Na hát jelentem: kivégeztem Anita Blake-et. Mármint nem szó szerint, csak végére értem a tizenötödik kötetnek, ami a Fekete vér (Blood Noire) névre hallgat.

Két rossz hírem is van. Az egyik, hogy még mindig szerepel a könyv hátulján a világ legbénább ajánlója ("Anita Blake vámpírvadász kisasszonynak van vér a pucájában. Buknak is rá - meg le is - rendesen a vérszívók. Több mint horror."), a másik pedig, hogy visszatértünk A harlekin előtti időkhöz.

A történet nem túl bonyolult, horror meg aztán tényleg nincs benne túl sok, szerintem az elején is "csak" fantasy volt, max. az újonnan divatos paranormális sablont húztam volna rá, most meg aztán pláne tipikusan "paranormális erotikus romantikus", és igen, tudom, hogy a szavakon lovagolok. Szóval a történet. Jason apja haldoklik, és bár nem jöttek ki egymással, a farkas haza akar menni meglátogatni még egyszer utoljára, az öreg halála előtt. Nathaniel az az ügyeske, akiben felötlik az a remek ötlet, hogy menjen Jasonnel Anita is, így apa még az utolsó pillanatokban megnyugodhat, hogy az ő egyetlen kicsi fia nem meleg. Mert hogy az otthoniak tudják ugyan, mennyire szereti a nőket Jason, de ha valakinek tetszenek a férfiak is, az náluk buzi, átmeneti bi kategória nem létezik. Anitát pedig megcsípte valami (szerelem) bogár, és belemegy a játékba, így elindulnak szépecskén kettecskén  az észak-karolinai Asheville-be a Schuyler családhoz látogatóba.

Ott aztán rájuk borul a szmötyi rendesen. Jasont összekeverik az unokatestvérével, akinek az apja egyébként elnökjelölt, mármint az Egyesült Államoké, illetve Anita begyűjt magának még egy kis extra paranormális tapasztalatot, meg egy hívóállatot. Meglátogatja őt Ká Anyu is, aminek eredményeként a mi kis vámpírvadászunk két napos orgiába keveredik Jasonnel és két idegennel, erről persze zéró emléke marad a résztvevőknek. Na jó, ez most gonosz volt tőlem, mert a legelejére emlékeznek. Az adásszünet csak utána jött.

És ezzel nagyjából el is mondtam a történteket. A Jason vs. unokatesó (Keith Summerland) sztoriban van egy kis csavar, de mindent nem írhatok le :]  Kábé három sor lenne az egész...

Nem tudom, mi történt az írónővel, de néha az volt az érzésem, mintha nem is ő írta volna a könyvet, hanem egy pasi. Ilyesmit nem szoktam észrevenni, mert hát miért tenném, de komolyan néha annyira maszkulin volt a szóhasználat, a megfogalmazás, hogy még nekem is feltűnt! Vagy ezt csak belebeszélem? Egyébként addiktív a dolog. Az utolsó 3-4 kötetet úgy olvastam, hogy kész, ez lesz az utolsó. De aztán mindig adok neki még egy esélyt, hátha visszatér ez eredeti, izgalmas történetekhez, és A harlekin tényleg erre utalt, de a Fekete vér visszatalált a bézik sztori - full szex kombinációhoz, amit lehet Kovi figyelmébe kellene ajánlani. Ha megkezdi a castingot egy alacsony, formás, barna csaj keresésére, akkor készülhetünk az első Anita Blake filmre.