A karácsony igazából nem ott kezdődik, hogy december 24-én fahéj és fenyő illat lepi el a lakást, nem az ajándékbontással, nem a reszkessetekbetörőkkel, hanem sokkal előbb. Amikor először eszünkbe jut, hogy mit is adjunk karácsonyra a hozzánk közel állóknak. Igen, ebben sajnos túl nagy szerepe van a már októberben felcsendülő karácsonyi dallamoknak a reklámokban, ami teljesen felesleges és indokolatlan, november közepe előtt úgy sem erőltetem meg magam, hogy egyáltalán gondolkodjak, de most tekintsünk el ettől. Szóval először olyan kis idegesítő gondolatként befészkelődik a mindennapokba, és hajlamosak vagyunk stresszként megélni, holott a karácsony egy szép dolog kellene, hogy legyen, bár a túlzásba vitt boltkórosságunk megpróbálja lerombolni mindezt. Ha nem kötelező vásárláskényszerként éljük meg, hanem inkább csak többet gondolunk azokra, akikre amúgy is sokat gondolunk, és azon jár az eszünk, hogy vajon mit szeret, minek örülne, hogyan is tudnánk igazán meglepni, akkor bizony: már karácsony van.

(Ja meg már van idei John Lewis reklám is, ez már kézzel fogható bizonyítéka a karácsonynak.)

Először azokra gondolunk - természetesen - akik legközelebb állnak hozzánk, pedig ilyenkor kellene eszünkbe jusson az is, hogy sajnos sok embernek nem adatik meg az ajándékozás öröme, de talán még a fahéj illata sem.

Bár évek óta reménykedem, hogy decemberben hulló hópelyhek között róhatom a csodálatosan feldíszített budapesti utcákat és villamosokat, isteni forralt borral a kezemben, de általában csak a hideg, meg a vizezett agyoncukrozott lütyi jut. Most épp a tavasz küszöbén küzdünk az időjárással, vagy tél lesz vagy nem alapon, de szerintem azért nem ússzuk meg a telet, hiába van még 20 fok, úgyhogy az a rossz hírem van, lassan át kell pakolnunk a gardróbot: pulcsik szemmagasságba, csizmák elő, nyári ruhák szekrény alja, esetleg doboz és szekrény teteje, kinek hogy, mindenesetre remek vasárnapi program, legalább mint egy foghúzás, de valamikor muszáj lesz megtenni.

Ha közben arra jövünk rá, hogy mennyi felesleges cucc lapul mindenfelé, akkor tessék azokat kiskarácsonynagykarácsony-t dúdolgatva szatyrokba pakolni és jobb célokra fordítani. Remélhetőleg sokunknak megadatott a boldog, felhőtlen gyerekkor, és a csodálatos karácsony, adjuk meg a lehetőséget másoknak is. Attól még ugye senki nem lett szegényebb, hogy adakozott.

Mi például, tavalyi hagyományteremtő adománygyűjtésünket folytatjuk, idén is az Országos Gyermekvédő Ligának segítünk a gyűjtésben, hogy a rászoruló gyerekek is izgalommal számolhassák vissza a napokat, és nekik is lehessen legalább valami apró ajándék a fa alatt, és amikor felnőtté válnak, ők is boldogan emlékezhessenek vissza a gyerekkori csodákra, és ha az emberek összefognak, hogy segítsenek másokon, az igazi csodákat tud eredményezni.