Alapvetően nem kedvelem a romantikus vígjátékos, ömlengős, csakis kizárólag hepienddel végződős filmeket. Csak vannak azok a depis, párnát ölelgetős, talán kicsit másnapos (lehet, hogy ez csak nálam jellemző?), világfájdalmat magára vállaló, biztos-hogy-az-ágyból-ki-nem-mozdulok hangulatú borongós őszi/téli délutánok, amikor ezek a filmek csak tovább rontanak a helyzeten. De hát szeretünk szenvedni néha. Ne is tagadjuk. Na, azt hiszem az egyik ilyen pillanatomban került elő ez a film is, de szerencsére pozitív csalódás volt. Vagy teljesen reménytelen állapotban voltam. A film azért szerintem egyszer fájdalommentesen nézhető, sőt a szerelmi kapcsolatok és a (hogyismondjamszépen-inkábbnemispróbálkozom) fingás párhuzama igazán bájos volt.
No, de nehogymár eltérjünk a tárgyról, hiszen elérkeztünk a 2011-re ígért film-ihlette témáim közül a következőhöz: vagyis ma megtudjuk mitől sikeres nő egy sikeres nő. (Jelent valamit, hogy eddig egyszer sem tudtam hibátlanul leírni, hogy sikeres?) Na, azt leszögezem, hogy, aki azt hiszi a cikk elolvasása után „sikeres nő” lesz, az téved. Ez nem egy ilyen népbutító, hogyan-irányítsuk-az-életünket-és-a-siker-csak-rajtunk-múlik bullshit. Ma arról fogok írni, hogy milyen sztereotípiákkal pecsételték meg a 21. századi nőket. Meg, hogy szerintem ez nem jó.
Persze manapság sztereotípiákból élünk. Olvassátok csak el újra az első két mondatomat. Nem akarok nagyon elméleteskedni, csak annyit elmondok, hogy a sztereotipizálás alapvetően nem mumus. Segít nekünk eligazodni a világban, és szükségünk van rá. Pár tulajdonság alapján gyorsan meg tudjuk ítélni a dolgokat, és néha ez nagyon fontos tulajdonság. Ez egészen addig van rendben, amíg nem elítélünk, és nem gondoljuk azt, hogy nincsenek kivételek, és mindenki, aki piros sapkát hord, az bizony hülye.
Na, szóval: azt gondolom az ilyen mainstream filmek alapvetően támogatják mindenféle sztereotípia terjedését, és ugye ezzel kapcsolatosan van ezerhatszázvalamennyi médiahatás befolyásolás kutatás, hogy milyen társadalmi csoport hogyan van reprezentálva és ez mennyire nem jó. Vagy jó. Még nem jutottak dűlőre, asszem.
A szex és nyú jork óta tudjuk, hogy a sikeres nők nagyvárosban élnek. Szóval felejtsük el, hogy mondjuk Szombathelyen (?) leszünk sikeresek. Gyakran egy kisvárosból költöznek oda. (Szóval, ha ott születtél, akkor még nincs minden veszve.) A legtöbb filmben éppen vége lett egy kapcsolatuknak, vagy még benne vannak, de már nagyon szenvednek. Emily (Szerelem és egyéb katasztrófák főhőse - Brittany Murphy) is ilyen egy nem működő kapcsolatban vesz részt (?). Természetesen a Vouge-nál dolgozik, hiszen a divat elkerülhetetlen egy sikeres nő életében, és minél közelebb van hozzá annál sikeresebb. Meg ugye újságíró, bár ez itt kevésbé kap jelentőséget, mint a szex és nyú jork főszinglijének esetében. Van egy meleg lakótársa (Carrienek csak egy barátja volt meleg, Charlotte-nak meg csak az esküvőszervezője), szingli (bár akkor ez nem kötelező), és van egy dilis barátnője is (néhány filmben a hugicát használják a dilis barátnő helyett).
Elsőre valóban sok nőről úgy tűnhet ebben a században, hogy a feminizmus szele megérintette őket, vannak, akiket tényleg el is sodort, azonban nem szabad azt hinni, hogy ez az általános, és csak így lehet. A család, a gyerekek, a főzés, stb. ma is ugyanolyan értékes és fontos dolgok, mint 100 évvel ezelőtt. És a karrier meg a család nem zárják ki egymást. Nem kell választanunk. Próbálják velünk elhitetni, hogy nem így van, de nem dőlünk be. Annyi igaz, hogy „a nőnek a konyhába a helye” férfiak körében közkedvelt elv, mára szerencsére csökkent a népszerűségéből. De ez természetesen annyit jelent, hogy a férfiak is segíthetnek a házimunkában, nem azt kell, hogy jelentse, hogy vagy karrier - vagy konyha. Tapasztalataim szerint anyukáinknak abban igaza volt, hogy a férfi szívéhez a gyomrán vezet az út, úgyhogy gyakoroljatok csak főzni, lányok, ezzel nincs semmi baj. Nem az a kínos, ha valaki tud főzni. A gyerek meg a család meg mindenképpen kell, különben szingli adót kell majd fizetnünk.
Igazából akár azt a címet is adhattam volna, hogy „a könnyen eladható film receptje”, hiszen úgy tűnik ez a kategória, vagyis a romantikusan vígjátékos a következőképpen alakul: fogj egy vidéki lányt, költöztesd a nagyvárosba. Mindenképpen legyen köze valamelyik újsághoz meg a divathoz. A divatlap külön jó - két legyet egy csapásra. Na ezekhez, adj hozzá valami idióta barátnőt (testvért, esetleg mindekettőt), meg egy meleg fickót. A főszereplő semmiképpen ne tudjon főzni, de legalábbis biztosan legyen valami, amiben nagyon béna, mert így ki lehet domborítani a filmben valami erőltetett poént. (Igen a spárgalevesre gondolok a Brigitte Jones-ból.) Jöhet a nagy ő is, aki vagy valami művész, vagy valamilyen szempontból mindenképpen főnyeremény, tudjátok, ami nem létezik.
Kell valami konfliktus, egy apró kis titok, ami miatt össze lehet veszni, majd a film végén egy romantikus csókkal békülni, lehetőleg valami nagyon romantikus helyen vagy helyzetben: szökőkútban, Párizsban, egy esküvőn, vagy Valentin napon.
Jé, írtam egy forgatókönyvet…
