorio ébredése előtt munkához lássanak. Segítségként senkit nem visz magával, de a helyszínen csatlakozik hozzá Edward és az Obszidián Pillangóban (ami szerintem a legjobb AB kötet volt) megismert Bernardo és Olaf.

Vegasban persze az egész természetfeletti társadalom ráugrik Anitára. A helyi vámpírgóré, Max és a felesége (aki nem mellesleg a Fehér Tigris klán királynője changja, Bibiana) is mindenáron városukba akarta csalogatni Jean-Claude híres-hírhedt barátnőjét, de Anitának bőven elég, hogy a titokzatos és érthetetlen gyilkosságok után nyomozzon, aminek a veszteség listáján most már nem csak táncosok, hanem rendőrök is szerepelnek. Ez utóbbi miatt azt hinnénk, hogy a helyi erők minden lehetséges módon támogatják a rendőrbírókat, amiből most ugye négy is van nekünk, de nagyon nem így történik. Van ugyan egy para- kommandós csapatuk, akik értékelik azt a segítséget, amit Anitáék nyújtani tudnak, de hát ugye nem ők nyomoznak, és pláne nem ők dirigálnak. A főnök - mondhatni természetesen - már előre rühelli Anitát, ha azt mondom, hogy kis rüfkének tartja, és ezt a véleményét nyíltan vállalja mindenki előtt, akkor nagyon nem túlzok. Hát ilyen körülmények között kell(ene) a mi kis vámpírvadászunknak dolgoznia.

Bibi-chang is kóstolgatja a csodabogár Blake rendőrbírót, és mikor meggyőződik erejéről, rögtön azon a terven kezd munkálkodni, hogy feleségként megszerezze őt a fiának, Victornak. Nem túl nagy az egyetértés a családban, először csak azt hihetnék, hogy azért, mert Max már-már vetélytársat lát a feleségében, de a történet előrehaladtával kiderül, hogy sokkal inkább arról van szó, hogy a Város Ura magának szeretné megkaparintani Anitát - a halandó szolgájának. Ja, és hát ugyan ez a terve Vittorionak is. Az csak természetes, hogy vagy így, vagy úgy, de mindenki Anitát akarja, nem?

Még egy kis párviadal zajlik Anita "kegyeiért", de egy teljesen más szinten. A csajok is őt akarják táv-megszerezni; természetesen Belle Morte-ról és Marmeé Noire-ról van szó. Úgy tűnik, anyu új testnek Anitáét szúrta ki magának, ami persze nem tetszene Belle Morte-nak több okból sem. Nincs kedve sem ahhoz, hogy elveszítsen egy ilyen erős "szolgát", pláne hogy az utána egy nála nagyobb, mondhatni a legnagyobb kutyához vámpírhoz kerüljön. Belle Morte-nak az a terve, hogy eltegye Minden Sötétségek Anyját láb alól. Hát mit ne mondjak, bátor vállalkozás...

Azt hihetnénk, hogy ez a kis pipi-fight Ká Anyuékkal a legütősebb párosítás, ami vámpíréknál elképzelhető, de hát nagyon nem így van. Mert hogy Vittorio nem az a naaaaagy, hatalmas vámpír, akinek gondoltuk. Hanem még nagyobb! És Anita álmában összecsap Marmeé Noire-ral!

Akiknek az előző AB kötetekben már kicsit túl sok volt a szex, az most fellélegezhet, mert több mint négyszáz oldalig nem történik semmi jó erkölcsbe ütköző. Mondjuk amikor aztán Anita beleveti magát a dologba, akkor nem aprózza el, mert új embert avat, de hát ezen lassan meg sem lepődünk. De ez a kis mínusz pont semmi azokhoz a jóváírásokhoz képest, amiket a Fogat fogért tartogat!

1. A történet egyik főszereplője Edward, akinek a felbukkanását mindig örömmel veszem. Az Olaf-Bernardo csomagnak is örülünk, bár ezt a hármast is kezde megboítani az Anita-varázs, márpedig nagy csalódás lenne, ha a három férfi közül bármelyik beavatottá válna...
2. Az új fiú, Victor nekem szimpi, igazából egyáltalán nem bánnám, ha Anita végül mellette kötne valahogy ki, és állapodna meg, ha szabad ilyet mondani. Rocco is megtartandó, szerintem. Mivel Anita így meghasonult a rendőrbírói énjével, próbálhatna ő is ilyen bevetési osztagot csinálni St. Louis-ban, ahová átcsábíthatná Kannibált. Nem bánnám :]
3. Ha már itt tartunk, Roccoék egységének a léte nagyon tetszett. Anitának ez lehet a kiút a mostani helyzetéből, és bár a könyv végén a Hóhér azt mondja, St. Louis-ban egyelőre esélytelen egy ilyen osztag megléte, azért én nem mondanék le róla.
4. Edward és Asher mellett Gonosz valamiért nagy kedvenc, ez nem tudom, miért alakult így, hiszen olyan sokat nem szerepel, de hát ez van. Mondjuk a fejlemények nem biztos, hogy kedvemre valóak, de legalább szerepel. És valószínűleg még szerepelni is fog! Ennyi nekem egyelőre elég.
5. Anitának lassan minden belső kis házi kedvence párra talál, és ha a lista végére érünk, akkor abban bízom, hogy lezárul a kaja lista folyamatos bővülése.

Ha már pontokba szedtem a jó dolgokat, akkor vegyük számba a negatívumokat is:

1. A rendőrök hozzáállása az első. Vegasban is ugyan az történik, ahol minden máshol, és ez kezd kicsit unalmas lenni. Jó, hát tizenhatodik résznél nehéz újat kitalálni, de annak meg mi értelme, hogy újra meg újra ugyan azt megírja az ember?
2. Anitát egy vámpírhatalmasság megint totál kiüti úgy, hogy vérállatos orgiába csapjon át a dolog... Visszautalnék az első pontra! Azért annak örülök, hogy a részleteket most sem tudjuk, mert a Cynric-es leírásokra nagyon nem lennék kíváncsi.
3. Tudjuk, hogy Anita ellenállhatatlan, de ez a Vittorio féle döntés nem túl gyors egyszerű egy kicsit? Olyan hamar vége lett a történetnek, hogy pár oldallal a zárszó előtt én még azt hittem, hogy a katarzissal vége is lesz a kötetnek, és folyt. köv. legközelebb. De persze nem így lett. Na és a túszok kiszabadítása?! Azon enyhén szólva is felszaladt a szemöldököm...

Na. Az 5:3 nem olyan rossz arány, igaz?

A Fogat fogért, eredeti címén Skin Trade a várólista-csökkentős listámról az ötödikként elkészült bejegyzés.