A Lourdes című film sem fér bele a tipikus hoolywood-i szuperprodukció kategóriájába. Nem csöpög, nem rózsaszín, nem akciódús. Nem igazán szeretem ezt a kifejezést, de művész film. Egy film hitről, vallásról, egészségről, betegségről, kilátástalanságról és a valódi csodáról! A Lourdes több neves díjat is bezsebelt, megjegyzem nem véletlenül! De azt is meg kell említenem, hogy egy magyar színésznő is szerepet kapott a filmben, Tóth Orsi!

A gyerekek hisznek a csodákban, a Mikulásban, a Jézuskában... A felnőttek már nem. Elfelejtik, hogyan kell! Ez baj. A Lourdes arra tanít, hogy csodák márpedig vannak!

A történet főszereplője, Christine (Sylvie Testud) egy súlyosan beteg fiatal nő. Állapota már annyira rossz, hogy sem karjait, sem lábait nem tudja mozgatni. Tolókocsihoz van kötve, és mindenben segíteni kell neki. Gondozónője, a fiatal Maria (Léa Seydowx) irgalmas nővér. Christine és Maria korban közel állnak egymáshoz, mégis mérföldekre vannak egymástól. Maria nem akar közel kerülni egyetlen beteghez sem, a kortársaival szereti tölteni az idejét. Így Christine a szobatársával van jóban, az idős Madame Hadl-al (Gilette Barbier).

A film egy valós helyen játszódik, a dél-franciaországi Lourdes-ben. Ez egy szent hely a keresztények számára. A legenda szerint 1858-ban Szűz Mária többször is megjelent itt egy fiatal lány előtt, és arra kérte a keresztényeket, hogy zarándokoljanak el Lourdes-ba. Ezt is teszik. Minden évben több ezren látogatnak el Lourdes-ba. Valaki meggyógyulni akar, valaki a magányát akarja csökkenteni, valaki a csodában bízik, mert Lourdesben bármi megtörténhet!

Mindenki másképp tölti az idejét Lourdes-ban. A legtöbben imádkoznak, fohászkodnak. De vannak, akik itt is csak egymás kibeszélésével, gonoszkodással vannak elfoglalva. Van olyan is, aki semmit nem tesz csak jelen van. Christine is ilyen. El van keseredve nagyon, de mindig kedves és mosolyog. Én többször gondoltam, hogy most jön el a pillanat, amikor kiborul. De nem jött el! Sőt!

Christinnel csoda történik. Éjszaka egy hang azt súgja neki, hogy menjen ki a fürdőszobába. Megtörténik a csoda! Christine feláll, és kisétál, megfésülködik. Reggel egyedül felöltözik. Sétál, egyedül eszik, iszik, elmegy fagyizni. Nekünk ezek hétköznapi dolgok, de ő ezeket eddig nem tudta megtenni. Az orvosok is megvizsgálják Christine-t, figyelmeztetik, hogy az állapota bármikor rosszabbra fordulhat. A lány nem törődik ezzel, próbálja élni az életet, tervei vannak: tanulni szeretne, családot alapítani, zongorázni. Még a szerelem is belecsöppen az életébe.

A film végén egy estélyen vagyunk. Christine táncol a szerelmével, azt mondja még sosem volt ilyen boldog. De ekkor elesik. A film befejezését abszolút a képzeletünkre bízza a rendező, Jessica Hausner. Ha akarjuk azt képzeljük, hogy Christine élete egy tündérmese, de az is lehet, hogy egy rémálom...

Azoknak ajánlom a filmet, akik már elfelejtettek hinni a csodákban! Talán ez a film eszükbe juttatja milyen volt amikor gyerekként hittek abban, hogy bármi valóra válhat! Azoknak is, akik erőt akarnak gyűjteni. Christine és sorstársai példát mutatnak arra, hogy mindig erősnek kell lennünk, bármi történjék velünk!