Akinek van egy kis zenei érzéke, biztos vagyok benne, nagyon meg fog neki tetszeni. Ola Simonsson és Johannes Stjärne Nilsson nagyot alkotott, amikor kitalálták, megmutatják a zene valóban mindenhol körülvesz minket, és mindezt egyben elviccelve kicsit átadták nekünk.

A film Magyarországon szeptember 1-én kerül a mozikba.

A történet egy olyan csapatról szól, akik már szinte mániákusan a zenében élnek. Magnus (Magnus Börjeson) alkotott egy óriási tervet, amelynek az a lényege, hogy maga a város lesz a mű, amely különböző számokból fog állni. Négy helyszínen terveznek előadni, természetesen illegálisan. Magnus ötlete megfogja Sannát (Sanna Persson), egyből megszületik a terve, hogyan is legyen meg a hat dobos. Mind a négy dobos, akikre szükségük van, egyedi módon áll a zenéhez - Myran (Fredrik Myhr) abszolút agresszíven, Anders (Anders Vestergard) szimfonikus zenekarban akart dobolni, de nem bírta a kötöttségeket, Marcus (Marcus Boij) és Johannes (Johannes Björk) pedig nagyon lazára fogják az egészet – viszont egyikükből sem hiányzik az elszántság és az alkotni vágyás.

Az illegalitásból kifolyólag a rendőrség elkezd utánuk nyomozni, hiszen az alkotás hevében rengeteg szabályt megsértenek és veszélyesek is. Amadeus Warnerbring (Bengt Nilsson) nyomozó szerencsétlenségére neki kell az üggyel foglalkoznia. Hogy miért szerencsétlenségére? Mert Amadeus gyűlöli a zenét kisgyerek kora óta, mert a szülei és a nagyszülei is zenészek voltak mind, és igen tehetségesek és hírnevesek is, de ő ebből semmit nem örökölt teljesen botfülű, a másik nagy pechje, hogy az öccse Oscar (Sven Ahlström) viszont örökölt nem is keveset. Emiatt szegény Amadeus a háttérbe szorult, és azzal, hogy rendőr lett belőle csak viccet csinálnak belőle, amit ő annyira nem értékel.

Amadeus jön rá elsőként, hogy egy együttessel van dolguk, és hogy a zenélés az egésznek a lényege, mindig ő találja meg a hátrahagyott metornómokat. Persze eleinte nem nézik normálisnak, de végül rájön mindenki, neki volt igaza.

Amadeus időközben kideríti, hogy Sanna az egyik tagja az üldözött együttesnek, különös vonzalom szövődik közöttük. Ám a helyzetből kifolyólag a kapcsolat halálra van ítélve még azelőtt, hogy egyáltalán elkezdődhetne.

Az egyik különös nyoma a dobosoknak, amihez hozzáértek Amadeus azoknak a tárgyaknak nem hallja a hangját. Ebből tudja, hogy ők jártak a helyszínen. Ennek fontos szerepe van, de ezt a csattanót nem árulom el.

A négy helyszín mindegyike veszélyes a város hétköznapjait tekintve. Először a kórházban zenélnek, méghozzá egy műtőben, egy emberen(!); ezután egy bankban, a zenei akadémia terén munkagépekkel és végül a legveszélyesebb elektromos felsővezetékeken. Az utolsónál már Amadeus is beszáll a zenélésbe, ez a részlet ismét olyan, amit nem árulok el, hogy miért, mert higgyétek el nekem, érdemes megnézni. Nem lenne jó, ha lelőném az összes poént!

A csapat végül megszökik Svédországból messze délre, és kénytelenek normális zenét játszani, hogy megélhessenek.

A film mind a 102 percét élveztem, és remélem, hogy kedvet kaptatok ti is, majd hasonló élményekkel léptek ki a mozi vetítőterméből. Abszolút 10/10-es, és semmi rosszat nem tudok mondani róla. Szavakba önteni is nehéz mennyire élvezetes volt egy olyan film megtekintése, amely során folyamatosan hallom a ritmust, és ha akartam volna sem tudtam volna megállni, hogy ne mozogjak rá. Úgyhogy szeptember elején irány a mozi!

Egy kis ízelítő:

Képek forrása: Cirko Film